Erzsébetváros, 2014 (23. évfolyam, 1-18. szám)

2014-07-03 / 11. szám

15 www.erzsebetvarosimedia.hu • www.erzsebetvaros.hu Erzsébetváros 2014. július 3. Portré Elé g boldognak lenni K‍ü‍l‍ö‍n‍l‍e‍g‍e‍s‍ ‍s‍z‍á‍l‍a‍k‍ ‍f‍ű‍z‍i‍k‍ ‍E‍r‍z‍s‍é‍b‍e‍t‍v‍á‍r‍o‍s‍h‍o‍z‍ ‍M‍o‍h‍a‍m‍e‍d‍ ‍F‍a‍t‍i‍m‍á‍t‍.‍ ‍A‍ ‍F‍e‍k‍e‍t‍e‍ ‍V‍o‍n‍a‍t‍t‍a‍l‍ ‍ i‍s‍m‍e‍r‍t‍t‍é‍ ‍v‍á‍l‍t‍ ‍é‍n‍e‍k‍e‍s‍n‍ő‍ ‍m‍á‍r‍ ‍a‍z‍ ‍ó‍v‍o‍d‍á‍b‍a‍n‍ ‍k‍i‍t‍ű‍n‍t‍ ‍t‍e‍h‍e‍t‍s‍é‍g‍é‍v‍e‍l‍,‍ ‍m‍a‍ ‍i‍s‍ ‍e‍z‍z‍e‍l‍ ‍b‍o‍l‍d‍o‍g‍u‍l‍,‍ ‍ nem vonzza a celeb-élet. Interjúnkból az is kiderül, melyik hely a kedvence, és mit gondol a boldogságról. Hogyan lettél énekes? Óvodás koromban kezdődött: volt egy óvónénim, aki egyszer azt mondta, na, Fatima ezt a dalt soha nem fogod tudni elénekelni. Hát – mondtam magamban –, azért tegyünk egy próbát. Az „A csitári hegyek alatt” című nép­dal volt az, amit másnapra megtanultam, és elénekeltem. Életem egyik legmeghatározóbb dala lett. De egyébként már anyukámnak is azt mondták a szülésznők, hogy ebből a kislányból vagy énekes lesz, vagy táncos. Előbbi lettem. Mi az, amire nagyon büszke vagy? Tizenhat évesen roma polgárjogi díjat kaptunk, az meg­döbbentő volt: ott álltunk ügyvédek, politikusok mellett, átvettük ezt a kitüntetést a roma integrációért, a romaság fejlődéséért, óriási megtiszteltetés volt. Ugyanígy beszélhet­nék a platinalemezünkről – akkoriban még létezett lemez­eladás – az is csodálatos érzés volt. Büszke vagyok az anyu­kámra is, aki felnevelt engem, és egyedül helyt tudott állni, de arra is, hogy nem tudok haragudni, haragot tartani, képes vagyok megbocsátani, nem utolsósorban pedig arra, hogy boldog vagyok. Tudok úgy ébredni, hogy minden napnak örülök. Ezek a dolgok kicsit elvesztek a világból. Hívő vagyok, van egy személyes kapcsolatom Istennel, ez is fontos nekem. Sokat változott a popszakma? Radikális változásokat látok. Az adó emelkedése miatt többek között. Kevés marad nekünk a jogdíjakból, amiből régen azért lehetett tervezni. Annak idején sokat profitál­tunk a Fekete Vonat sikereiből, amit sokszor nem tudtunk kezelni, ezért is szűnt meg a zenekar. Ma egészen más minden. Van egy úgynevezett celebtársadalom. Engem is megkerestek különböző csatornáktól, hogy szerepeljek különböző show-kban, de mondtam, hogy nincs az a pénz, nem szeretném eladni magamat. Úgy gondolom, nem a pénz csinál minket, hanem mi csináljuk a pénzt, mi dol­gozunk érte. És ha van boldogságom és egészségem, akkor mindenem van. Egyébként nehezen, de meg lehet élni a zenélésből, ha az ember nagyon odateszi magát. Erzsébetváros hol van a te életedben, mit jelent neked? Az utcák minden egyes szeglete emlék nekem. Nehéz gye­rekkorom volt, mostohaapával nevelkedtem. Nem tudom sajnos azt mondani rá, hogy nevelőapa. De ma már hálás vagyok neki, mert végül is elmondhatom, hogy volt mellet­tem valaki, aki adott egy apaképet, rosszat ugyan, de adott. A kerület utcáin mindig csak énekeltem, a barátaimmal bandáztunk, a Klauzál tér szinte a második otthonom volt. A kertész utcai általános iskolába jártam, a Zeneakadémián énekeltem először szólót, szóval nagyon jó emlékek fűznek ide, ez az otthonom. Mindig szívesen jövök a kerületbe, és érdekes, amikor külföldön vagyok, akkor is ezek az emlé­kek törnek fel bennem.

Next

/
Thumbnails
Contents