Erzsébetváros, 2012 (21. évfolyam, 1-21. szám)
2012-12-13 / 21. szám
12 Erzsébetváros 2012. december 13. www.erzsebetvaros.hu Portré Családi hagyaték Az Erzsébetváros című lap 2011. május 19-i számában írtunk egy fantasztikus emberről, egy karizmatikus hölgyről, aki megalapozta Budapest szociális ellátórendszerét. Ő volt az első nő, akinek – leszámítva a szenteket és királynőket – Budapesten köztéri szobrot állítottak, mégpedig még életében. Nem sokkal a cikk megjelenése után jelentkezett Bischitz Dávidné Fischer Johanna (1827–1898) Erzsébetvárosban élő ükunokája, Pajzs Ilona Jolán, vele beszélgettünk. Mióta ismeri Fischer Johanna történetét? Tizenkét éves lehettem, amikor megtudtam, hogy apai részről bevándorolt zsidók az őseim. Apám ekkor mesélte el a családunk históriáját, így tudtam meg azt is, hogy többen Auschwitzban haltak meg. Jelentett-e valamit a család életében, hogy egy ilyen fantasztikus ember volt a rokonuk? Családom minden tagja a mai napig jóindulatú, a szegényekkel szemben szolgálatkész ember. Amikor hat évvel ezelőtt hazaköltöztem, megjelent a lakásomon egy úr, kezében két nagy csomaggal, és annyit mondott, hogy Fogacspusztáról jött. Kiderült, hogy a csomagokat nekem hozta, pedig nem ismertük egymást. Azt mondta: elhoztam az első termést, mert ez Önnek kijár, nagyságos asszony. Megöleltem, és kértem, ne nevezzen nagyságos asszonynak, mert soha nem voltam az, nem is leszek. Leültünk, és beszélgetni kezdtünk. Sokat beszélt nagyapámról, apámról, és elmesélte, ha a földeken beindult a munka, mindig ők voltak az elsők, akik szerszámot fogtak a kezükbe. Azt is elmondta, hogy azokat az iskoláskorú gyerekeket, akik jól tanultak, de szegények voltak, nagyapámék kitaníttatták. Hogyan tudta meg, hogy az erzsébetvárosi Integrált Humán Szolgáltató Központot Bischitz Johannáról nevezték el? Az Erzsébetváros című lapban olvastam. Felhívtam az igazgatónőt, mert nem értettem, hogyan jutott eszükbe, hiszen több mint száz esztendő telt el a halála óta, és azóta soha senkinek nem jutott eszébe a neve. Mikulás Franciska elmondta, hogy amikor megpályázta a vezetői pozíciót, egy olyan embert keresett a múltból, akiről el lehetne nevezni a központot. Akkor bukkant rá, és ismerkedett meg Bischitz Johanna életútjával. A családjában furcsán keverednek a vezetéknevek, hiszen vannak Bischitzek, Pajzsok, Hevesyek és Pickek. Miért ez a sok vezetéknév, holott azonos családról beszélünk? Amikor a Bischitzek nemességet kaptak Ferenc József császártól, a nemességhez Hevesben kaptak birtokokat, ezért lettek Hevesy Bischitzek, a többi már jött a házasságokkal. Ha jól sejtem, most két híres Hevesyt fog említeni! Pontosan, hiszen a Nobel-díjas (1943) Hevesy György Bischitz György néven született, az ő szülei változtatták a nevüket 1904-ben először Hevesy-Bischitzre, majd később Hevesyre. Az ő öccse volt Hevesy Pál, aki a Monarchia diplomatája volt, később angol állampolgárságot kapott, és a Marschall-terv egyik kidolgozója volt. Ma mindketten – 2001 óta – a Kerepesi úti Nemzeti Sírkert akadémiai parcellájában nyugszanak. Mit lehet kezdeni egy ilyen családi örökséggel? Nekem ezek a gyökereim, erőt és példát adtak. Valamennyien rendkívül okos és jólelkű emberek voltak. Bármit hozott is a sors, a családom tagjai mindig megállták a helyüket. „Családom minden tagja a mai napig jóindulatú, a szegényekkel szemben szolgálatkész ember” „Egész Magyarország rohamosan öregszik, így nagy szükség van a központban dolgozók munkájára” Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kíván minden Erzsébetvárosinak a Bischitz Johanna Humán Szolgáltató Központ!
