Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)
2011 / 19. szám
munka, aminek második »gyümölcsét« Peter Handke: Az óra, amikor semmit nem tudtunk egymásról címmel a Merlin Színházba hoztuk el” – mondta a színházigazgató. A mozgás és a szavak nélküli játék, valamint az Iványi Marcell által készített film képsorainak párbeszédére épülő darab nagyon izgalmas képet ad emberi kapcsolatainkról és a magányról. Történetfoszlányok ezek: az utcákon és a tereken látható furcsa és hétköznapi emberek sokaságának kiragadott pillanatai. A háttérben kivetített burleszkszerű némafilmen pedig Gyergyószentmiklós főtere köszön vissza. Felmerül a kérdés, miként tud megélni a kísérletező, vagyis a klasszikus formákkal dacoló, új irányokat kereső társulat egy mindössze húszezer főt számláló városban. Béres László nem tagadja, hogy miként az anyaországban, úgy Erdélyben sincs könnyű helyzete ennek az irányzatnak, de a társulat vállalta, hogy egyfajta „átmeneti színt” képez a színházi palettán: nemcsak az alternatív darabok iránt érdeklődő réteget szólítja meg, hanem előadásaira behívja a szélesebb közönséget is. „Kísérleti színházként indultunk, ugyanakkor a nagyközönségre is koncentrálunk, és cé lunk nak tekintjük a gyermekek »behívását« is. Nem könnyű egyensúlyban tartani ezeket a törekvéseket, de a kísérletezésről nem mondunk le, hiszen az sajátos színfoltot jelent színházunk palettáján” – hangsúlyozta Béres László. A rendszerváltást még nem dolgoztuk fel A Woyzeck a kiszolgáltatottság szimbóluma 11 Kultúra
