Erzsébetváros, 2014 (23. évfolyam, 1-18. szám)

2014-04-24 / 6. szám

10

Erzsébetváros 2014. április 24.

www.erzsebetvaros.hu • www.erzsebetvarosimedia.hu

Aktuális

„Erzsébetváros Mestere”

díjazottjai

Az önkormányzat képviselő-testülete március 15-i ünnepi testületi ülésén

Erzsébetváros kapcsolatainak gazdagítása és a helyi közösség érdekében végzett

kimagasló munka elismeréséül „Erzsébetváros Mestere” díjakat adományozott.

Zoltán Tamás

Ötvös iparművész

Gyermekkorában keramikusnak készült. Édesapja vegyészmérnökként dolgozott egy porcelángyárban, ahol nyaranta szünidős diákmunkát vállalt. Később jelentkezett a Képző- és Iparművészeti Gimnázium kerámia szakára, de csak az ötvös szakon volt egy megüresedett hely. Ennek egészen addig nem örült, amíg be nem lépett az ötvösműhelybe, amely egyből magával ragadta. A különös miliő, a sajátos illat, a furcsa szerszámok mind elbűvölték, és e véletlen folytán találta meg szakmáját, melyet a kezdetek óta szenvedéllyel űz. Néhány évet gyakorlaton töltött a pénzverdében, majd az Iparművészeti Főiskolán tanult, ahol később szakmai oktató is lett. Ebben az időszakban igen termékeny volt: ékszerek, lakberendezési tárgyak, használati eszközök, dohányzó és kávéskészletek, sportdíjak, kisplasztikák kerültek ki kezei közül. Számos munkáját a Képcsarnok Vállalat galériájában állították ki. Önálló tárlatai mellett hazai és nemzetközi díjakat is nyert. A Nemesfémművesek Országos Ipartestületének elnöke volt. A folyamatos szakmai kihívások keresése, a kísérletezés jegyében dolgozott, és amikor találkozott Szvetnik Joachimmal, az Iparművészeti Múzeum főrestaurátorával, ott helyben eldöntötte, hogy maga is ezzel szeretne foglalkozni. Addig az alkotás folyamatában és szépségében találta meg szenvedélyét, innentől a helyreállítás vette át a főszerepet életében. Egy restaurátor felelőssége rendkívül nagy: az utókor számára megőrzött tárgyak, leletek olykor több száz évesek, és helyreállításukkal a történelem egy-egy darabja maradhat fenn eredeti minőségében, fényében. Egy-egy tárgy készítőjének „bőrébe bújva”, az adott kor szellemét ismerve, hibalehetőség nélkül kell újjá alkotni a tárgyakat. Ez alapos ismereteket, komoly jártasságot igényel a művészettörténetben, fémműves, vegyészeti ismeretekben, de még ezzel együtt is előfordulhat, hogy olykor akár más szakemberek tudására is szükség lehet. Számos tárgy köszönheti fennmaradását Zoltán Tamásnak, egyháziak és világiak egyaránt. Ezek múzeumok kiállítási darabjai, de számos magángyűjtemény is őrzi őket. Legrégebbi helyreállított darabja egy 16. századi, reneszánsz korabeli misekehely volt, amelynek hatvan százaléka sérült, további harminc százaléka pedig hiányos volt – ezt később Prágában állították ki.

Zoltán Tamás több mint 10 éve lakik Erzsébetvárosban, szakmája iránti elhivatottsága vonzotta ide, hiszen a környék régen az ötvösség központja volt. Létrehozott egy egyedülálló ötvös mesterségtörténeti gyűjteményt, melyet kuriózumnak számító tárgyi eszközök és dokumentumok gazdagítanak. Legutóbb a Közlekedési Múzeum adott otthont e kiállításnak.