Erzsébetváros, 2014 (23. évfolyam, 1-18. szám)
2014-03-27 / 4. szám
19 www.erzsebetvarosimedia.hu • www.erzsebetvaros.hu Erzsébetváros 2014. március 27. Kultúra Kortárs írók, költők Erzsébetvárosban Beszélgetés az interjúkötet írójával, Németh Erzsébettel „ Azokhoz tartozom, akiknek jelvény a szíve: Életük hajtókája alól átsüt mindenkire.” (Németh Erzsébet) Éltél valaha a hetedik kerületben? Igen, tizenöt évig. A Hernád utcai iskolában tanítottam, nyugdíjba vonulásom után döntöttem úgy, hogy közelebb megyek a természethez. Vissza, hiszen gyermekkoromat és felnőtt életem nagy részét is vidéken, az Alföldön töltöttem. A munkádhoz szükséged van a természet közelségére? Sok esetben igen. Segíti elindítani bennem a gondolatokat, hangulatokat, érzelmeket vált ki belőlem. Erzsébetvárosban is rá tudtam hangolódni az írásra, de pedagógusként kevés volt erre az időm. Ismét könyved jelent meg, ezúttal interjúkötet. Te a hetedik kerület szerelmese maradsz egy életre? Talán van örök szerelem. A mostani kötetemnek előzménye van: 2009-ben jelent meg az Írók, költők Erzsébetvárosban című kötet, borítóján a New York kávéházzal. Miért ír az ember ilyen könyvet? Lokálpatriotizmusról vall? Ha egyetlen szóval kellene válaszolnom a kérdésedre, azt mondanám: kíváncsiságból. De ez így nem lenne egészen igaz, mert a kíváncsiság csak elindítója annak a késztetésnek, amelyet – azt hiszem – méltán nevezhetünk lokálpatriotizmusnak. Esetemben mindenképpen így van. Már gyermekkoromban, ha elolvastam egy-egy mesét vagy verset, kiderült, hogy nem csupán a „termék”, de annak létrehozója, alkotója is érdekel. Családja, gyermekkora, örömei, küzdelmei, csalódásai, különböző dolgokkal kapcsolatos véleményei. Úgy éreztem, nagy jelentőséggel bír, ha nemcsak szellemileg, de emberileg is megismerhetem a szerzőt. Aztán pedagógusként megerősítést kaptam ebben. Amikor irodalomórán Mikszáthról tanítottam, és elmeséltem, hogy a kisfia, Jánoska haláláról szóló novelláját itt, a hetedik kerületben írta az akkor nagyon szomorú apa, a gyerekek arra kértek, hogy menjünk el, és nézzük meg a házat, ahol élt és alkotott. Onnantól más szemmel tekintettek Mikszáthra és műveire. Kérdésük, mondandójuk sora elárulta: örülnek, hogy ilyen híres emberek éltek ugyanott, ahol most ők. Ez meggyőző. Miért élt vajon ilyen sok kiemelkedő alkotó a hetedik kerületben? Adottak voltak hozzá a feltételek, amelyek aztán szinte mágnesként vonzották a fővárosba a XIX. század vége felé a fiatal író- és költő-jelölteket. A különféle lapok szerkesztőségei, nyomdák, könyvkiadók jelentős része itt működött. Az imént említett New York is. Itt megismerkedhettek egymással az írótársak, információt szerezhettek írásaik közlési lehetőségeiről, s ingyen olvashatták a hazai és külföldi lapokat. Ezért születhetett meg Erzsébetváros bölcsőjében az urbánus magyar irodalom. Az erzsébetvárosi önkormányzat is nagy örömmel fogadta művedet, maga Vattamány Zsolt polgármester úr nyitotta meg a könyvbemutatót. Az önkormányzat tette lehetővé támogatásával a kötet megjelenését, melyet ezúton is köszönök. Ezek szerint várhatunk következő kötetet? Van elképzelésem. Ha erőm, egészségem lesz hozzá, bármi elképzelhető.
