Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)
2011 / 5. szám
Portré A pillanat csodája AZ ÁPRILIS 17-EI SZENT ERZSÉBET TEMPLOMBAN TARTANDÓ MÁRIA EVANGÉLIUMA ROCKOPERA ORATÓRIKUS ELŐADÁSÁNAK KAPCSÁN MÚLTRÓL ÉS JELENRŐL, ZENÉRŐL ÉS LÉLEKRŐL BESZÉLGETTÜNK TOLCSVAY LÁSZLÓVAL, A MŰ ZENERSZERZŐJÉVEL. A mű 1989 és 1990 között íródott, de még most is hatalmas érdeklődés övezi. Mi ennek a titkai Ami hallatszik ezen művön - talán mondhatom húsz év távlatából - az a végtelen szabadság, amiben született. Nem tudtuk, hol adjuk majd elő, fogalmunk sem volt róla, mi lesz majd vele, de megírtuk. Még 1989-ben kértek fel minket, hogy írjunk egy művet egy akkor tervezett, de azóta sem felépült váci szabadtéri színpadra. Müller Péter barátom akkor megérezte, eljött az idő, hogy Máriáról írjunk. Tulajdonképpen egy lázas másfél év gyümölcse volt ez, és bár az ok, ami miatt el keztünk dolgozni, prózai volt, a végeredmény számunkra annál örömtelibb lett. Nem nehezebb egy ilyen témát feldolgozni! Végig mámoros boldogság volt ezt a művet írni, nemcsak nekem, hanem Sziáminak is, akivel ez lett az első közös darabunk. így közben szinte soha nem feszélyezett a téma komolysága: egyszerűen szabadon, öröm^AMária evangéliuma az anyát magasztalja, azt a szerepet, azt az önzetlen, mindenen feliitálló szeretetett amit a nőt az anya adni képes. 77 mel írtam azt, ami megszólított, megérintett közben. A lélek szabadságának lehetősége foglalkoztatott akkor is, ahogy ma is. Ami örökké érdekel, az az ember, aki lélekből van. A rockoperában szinte mindenkit megérint a női alak akaratereje, hite, alakja. Végtelen szerétéiről árulkodik mindez, hiszen három férfi alkotta ezt a művet. A Mária evangéliuma az anyát magasztalja, azt a szerepet, azt az önzetlen, mindenen felülálló szeretetet, amit a nő, az anya adni képes. Hiszek abban, hogy a világ erőszakosságáért mi férfiak tettük-teszünk a legtöbbet, és az anyáknak, a nőknek kellene végre kifésülni a borzas lelkünket, és megnyugtatni bennünket, férfiakat. Mert mi azt hisszük, hogy a harc, a hódítás, a másik leigázása, meggyalázása és elpusztítása az erőnk. Pedig mi is tudjuk, hogy az „ostoba ordibál és rombol, a bölcs halk szavú és épít”. Ahogyan elkészült a mű, újabb nehéz feladat várt Önökre, a szereplőválogatás. A Madách Színházban tartott ősbemutatóhoz 91-ben csak a három alapszereplő kiválasztása volt a kérdés, Mária, Jézus és János apostol. Annak idején János apostol szerepére nem találtunk volna nagyszerűbb énekest- színészt, mint Vikidál Gyula. Azt hittem eredetileg, hogy találok, esetleg egy akkor még ismeretlen énekest, és ő lesz majd Jézus. Kerestünk hosszú heteken át, de nem találtunk senkit. Végül azt mondtam: „jó, hívjuk fel a Sasit”; egyszerűen az ő lelke, hangja és habitusa az, amire támaszkodni lehet. Mária szerepére pedig a legnagyobb ajándékot kaptam: Sáfár Mónikát, akinek ez lett a főiskolai vizsgaelőadása. Azt álmodtam magamban, hogy biztos van valaki, aki úgy tud énekelni, mint egy operaénekesnő, de nem azokkal a zenei megoldásokkal énekli el Mária szerepét. Az is egy csodálatos ajándék volt, hogy friss volt, azelőtt senki nem látta, és akkoriban azt írta egy kritika, hogy Törőcsik Mari óta a legnagyobb felfedezés volt, hogy rátaláltunk. Mária evangéliuma a Rózsák terei Szent Erzsébet Templomban még különlegesebben szól majd, mint ahogyan azt a közönség megszokhatta. Közel ezer előadás élt meg ez a rockopera, Európa számos országában és itthon. Jelenleg is a Győri Nemzeti
