Erzsébetváros, 2010 (19. évfolyam, 1-18. szám)

2010-12-21 / 18. szám melléklete, ünnepi kiadás

4*

BATTA EVA

Szenteste

(részlet)

Fények gyúlnak az otthonokban szeretet lebben a szívekre áhítat röppen a fákon - itt van hát az Este.

Családi

ünnepek

2010/18. szám melléklete

GÁRDONYI GÉZA:

Harangozóék karácsonya

Egy kis faluban karácsony estéjén, a harangozóéknál, öten ülnek az asztal körül. A harangozó és felesége, 10 éves kisfiúk, valamint a koma és komaasszony. Kártyázással töltik az időt. Nem sokára megérkezik János bácsi, a gondnok, akit a pap azért küld, hogy nyissák ki a templom ajtaját 11 órakor az éjféli miséhez. Elmondja, hogy náluk már megvan a nagy karácsonyi öröm, mert a menyének gyönyörű kislánya született. A harangozó szól fiának, hogy menjen és nyissa ki az ajtót, s gyújtsa meg a gyertyákat.

„Csillagos csendes éj. Orrcsavaró hideg. A fiú elkopog a patkós csizmában. Föllép a lépcsőn, a templomkerítéshez. Az ajtó előtt valami fehéres kutyát lát. De valami még fehérlett az ajtóban. Gyuri azt vélte, hogy az is kutya, valamivel kisebb kutya. Közelebb lép hozzá, hát valami bundaféle. Rávilágított a bundára. A bunda tetején egy papiros. Nézi: mi papiros? Hát levél. Nagy téntabetükkel rá van írva: Istennek. Sose hallotta, hogy az Istennek levelet is lehet küldeni. Átlépte a göngyöleget és bekocogott nagy elgondolkodva a templomba. A zsebéből kivett egy kis gyertya-véget. Meggyújtotta. Azzal kocogott volna az oltárig. De az Istennek küldött bunda izgatta a kíváncsiságát. Megfordult, s újra a templom küszöbéhez lépkedett. Nem álom, se nem káprázat. Mégis félrébb kell tolni az útból. S tolná lábbal. Nehéz. Fölkarolja, odébb tegye. Valami keményet érez a bundában. Fölemeli a bunda szélét, hát egyszer csak megszólal a bunda:- Oá! Oá! Mi ez? Gyerek? Gyuri gondba mélyedt, hogy kié lehet a gyerek, csakhamar tisztázta, hogy most már senkié. Istennek van adva. Nézte a levelet. Hátha a túlsó felén is van valami írás? Olvasta: Jóságos Istenem! Megdöbbent. Bárki megtalálja, legyen a te szent akaratodból annak gyermeke. Gyuri szíve egyszerre lángot vetett az örömtől. Gyereket találtam. Gyereket! Micsoda öröm lesz nálunk is! Aztán örömmel, de mégis óvatosan takarta föl a bundát. A bundában füles kosár. A kosarat felragadta, vitte haza szinte szökdécselve. Beront az ajtón, s diadalmasan kiáltotta: - Kisgyereket hoztam! - A társaság elképedten, elnémultan fordult feléje. Végre a harangozó hörkent a fiára: - Kinek a gyereke? - Nem tudom, - felelte megszeppenve. A templom előtt találtam. A kutya meg akarta enni. A komaasszony elképedt arccal vatyogta: - Kitett gyerek. Nektek kell fölnevelnetek! A harangozót elfutotta a méreg. Te bbarom! Te ttinó! Te hhatökör! S úgy csattantotta pofon a szegény Gyurit, hogy a szekrénynek esett és beütötte a fejét. Ide hurcolsz a nyakamra ilyen porontyot! Viszed vissza azonnal. Gyuri megmozdult. A harangozóné azonban védőn kinyújtotta kezét a kosárra: - Hova vinné abba a fagyba? Az éjjel hadd maradjon. Reggel jelenteni fogjuk a bírónak. Ez a helyes bólintott rá az öreg. Úgy, úgy lelkem, - kontrázott a kománé is. Én is elvállalom, ha más nem vállalja. - Vállalod a fenét! Mordult rá az ura. Gyuri a zsebébe nyúlt: - Ihol a levél - szólt sikogva. Bőgicsélt tovább csendesen. A harangozó a lámpáshoz tartotta a levelet, és dühös arccal olvasta: Istennek. Hát hol lakik az Istenem? Nálam? Te bivalybomyú! Kirántotta a levelet a borítékból, és olyan hangosan olvasta, mintha végrehajtásról szóló értesítés volna: Szent fiad születésének éjjelén ajánlom neked az én szerencsétlen Emmácská- mat. A kosárban levő ezer kis arany legyen a jóságosoké, akik ezer hetes koráig fölnevelik. Ezer arany? Tyüh a kutya fáját! Mink vállaltuk, - szólalt meg nyugtalanul a koma. Ihol a tanúm János bácsi, hogy a feleségem azonnal elvállalta. Elvállaltam! - vágta ki harcias arccal az asszony. S nyúlt volna a kosárért, de a harangozóné erős mozdulattal hárította el a kezét. Az én fiam hozta talán? Neked hozta vagy nekem? A leányka a mienk! Dördült meg a harangozó. És a fiához fordult: Okos gyerek vagy fiam! A koma azonban nem hagyta annyiban. Kiabált: - Az a gyerek a miénk! A fiad találta, de nem vállaltad! Igaz-e János bácsi? Kend bíró volt háromszor is! ítélje meg ő. Az öreg gondba mélyedve vonogatta vállát és szemöldökét. Hát iszen... Az írás beszél! Az írás aszongya, aki megtalálja. Az asszony akkorára megtalálta a zacskóba kötött aranyat, örömtől tündöklő szemmel öntötte ki az asztalra. Fölnevelünk, föl, kedves. És a fiára pillantott. Gyurikám ez lesz a te feleséged! Gyuri világmegvető keserűen nyekegte: - Köll a fenének!”

(Gárdonyi Géza: Harangozóék karácsona c. elbeszélés, rövidített változata Buda Katalin feldolgozásában).

ERZSEBETVAROS a VII. kerületi önkormányzat ingyenes lapja

Főszerkesztő: Sári Judit. Szerkesztő: Matus Adrien. Fotó: Kissimon István Cím: 1073 Budapest, Garay utca 5.Telefon: 06-1-462-34-11 Fax: 462-34-18. E-mail: ujsag@erzsebetvaros.hu Kiadja: Erzsébetváros Önkormányzata. Megjelenik 36 ezer példányban