Erzsébetváros, 2011 (20. évfolyam, 1-21. szám)
2011 / 7. szám
IS) Anno Ajótékonyság elfeledett angyala NAPONTA TÖBBSZÖR ROHANUNK ÁT A VÁROSON, SZALADUNK EGYIK DOLGUNKTÓL A MÁSIKIG. ÁM, AKI SZERETI BUDAPESTET, AKITŐL NEM IDEGEN A BELVÁROSI LÉT, AZ TUDJA AZT IS, MIT JELENT SÉTÁLNI. CSAK ÚGY, ÚRI PASSZIÓBÓL, NÉZELŐDNI ÉS CSODÁLNI A HELYET, AHOL ÉLÜNK. TÉVEDÉS AZT HINNI, HOGY CSAK A DUNA-PARTI KORZÓ VAGY AJÁNOS-HEGY KILÁTÓJA NYÚJT CSODÁKAT. SZÉP LEHET EGY DÉLUTÁNI SÉTA IS AZ ISMERT FLASZTEREN, PONTOSABBAN, AMIRŐL AZT HISSZÜK, HOGY ISMERJÜK. HA FIGYELMESEN NÉZÜNK, KINYÍLIK A VÁROS, MEGLÁTUNK EGY SEREG OLYAN DOLGOT, AMELY MELLETT NAPONTA ELMEGYÜNK, MÉGSEM VESSZÜK ÉSZRE. • Aevét országszerte ismertté tette az az oltandó, áldozatkész munkásság, melyet egész életében a jótékonyságnak szentelt. 77 E gy ilyen, nekem járó, napfényes délután vetődtem az Akácfa utcába, ahol aztán végképp nem szokás nézelődni. A szűk kis megkopott utcán ma is látszik, szép házak álltak itt valaha. A 32-es számú, kétszintes ház bejáratánál sem egyszerű, sem díszes fakapu nem áll, csupán egy jobb napokat látott, viharvert fémrácsozat, amelyen át belátni a kapualjba. Nyolc méterrel beljebb, a jobb oldalon, félig a falba építve, összefirkálva, közel embermagasságú posztamens, rajta egy név és egy dátum: Bischitz Dávidné, 1889. A posztamens felett kis szoborfülke, de a szobor már sehol. Ha az ember felkeresi a szoborlap.hu oldalt és beírja csupán az első három karaktert, máris ott áll előtte egy idősebb hölgy mellszobra, Róna József alkotása. Bischitz Dávidnét temetésén, 1898. március 30-án az egykori beszámolók alapján legalább annyian búcsúztatták, mint Kossuth Lajost: „Meghalt Bischitz Johanna! A hír futótűzként terjedt végig a városban... Halála minden körben döbbenetét keltett... Ilyen tömeget Kossuth Lajos temetése óta nem láthattunk..— írja az Egyenlőség című zsidó felekezeti és társadalmi hetilap. A legnagyobb napilapok, köztük a Pesti Napló is, 1898. március 29-i keddi száma címlapos tárcában foglalkozik a halálhírrel, majd két nap múlva, március 31-én 9. oldalán jelentős helyet szentel a temetésnek is. Beszámol róla, hogy a Vigadó tér (itt állt a hölgy lakása) és a Deák Ferenc utca teljesen megtelt gyászoló emberekkel, olyannyira, hogy nagyszámú rendőr igyekezett fenntartani a rendet a tömegben. A szertartáson nem akárkik jelentek meg: gróf Szapáry István, gróf Csekonics Endre, Ribáry József és Lukács Antal főrendiházi tagok, Rudnay Béla főkapitány, Ghiczy Béla altábornagy, Bachát Dániel evangélikus főesperes, Márkus József főpolgármester, dr. Fáik Miksa, dr. Neményi Ambrus, a Pesti Napló főszerkesztője, Gajári Ödön, a Magyar Újság főszerkesztője, Lánczy Leó, Neumann Armin, dr. Nagy Sándor, Mezei Mór országgyűlési képviselők, Babarci Schwartzer Ottó, dr. Keleti Gyula, Máday Izidor, Busbach Péter, Arany László, aki természetesen Arany János fia, a pesti izraelita hitközség hósz- tagó küldöttsége Kohner Zsigmond elnök vezetésével, Haraszti Jellinek Hernrik, Hűvös József, Nagy Gábor miniszteri tanácsos, Saárossy-Kapeller Ferenc osztálytanácsos, a Magyar Vöröskereszt huszonöt tagú küldöttsége, a Fehérkereszt, a Jószív-Egyesület, a pápai izraelita hitközség és még vagy harminc segítő egyesület képviselői. A gyászszertartást Kohn Sámuel főrabbi végezte.
