Erzsébetváros, 2015 (24. évfolyam, 1-11. szám)

2015-08-27 / 7. szám

3 www.erzsebetvaros.hu Erzsébetváros 2015. augusztus 27. Aktuális B‍r‍i‍n‍g‍á‍s‍o‍k‍ ‍a‍z‍ ‍ú‍j‍ ‍ e‍r‍z‍s‍é‍b‍e‍t‍v‍á‍r‍o‍s‍i‍ ‍ t‍ű‍z‍f‍a‍l‍f‍e‍s‍t‍m‍é‍n‍y‍e‍n‍ Hivatalosan is átadták az Akácfa utcában Erzsébetváros legutóbb megszépült tűzfalát, a Cangát. A VII. kerületi önkormányzat és a Neopaint Works alkotócsoport évek óta tartó együttműködésének köszönhetően ez a 13. óriási festmény, amely a városrészt díszíti. A turisztikai látványosságként is számon tartott dekorációk nem­csak a kerület új arculatának kialakításában segítenek, hanem a rosszabb állapotban lévő épületek rehabilitá­ciójában is. „A tűzfalak felületét a dekorálás előtt fel is újítjuk, ebben az esetben például vakolás és mélyala­pozás is megelőzte a munkálatokat. A nagy népszerű­ségre való tekintettel idén további 6–8 alkotás készül még Erzsébetvárosban” – mondta el Vattamány Zsolt polgármester. Jankovits Barnabás, a Neopaint Works vezetője kifejtette: „Régóta tervben volt, hogy a biciklis társadalomnak is festünk, szerettük volna egy képen megjeleníteni a versenykerékpárt és a városi biciklizést is. Erre alkalmasnak találtuk az Akácfa utcai 150 m 2-es falfelületet. Az alkotáshoz kb. 150 liter festéket használ­tunk fel. Szeptember elejére pedig várhatóan elkészül eddigi legnagyobb egybefüggő festményünk, amely a VII. kerületi alsóerdősori iskola több mint 1000 négy­zetméteres falát díszíti majd.” E‍r‍z‍s‍é‍b‍e‍t‍v‍á‍r‍o‍s‍i‍ ‍s‍e‍g‍í‍t‍s‍é‍g‍ ‍ a‍ ‍„‍k‍e‍t‍t‍é‍v‍á‍g‍o‍t‍t‍”‍ ‍f‍a‍l‍u‍n‍a‍k‍ A kárpátaljai Kisszelmenc számíthat kerületünk támogatására „Kötelességünknek éreztük, hogy a jelenlegi válságos háborús és gazdasági helyzetben anyagi és erkölcsi támogatást nyújt­sunk az egyik leginkább rászoruló kárpátaljai településnek – mondta dr. Bajkai István alpolgármester, aki egy ezzel kapcsolatos előter­jesztést vitt a képviselőtestület elé. – Végül az ősi magyar falu, a Zemplén észak-keleti részét hatá­roló fennsík peremén fekvő Kis - szelmenc megsegítése mellett dön­töttünk, amelyet szerte a világban a »kettévágott« jelzővel illetnek, és amely közigazgatási egységet képez a két kilomé­terre fekvő Palágykomoróccal.” A kettévágott falu története drámába illő. Szelmencet a 14. században említi először okirat, az 1332–1337-es pápai tizedjegyzék. 1920-ig Ung vármegye nagykaposi járásának része volt, majd Csehszlovákia területe lett. 1938 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott. A történelem a leg­újabb korokban is súlyos csapásokat mért Szelmencre: a második világháború után az embertelen békediktátum kegyetlenül kettészakította a falut, mely­nek nagyobbik fele akkor Csehszlovákiához (ma Szlovákiához), a kisebbik pedig a Szovjetunióhoz, majd Ukrajnához került. Az erzsébetvárosi közgyűlés egyhangúlag szavazta meg azt az egymillió forintot, melyből dr. Bajkai István alpolgármester, valamint Benedek Zsolt, Sólyom Bence és Veres Zoltán önkormányzati képviselők összesen ezer kisszelmenc-palágykomoróci lakos számára nyújtottak segítséget. „Ezúttal háromszáz családnak adtunk át tartós élelmiszerekből összeál­lított csomagokat” – tájékoztatott az alpolgármester. – Bár a két települést túlnyomó részt magyarok lakják, természetesen jutott a támogatásból a más nemzetiségűeknek is, hiszen ezen a vidéken mindenki igen nehéz körülmé­nyek között él. Elsősorban humanitárius segítségről van szó – tette hozzá dr. Bajkai –, melyet hosszú távra tervezünk. Tudniuk, érezniük kell az itt élők­nek, hogy lehetőségeinkhez mérten, akárcsak Magyarország, mi is mindent megteszünk értük.” Bár 2005-ben gyalogos és kerékpáros határátkelő épült a kettévágott faluban, a kisszelmenciek gyakorta ismételgetik az oldalukon is felállított fél székely kapura vésett fohászt: „Egy Szelmencből lett a kettő, egyesítse a Teremtő Áldjon Isten békességgel, tartson egybe reménységgel Mi reményünk megmarad, összeforr mi szétszakadt Két Szelmencnek kapuszárnya, falvainkat egybezárja”

Next

/
Thumbnails
Contents