Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)

2011 / 3. szám

AZ EMBEREK OTTHONUK, ÖLTÖZETÜK ÉS ÖNMAGUK DÍSZÍTÉSÉT MINDIG FONTOSNAK TARTJÁK. A RUHÁZAT DÍSZÍTÉSE SOKFÉLE MÓDON TÖRTÉNHET: PÉLDÁUL CSIPKÉKKEL, RÁTÉTEKKEL, GYÖNGYÖKKEL, HÍMZÉSEKKEL. EZ UTÓBBI AZ ÖLTÖZKÖDÉSSEL EGYIDŐS, NÉPSZERŰSÉGE EGÉSZEN NAPJAINKIG TART.

Buda Katalin írása

A 16-17. század között főúri hímző műhelyek működtek, ahol színes fonállal, aranyezüst szállal kivarrt motívumok kerültek a ruhákra, az ágy- és asztalneműkre, de még a lószerszámokra és nyeregtakarókra is. Különösen nagy jelentősége volt ekkor a népművészetben a hímzésnek. így nem véletlen, hogy a kézimunka a közelmúltig falu és város szerte egyaránt a nők egyik mindennapos tevékenységének számított, sőt, a gépesítés térhódításával sem szűnt meg a kézzel készült hímzés, kötés, horgolás divatja.

A művészi színvonalra való törekvés jegyében ezért a Mintarajz Iskolában kézimunka-rajzolókat képeztek. Az itt végzett növendékek, köztük Balázs Ernő, igen magas fokon művelték mesterségüket. Kis szerencséMikor elhatározta, hogy folytatja szülei mesterségéh minden idejét az üzletben töltötte, hogy ellesse a mesterség fortélyait. 77

vei és még több munkával 1934-ben feleségével egy kézimunka alapot gyártó és forgalmazó üzletet hozott létre a Bajcsy Zsilinszky úton. A család lakása, az üzlet, a műhely ugyanabban a házban volt, így gyermekeik szinte a műhelyben nőttek fel. A háború után az önállóságot a szövetkezeti forma váltotta fel, de 1954-ben, amikor az önállóságra ismét mód adódott, a kézimunka üzlet mai helyére, az Akácfa utca 4. szám alá költöztek.