Erzsébetváros, 2010 (19. évfolyam, 1-18. szám)
2010-11-05 / 15. szám
2010/15. szám IKlIKllElß ' TISZTELT HÖLGYEIM ÉS URAIM! TISZTELT ERZSÉBETVÁROSIAK! KEDVES ÜNNEPLŐK! Ünnepelni jöttünk. 1956 hőseire emlékezünk, nem csupán a forradalomra, hanem egy diktatúrában élő nemzet vágyaira, megpróbáltatásaira, a felemelkedésre és a bukásra. Egy álom majdnembetelj esülésére. Ünnepelni jöttünk. Tudjuk, mert felhívják rá a figyelmünket. Tudjuk, mert megszoktuk. Az ünnep az életünkben csupa külsőségben nyilvánul meg. A lényeg azonban egészen máshol, másban keresendő. Amikor ünnepelünk, együtt vagyunk. Az ünnep lényege nem más, mint a közösségi élmény. Egy pillanat, amikor átérezzük azt a csodát, hogy közös a múltunk, a jelenünk, s ha úgy akarjuk, van közös jövőnk is. 1956 októberében egy nemzet megpróbálta az elképzelhetetlent. Lehetetlenre vállalkoztak, de meg kellett tenniük, mert nem volt más választásuk. Egyetlen fegyverük volt: a közösség ereje. 1956 októberében nem történt volna semmi, ha csupán egyéni célok, sérelmek vezérelték volna az embereket. így vált a forradalom az összefogás jelképévé. 1956 közös nevező a nemzet, a főváros életében. Szabadságot akartak, megtisztulást, nemzeti összefogást és egy új, boldogabb jövőt. Mindez összekötötte a magyar vidéket a fővárossal, a diákot a munkásokkal, a nemzetőr honvédet az értelmiségivel, a pesti srácokat a megbélyegzett polgárokkal. Ám az emberek bármerre indultak, bármit tettek, akadályba ütköztek. Sem békés eszközökkel, sem fegyverrel nem tudtak szembeszállni a politikai akarattal. Diktatúrában az állam öncélúvá válik, legfőbb ellenségé saját polgára. A hatalom önmagáért, egy szűk réteg kiszolgálására rendezkedik be. A változás azonban nem akadályozható meg felülről. El lehet fojtani ideig-óráig, de a közösség akarata nem hagyható figyelmen kívül. A közös akaratban hatalmas erő rejlik. Sem az egyén, sem pedig egy kívülálló hatalom nem tudja megváltoztatni a körülötte lévő világot. Változtatni csak együtt, egymásra támaszkodva, egymásból erőt merítve lehet. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ma Magyarországon és itt, Erzsébetvárosban van mit ünnepelni. Önök megfogalmazták a változtatás igényét, kinyilvánították, hogy másként képzelik el a jövőt. Önök úgy döntöttek, hogy más Erzsébetvárosban szeretnének élni. Nekem, valamint képviselőtársaimnak egyetlen feladatunk van: mindent meg kell tennünk azért, hogy megfeleljünk az Önök elvárásainak. Az elmúlt évek után jogos az igény arra, hogy Erzsébetváros Önkormányzatában erkölcsi megtisztulás és szakmai megújulás menjen végbe. Azt vállaltuk, hogy a programot Önökkel közösen állítjuk össze. Döntéseinket nem az itt élők felett, hanem velük együtt hozzuk meg. Együtt kell működnünk - és nem egymással szemben. A siker a kerületben élőkkel való közös gondolkodásból és közös cselekvésből fog fakadni. Önök bizalmat szavaztak, és én ezt a bizalmat szolgálatnak tekintem. Minden erőmmel azon leszek, hogy valamennyi erzsébetvárosi úgy érezze: van miért ünnepelni ma Magyarországon, és van mit ünnepelni Erzsébetvárosban is! Hiszem, hogy a közös munka, a közös erőfeszítések meghozzák eredményüket. Kívánok mindnyájunknak erőt, kitartást ahhoz, hogy amit lehetetlennek hittünk, az valósággá váljon. Köszönöm megtisztelő figyelmüket! VATTAMÁNY ZSOLT POLCÁRMESTER MEGEMLÉKEZŐ BESZÉDE A RÓZSÁK TERÉN, OKTÓBER 23-ÁN
