Erzsébetváros, 2014 (23. évfolyam, 1-18. szám)
2014-01-30 / 1. szám
16 Erzsébetváros 2014. január 30. www.erzsebetvaros.hu • www.erzsebetvarosimedia.hu Büszkeségeink Akire büszkék vagyunk: Géczi Csilla Az Európai Parlament Tájékoztatási Irodája 2013 őszén Magyarországon rajzversenyt hirdetett 10–15 éves tanulók részére 2014 – Otthonunk címmel. Géczi Csilla, az Alsóerdősor utcai Bárdos Lajos Általános Iskola és Gimnázium tanulója lett a nívós rajzverseny harmadik helyezettje. Csilla, gratulálok a gyönyörű művedhez és az Otthonunk Európa című országos rajzverseny harmadik helyezéséhez. Köszönöm. A családodban is rajzol valaki, vagy te vagy az egyetlen „művész”? Nem csak én rajzolok: anyukám rajztanár. A díjazott művekből készült egy 2014-es naptár is. Igen, az első tizenkét helyezett műve került be a naptárba. A beadott rajz volt az első ötleted? Mivel én 2001-ben születtem, még nem nagyon tudok sok mindent az Unióról, de mégis elsőként született meg ez az ötletem. Honnan tudtál a rajzversenyről? A rajztanárnőm, Puszta Ági néni szólt, mert tudja, hogy én nagyon sokat rajzolok. Mikor és hogyan tudtad meg, hogy nyertél? Ez érdekes történet: utólag megtudtam, hogy a kiválogatott rajzok alkotóinak kilétét csak azután fedték fel, hogy a zsűri meghozta ítéletét, és kialakult a végeredmény. Kiderült, hogy anya egyik kollégája benne volt a zsűriben, és amikor megfordították a rajzokat, akkor látta meg a nevemet, majd felhívta anyát, hogy gratuláljon a „tanítvány” rajzához. De anyukám nevetve mondta, hogy nem a tanítványa, hanem a lánya vagyok. Ez jó! És van már elképzelésed arról, hogy mi szeretnél lenni? Igen, én az Állami Népi Együttesben szeretnék néptáncolni. Közben megérkezik Csilla édesanyja, dr. Géczi-Laskai Judit, aki az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar és Vizuális nevelés Tanszékének adjunktusa. Judit, azt mesélte Csilla, hogy kicsi kora óta „művészkedik”. Igen, s miután én is ezen a szakterületen dolgozom, gyermekeim is minden művészeti technikát kipróbálnak mind a képzőművészet, mind az iparművészet területén. Így érzem hitelesnek a tanítványaim előtt, hiszen tudom azt, hogy anyaként hogyan lehet a gyerekeket tanítani, képezni. Művészetek nélkül sokkal szegényebb az ember. Aki megtalálja az örömét akár a képzőművészetben, akár a táncban, az sokkal kiegyensúlyozottabb lesz a hétköznapokban is. Érdemes a gyönggyel, a nemezzel, bőrrel, tehát a természetes alapanyagokkal dolgozni, hiszen kitárul a világ, annyi mindenre megtanít az anyag ismerete. Játékkal fejlődik egy gyerek úgy, hogy szórakozik, de közben a logikája, kézügyessége, gondolkodása is fejlődik. Amikor Pécsre jártam művészeti karra, az olajfestés volt a tanszék profilja. Én addig nem festettem olajjal, de a vizsgaidőszak első napjaira Csilla az öccsével együtt bárányhimlős lett, és hogy ne kaparják el az arcukat, elfoglaltam őket: előbb tanultak meg olajjal festeni, mint én.
