Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)

2011 / 4. szám

Portré Mindent a kerületiekért Beszélgetés Szikszói Zsolttal, Erzsébet rá ros alpolgármesterével TALÁN 24 ÓRA IS KEVÉS LENNE AHHOZ, HOGY AZZAL A TUDATTAL INDULJON HAZA, AZNAP MINDEN FELADATOT ELVÉGZETT. SZIKSZAI ZSOLT, ERZSÉBETVÁROS ALPOLGÁRMESTERE AZONBAN MÁR A KEZDETEKKOR TUDTA, AZ ELSŐ HÓNAPOKBAN BIZONY SZÜKSÉGE LESZ KITARTÁSÁRA ÉS AKARATEREJÉRE, HISZEN ÚJ ALAPOKÄT KELL FELÉPÍTENI AHHOZ, . HOGY ERZSÉBETVÁROS ÚJRA A BELVÁROS ÉKKÖVE LEHESSEN. Alpolgármesterként a vagyongazdálkodásért, a kerület­fejlesztésért és a közbiztonságért is felel. Mind már önma­gában is nehéz feladatnak tűnik, hát még így együtt. Van szabadideje? Szinte minden nap 12-14 órát dolgozom, azt szoktam mondani, este 8 óra körül azért megyek haza, hogy pihenjek és ruhát cseréljek. Sok feladat van előttünk, és ennek első, de mindenképpen legnehezebb lépcső­foka az, hogy eltakarítsuk a romokat és tisztán lássuk, milyen ügyek, milyen megoldandó problémák marad­tak ránk. Mik az akut, halasztást nem tűrő feladatok most? Nagyon fontos cél, hogy úgy igyekezzünk a ránk rótt nehéz örökséget felszámolni, hogy az ne szabjon gátat a jövőbeli fejlesztéseknek. Mert mindannyian látjuk, tapasztaljuk, hogy a kerület épületei lepusztultak, a ság ne érezze saját bőrén a múltbéli cselekmények következményeit. Vannak nehéz pillanatok? Sajnos igen. Világosan látszik, hogy éppen a vagyon­gazdálkodás terén még mindig adódnak rendkívüli esetek, helyzetek, amelyek megoldása ránk vár. Ilyen például a Dohány utca 31., vagy az Akácos, udvar kapcsán kötött előnytelen szerződés. Ezekben az ese­tekben gyakorlatilag töredékéért adták el a területet, az ingatlanokat, mint amit az ért. így most ezeket a szerződéseket jogszerűen, tárgyalások útján megpró­báljuk módosítani. Nem fest jobb képet az a tény sem, hogy az 1990-es állapothoz képest az önkormányzat tulajdnonában lévő lakások száma 10% alá csökkent, de ez nagyobb vagyont nem halmozott fel a kerület kasszájában. ^Nagyon fontos eél, hogy úgy igye­kezzünk a ránk rótt nehéz öröksé­get felszámolni, hogy az ne szabjon gátat a jövőbeli fejlesztéseknek. 77 közrend fejlesztésre szorul, és a köztisztaság is hagy kívánni valót maga után. Ezeket mind-mind javíta­nunk, fejlesztenünk kell, és lehetőleg úgy kell megol­danunk, hogy a múltbéli adóssághalmaz és a múltbéli pazarlás ne álljon ennek útjába. Hiszen most rajtunk a világ szeme, és azért kaptunk ekkora bizalmat, hogy azzal élni tudjunk. Ezért a legfontosabb számunkra, hogy bár mínuszból indulunk, a kerület ugyanúgy fej­lődhessen, mint a belváros többi része: vagyis a lakos­Ennek ismeretében hogyan, milyen megoldandó prob­lémákra fókuszál az új költségvetés? Jóval hosszabb idő építkezni, mint valamit lerom­bolni, így ez az első év az alapok lerakásáról szól majd. A költségvetés súlypontjai azonban már régóta látjuk és tudjuk. A kampányidőszakban ugyanis nagyon sok kerületi lakossal felvettük a kapcsolatot, kérdőíveket, leveleket küldtünk, amikre nagyon sok visszajelzést, építő jellegű kritikát kaptunk. Hiszen a kerületben élők mindig jobban látják a saját környezetük, saját mikroklímájuk problémáját, mint bárki más. Éppen ezért vélemények, ötleteik, kéréseik mentén indultunk el. A kerületiek véleménye azonban teljesen egybecsen­gett a mi véleményünkkel: ők is a közbiztonságot, a köztisztaságot, a köztereink fejlesztését, a zöldterületek megnövelését szorgalmazták. A költségvetésben tehát ezekre irányítottunk nagyobb forrásokat.

Next

/
Thumbnails
Contents