Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)
2011 / 2. szám
A szeretet himnusza Beszélgetés Végit Tamással, a Fasori lle/orntátas Egyhíizkiizség lelkipásztorával Fontos-e felhívni a házasság intézményére a figyelmet? Mindenképpen fontos. Ahogyan a gravitáció Isten teremtési rendje, ugyanúgy a házasság is, mint egy férfi és egy nő életre szóló közössége — teremtési rend. Isten úgy építette fel az életet, hogy megtartó közösségeket hozott létre. Ilyen a házasság, a család, a nemzet, az egyház. Ezek nélkül gyökértelen az ember. Nem véletlen, hogy akiknek érdekük, hogy manipulálják az embert, azok ezeket az intézményeket gyengítik. Tehát a házasság komolyan vétele igazodás a teremtési rendhez, amelyet nem az ember talált ki, hanem úgy kapott. Ha komolyan veszi, védelmet jelent, ha nem, kiszolgáltatottságot, az élet alapvető erővonalainak figyelembe nem vételét. Miért félnek az emberek elkötelezni magukat a házasság intézményének? Mert a házasságkötés felelősséget és elkötelezést jelent. De éppen ez a nagyszerű benne. Vállalom egy egész életre a párom, akit megszerettem, ajándéknak tekintem. Az együttélés nem jelenti ugyanezt. Jóllehet vannak együtt élő párok, akik szebben élnek, mint sokan a házasságban. Mégis valamit nem vesznek komolyan. Hagynak egy kiskaput, hogy ha nem megy együtt, akkor könnyebb legyen elhagyni egymást, mint a házassági válás esetén. Számos esetben a férfiak húzódoznak ettől a felelősségvállalástól. Múltkoriban gyermekük keresztelését kérte egy pár. Mi kérjük ilyen esetben, hogy házasodjanak össze előbb. Ott volt egy anya két szép kisgyermekkel. Vágyott rá, hogy elvegye a párja. Beszélgettem velük, s megkérdeztem a férfit: - Itt van az élettársa, vállalt két gyermeket, neveli őket hűséggel, szeretik egymást, mi az akadálya, hogy mindenestől felvállalja és feleségül vegye? Kiderült, hogy most gondolkodott el erről igazán és értette meg, hogy társának milyen fontos lenne, hogy ezt az elkötelezést megtegyék egymásnak. Örömmel és köszönettel számolt be a férj hamarosan, hogy megtörtént a házasságkötés. A mai korban mi az, ami gátolja a személyes kapcsolatok kialakulását? Régebben kialakultabb találkozási formák voltak a fiatalok számára, mint ma. Ugyan az alapvető találkozási lehetőségek megvannak: középiskola, főiskola, egyetem, munkahely, barátok általi ismerkedés, de a felgyorsult élet, a számítógépes, internetes világ nem kedveznek a természetes találkozási alkalmaknak. Bár lelkipásztori szolgálatom során számos fiatal párral találkozom, akik az internet révén ismerkedtek meg. Jó is volt, ahogyan elmondják, hogy előbb a levélváltások révén mérték be a másikat, és amikor úgy tűnt, hogy értik egymást, akkor találkoztak. Akiknél ez a házassághoz vezetett és akikkel esküvőre készülve találkoztunk, általában jól egymásra talált pároknak tűntek. Hogy lehet tállépni azon, amitől az emberek a legjobban félnek: az eltávolodástól? Isten rendjében két ember megismeri, megszereti egymást, épül a közösségük érzelmileg, felelősségvállalás tekintetében, a jövő közös tervezésében, és az érzelmi, lelki közösség erős kötelékében élik meg szexualitásukat is. Ez mind együtt a házasság teljes közössége. Ha a felek távolodnak egymástól, akkor ez arra mutat, megüresedik a fentiek közül valamelyik / vagy több / faktor az életükben. Megújulásra van szükségük. Nagyon sokszor, ha a testi közösségük fárad el, lelki megújulás segít. Az Istennel való élő, bensőséges közösség nem eltávolít az élettől, hanem igazán emberré tesz. Nem szent fazekakat gyárt Isten belőlünk, ha figyelünk rá, hanem örömtelibb és sze- retőbb, emberibb férjeket, feleségeket, szülőket, gyermekeket. Tapasztalatom, hogy a legtöbb esetben a lelki megtisztulás, megújulás a párkapcsolat, a szerelmi élet megújulásával is együtt jár. A Végh Tamással készült beszélgetést az Erzsébetvárosi Televízióban is megtekinthetik. A Útra való „A szeretet soha el nem fogy. "-Ez a mondat a „Szeretet himnuszából" való / Pál /. levele a korintusbeliekhez 13. rész, 8. vers/.- Ezen a világon minden fogy: a pénzünk is, az éveink is, az egészségünk is, az időnk is.... a szeretetünk is. Mert a rozsda eszi a vasat és nem fordítva. A bűn eszi a szeretetet. -Az Isten irántunk való szeretete soha el nem fogy. Jézus keresztjén megtörtént a csoda: az ISTEN SZERETETE „ette meg"a bűnt!Jézus keresztje az el nem múló szeretet forrása. Aki Isten szeretetéből merít, az ebből a szerétéiből adhat tovább a párja számára is.
