Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)
2011 / 4. szám
(i ) Útraealó Az önfeláldozásról DR. FRÖLICH RÓBERT, A DOHÁNY UTCAI ZSINAGÓGA FŐRABBIJA ADJA SZÁMUNKRA AZ ÖNZETLENSÉG ÉS SZERETET ÚTRAVALÓJÁT. M ózes 3. könyve közismertebb nevén Leviticus, a papok könyve, amely nem más, mint a szolgálatot teljesítő papok kézikönyve. Ennek első felében az egykori áldozati rendről olvashattunk, és bármilyen furcsa is, különböző fertőző betegségekről, amelyeknek a tudora abban az időben szintén a pap volt. Érdekes, hogy március 7-e Mózes halálának és születésének évfordulója és Isten megszólítása. Isten többször szólította meg Mózest. Először még kisgyermek korában, akkor mikor megszületett, és akkor még érvényben volt a Fáraó parancsa, hogy minden születendő fiúgyermeket a Nílusba kell vetni, és közismert a történet, hogy Mózes anyja egy kiskosárba rejtette, majd a Nílus gondjaira bízta, hogy történjen meg a gyermekkel az, amit az Örökkévaló akar. Mózest azonban megtalálja a fáraó leánya és elviszi a Fáraó udvarába, ahol felnevelkedett. Ekkor szólította először őt az Isten. Nem engedte, hogy elnyeljék a Nílus hullámai, nem hagyta, hogy a krokodilok martalékává w Bocsásd meg bűnükéi, hogyha nem, akkor engedjék töröljél ki a könyvedből, amit írták 77 váljon. Isten Mózesnek egy különleges szerepet szánt az emberiség történetében. Másodszor akkor szólította meg, mikor Mózes kimegy, hogy megszemlélje a rabszolgákat és látja azt, hogy egy egyiptomi hajcsár kegyetlenül ütlegel egy héber rabszolgát. Mintha már hallotta volna a későbbi parancsot, „Ne állj tétlenül felebarátod vérénél”, Mózes kiragadja a korbácsot a hajcsár kezéből, és üt. Mózes előre látja a majdani törvényt, „Védeni, óvni, segíteni a bajbajutott embertársakon”. Évtizedek múltán immár valóságosan is megszólítja őt az Isten. Ott állt az égő csipkebokornál, és látja, hogy a bokor ég, de nem hamvad el, közelebb lép és felhangzik az égi hang: „Mózes, téged választottalak. Te fogod a kivezetni népemet Egyiptomból.” A zsidó irodalom nagyon szép legendát fűz a csipkebokor történetéhez. Miért éppen Mózest választja a Mindenség Ura arra, hogy ő legyen az, aki negyven éven keresztül vezeti majd a zsidókat a sivatagban? Egyszerű a válasz: Mózes elkóborolt bárányok keresésére indul, megtalálja a nyájat és látja, hogy hiányzik egy, aztán elmegy megkeresni. Megy a hang után, mert hallja a bégetést, a fájdalmas hangot. S látja azt, hogy a bárány egy gödörbe zuhant, ahonnan nincs szabadulás. A gödröt éles kövek, tüskés bozótok veszik körül, és Mózes saját testi épségével mit sem törődve odamászik a gödörhöz, hogy kimentse a bajba jutott állatot. Isten ekkor azt mondja: ez az ember, aki mit sem törődve magával kiment egy bajba jutott állatot. Mózes történetének, életének egyik nagy tanúsága: „igazi vezető, Isten igazi szolgája. Az, aki nem önmagával, hanem másokkal törődik”. Mózes életét innentől kezdve végigkíséri a párbeszéd Istennel. Számtalanszor szól Isten Mózeshez. Szól mindenhol, ahol csak találkoznak. Mózes a negyven esztendő alatt végigkíséri a népet, s nem tagadja meg önmagát. Amikor az aranyborjú bűnébe esnek, akkor Mózes így könyörög Istenhez: „Bocsásd meg bűnüket, hogyha nem, akkor engedjél, töröljél ki a könyvedből, amit írtál”. Milyen önfeláldozás ez? Nem magára tekint, hiszen tudja, hogy már beírta nevét a történelembe, tudja, hogy Izrael népe ő általa lett az ami, és szabad honfoglalásra kész nép, tudja, hogy ő adta neki a törvényeket, ő az, aki átvette Istentől a kőtáblákat. S mindenről lemond. Lemond az örökké tartó népről, lemond az öt könyv szerzőségéről, a dicsőségről, csakhogy népe bocsánatot nyerjen. S elindul ahhoz a Nébó hegyhez, ahová felmegy Mózes, hogy végigtekintsen az ígéret földjén, és ahol megtér őseihez. Isten az, aki Mózest a hegyen eltemeti. A zsidó legenda úgy tartja, hogy Isten egy csókkal vette magához Mózes lelkét. Ez a legszebb, legméltóbb és legnemesebb távozás, amikor az embert úgy szereti a teremtője, hogy még a halálában sem fájdalmat, hanem örömet és szeretetet sugároz.
