Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)

2011 / 3. szám

.1 magyar rádiózás bölcsője:

Erzsébetváros

KEVESEN TUDJÁK, HOGY KERÜLETÜNK, ERZSÉBETVÁROS A MAGYAR RÁDIÓZÁS BÖLCSŐJE IS VOLT.

A ZSENIÁLIS MAGYAR FELTALÁLÓ, PUSKÁS TIVADAR 1892-BEN SZABADALMAZTATTA EGYIK LEGJELENTŐSEBB TALÁLMÁNYÁT, A TELEFONHÍRMONDÓT, AMELY A VILÁG ELSŐ ELEKTRONIKUS HÍR- ÉS MŰSORSZOLGÁLTATÓ KÖZEGE VOLT, A RÁDIÓ ŐSE. EGY OLYAN SEMMIHEZ SEM FOGHATÓ TECHNIKAI CSODÁT ALKOTOTT PUSKÁS, AMELY AZ EGÉSZ VILÁGOT MEGVÁLTOZTATTA ÉS ÚJ IRÁNYBA INDÍTOTTA.

Bóka B. László írása :r J ,'am.lMesA

A bűvös tünemény, egy központi egység köré szervezett, lényegében a lakások telefonkészülékeiből álló, vagyis a telefonokon át hallgatható „beszélő újság” volt, ahogyan akkoriban az emberek nevezték. Kezdetben a műsort nem is műsornak, hanem napirendnek hívták, amely pontos időt jelzett, és ahol a tőzsdejelentéseket, a napi és országgyűlési híreket és a hírlapok vezércikkeit olvasták. Az „adást” csak akkor lehetett hallani, ha annak kapcsolását a telefonállomás tulajdonosa kérte a telefonközponttól.

A Telefonhírmondó először 1893. február 15-én szólalt meg, és bár sajnos Puskás egy hónap múlva tragikus hirtelenséggel elhunyt, a fejlődés nem állt meg. Utóda, Popper István megalapította a „Telefonhírmondó Részvénytársaságot”, és a rohamos iramban fejlődő vállalat pillanatok alatt kinőtte a Magyar utca 6. szám alatti ház néhány szobáját. Az izmosodó, terjeszkedő vállalkozás az Erzsébet körút 24. alá költözött, amely egy háromemeletes bérház szemben a Barcsay utcával. A fejlődés azonban olyan ütemű volt, hogy 1894 októberében ismét költözni kellett, most a Rákóczi út 22. szám alatti négyemeletes ház III. és IV. emeletén rendezkedett be a Telefonhírmondó Társaság. Az előfizetők száma évről évre gyarapodott, az indulás évében még csupán 500 pesti polgár volt kíváncsi az új technikai csodára, de hét évvel később már több mint hatezren hallgatták a „telefonos híreket”. Két év múlva, 1896-ban pedig már nem csupán a híreket hallgathatták, de közvetítették a Magyar Királyi Operaház

előadásait, kapcsolták a Népoperát, a Nemzeti és a Király Színházakat is. Megpróbálták hálózatba kötni a nagyobb magyar városokat is, de csak Szegedig és Miskolcig jutottak, mert a szép terveket keresztülhúzta a pénzügyi remények meghiúsulása. További szolgáltatásként 1911-től a cég központi, Rákóczi út 22. alatti óraközpontja szabályozta a főváros legkülönbözőbb pontjain felállított villamosórákat is, amelyből 1924- ben már 196 fő- és 655 mellékóra működött.

A páratlan fejlődési ívet az I. világháború törte ketté, majd a forradalom és ellenforradalom tett meg mindent a megmaradt technikai eszközök szétveréséért. A töretlen hittel és energiával rendelkező Popper István azonban nem adta fel, 1922-ben a még mindig a Rákóczi út 22. alatt székelő, lassan pusztuló Telefonhírmondót felajánlotta az 1880-ban alapított, majd a húszas évek elején frissen újjászervezett Magyar Távirati Irodának, amelyet az agilis, tetterős leveldi Kozma Miklós miniszteri tanácsos irányított 1920. augusztus 7-e óta.

Öt év múlva indult meg egy 2 Kw-os adó próbaüzeme, amelyhez a Telefonhírmondó Részvénytársaság ajánlotta fel Rákóczi út 22. szám alatti helyiségeit. 1925 nyarán a Rákóczi úti házban megindultak az átalakítási munkák, egy korszerűnek mondható stúdiót hoztak létre, amelyben 1925. szeptember 25-én próbaüzem jellegű hangversenyt tartottak. Két hónap múlva aláírták a rádiószórás engedélyokiratát, amely értelmében a koncessziót a Telefonhírmondó Részvénytársaság kapta meg egész Magyarország területére. A koncesszióval