Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)
2011 / 19. szám
Sportélet a kerületben AZ ERZSÉBETVÁROSI BACSKAI BALÁZS JÓ ÚTON HALAD ÁLMA, AZ OLIMPIAI RÉSZVÉTEL KIHARCOLÁSA FELÉ. MÁR CSAK KEVÉS HIÁNYZIK AHHOZ, HOGY A FELNŐTT VILÁGVERSENYEKEN IS BIZONYÍTÓ FIATAL SPORTOLÓ KVÓTÁT SZEREZZEN. Elismerő kitüntetés, amit csak a legjobbak és legkitartóbbak érdemelhetnek ki. Az idén júniusban az erzsébetvárosi önkormányzat i?ú díjazottjainak egyike Somogyi Szilvia, az Alsóerdősori Bárdos Lajos Általános Iskola és Gimnázium diákja volt, aki kiváló hazai sportsikereiért és kitűnő tanulmányi eredményéért kapta az elismerést. Eddig sem szegényes éremlistáját szeptemberben az Európai Olimpiai Reménységek Versenyén (EORV) bővítette. „Mindegyik érmemre büszke vagyok, akár nagy versenyről, akár kis megmérettetésről van szó – árulta el a fiatal sportolónő lapunk munkatársának. – Voltam Európa-bajnokságon is, ott nyolcadikak lettünk a párommal, de itt az ifi korosztályban szerepeltünk, tehát nálunk két-három évvel idősebbekkel indultunk. A saját korcsoportomban viszont az EORV-on 200 méteren első lettem a lengyelországi Bydgoszczban.” Az elért eredmények annak ismeretében még szebbek, hogy Szilvia csupán öt éve ül hajóban. „2006-ban kezdtem kajakozni, előtte karatéztam. Egy csípőműtét miatt a küzdősportot nem folytathattam. A családommal együtt néztük a kajak-kenu világbajnokságot a tévében, és én kijelentettem, hogy ez lesz az én sportom is, ebben leszek sikeres. Kezdetben elég nehéz volt összeegyeztetnem a tanulást a sporttal, de sok támogatást kapok az iskolától, tanáraim segítenek, hogy bepótolhassam a lemaradásomat, ha edzőtábor vagy verseny miatt hiányzom”. A rendkívül kitartó és szorgalmas diáksportoló persze alig szorul „korrepetitorokra”. Végül is a kitüntetéseket nem véletlenül osztogatják… Kerületünk sportolójától a szakma évek óta várja a kiemelkedő eredményt, hiszen ő korosztálya egyik legjobb képességű ökölvívója. Balázs 1995-ben a „családi hagyományokat” követve kezdte el a bokszot, hiszen édesapja, az egykori Európa-bajnoki ezüstérmes Bacskai Imre, valamint testvérei is ezt a sportágat választották. A család „Benjáminjának”, a Benjinek is szólított legkisebb Bacskainak sem ment rosszul az ökölvívás, hiszen juniorként a világbajnoki győzelemig jutott. „A szüleim vittek le először az edzőterembe, amihez igazából nem is volt sok kedvem, de az első néhány alkalom után mégis ott ragadtam – mesélte a fiatal öklöző. – Miután a bátyáim abbahagyták a bokszot, én akkor kezdtem igazán »tollasodni«, és maradtam is a sportágban, mert jól ment.” 22 évesen a felnőttek között is „révbe ért”, három rangos nemzetközi tornagyőzelem után a moszkvai Európa-bajnokságon sem talált legyőzőre a 69 kilogrammos súlycsoportban. Az idei világbajnokságon már az egyik fő érem-várományosnak tartották, ám sérülések hátráltatták a kiteljesedésben. Kiemeltként a 2010-es Európa-bajnok pontozásos vereséget szenvedett az amerikai Errol Spence-től. „Az edzőtábor utolsó szakaszában kiment a bokám, utána a versenyen megsérült a bordám, és még egy vírusos hasmenés is hátráltatott. Ezek a sérülések nagymértékben korlátozták a teljesítményemet, de ennek ellenére is nagyon fájó vereség volt ez. Márciusban még lesz egy törökországi verseny, ahol már eléggé korlátozottak a lehetőségeim. Ha a világbajnokságon bekerültem volna az első tízbe, már megszereztem volna az olimpiai kvótát, így a jövő évi versenyen az első két hely valamelyikét kell megkaparintanom ehhez.” Ne legyenek kétségeink, sikerülni fog neki. Ökölvívás Élen a tanulásban, élen a sportban 19 Sportélet
