Erzsébetváros, 2012 (21. évfolyam, 1-21. szám)
2012-11-15 / 19. szám
www.erzsebetvaros.hu Erzsébetváros 2012. november 15. Egészség 21 Érzékszerveink közül a fülünk az egyik legfontosabb kommunikációs eszközünk. Hallásunk csökkenése vagy hiánya az emberi szervezet egész működésére kihat, nélküle az élet minősége és a szociális beilleszkedés nem lehet teljes. A nagyothallásról általában Érvényes: 2012.11.15-től 2012.12.15-ig KIND Halláscentrum Budapest, Garay utca 45. Telefon: 06-1/322 68 22 KIND HALLÁS- CENTRUM kupon Hallásállapot felmérés 9900 Ft helyett INGYEN! 15% kedvezmény elemek és ápolószerek vásárlásakor. Ingyenes Kipróbálás 2 hét KIND Halláscentrum Budapest, Garay utca 45. Telefon: 06-1/322 68 22 A nagyothallás problémája évszázadok óta létezik, mégis a különböző korok viszonyulása a nagyothallókhoz – talán még századunk közepe táján is – meglepően negatív volt. Ez nagyban hozzájárult a még napjainkban is észlelhető hátrányos előítéletek kialakulásához. A vakok és gyengénlátók minden esetben – természetesen joggal – számíthattak a társadalom és a környezet maximális segítségére, a szemüveg pedig elfogadott segédeszköz lett, mi több, napjainkban már a divatot is szolgálhatja. Ezzel szemben a nagyothallókat sok esetben gúnyolták, kinevették, és ők maguk is szégyellnivaló kellemetlenségnek tartották a hallókészüléküket. Pedig a hallás zavarainak következményei az érintetteken kívül hatnak a környezetre, a családra is. Ha nem foglalkozunk az ezzel kapcsolatos ismeretek terjesztésével, az egészségügyi kultúra fejlődését elősegítő egészségneveléssel, a nagyothallók elszigetelődhetnek, vis zszahúzódhatnak, illetve teret kaphatnak a hibás reflexek és az előítéletek. Törődés hiányában a lakosság 10–15%-a (ennyi embert érint a nagyothallás) miatt fokozatosan kirekesztetté válhat, hiszen főleg a gyermek és az idős nagyothalló nincs tisztában állapota veszélyeivel, amelyek rá leselkednek az életben, pl. a közlekedés fontos jelzéseinek meg nem hallása esetén. A meg nem értés és értetés komoly lelki gondokhoz vezethet. A nagyothalló szabályos emberkerülő lesz, azt hiszi, hogy mindig az ő kárára viccelődnek és nevetnek, nem érti a társalgást, így nem is tud részt venni abban, nem érzi jól magát a moziban, a színházban és így tovább. Ráadásul még otthonában is csak a megjegyzéseket kapja: „Túl hangos a rádió, a tévé!”, „Miért nem veszed már fel a telefont ?”, „Csengettek !” stb. Higgyük el, az ép hallású környezet nem tud tapintatosan viszonyulni e problémához, és nem figyel fel idejekorán a hallás romlására, pláne, ha kisgyermekről van szó, vagy ha a csökkenés lassan, fokozatosan alakul ki, és még az érintett sem veszi minden esetben kellő időben észre. Aligha köztudott, hogy minél tovább tart a „leszokás” a hallásról, annál tovább tart a „visszaszokás” a hallásra, ha egyáltalán még lehetséges a korrigálás. A nagyothallásról a következő lapszámunkban olvashatnak bővebben. KIND. Együtt a jobb hallásért. (x) ✂
