Erzsébetváros, 2010 (19. évfolyam, 1-18. szám)
2010-08-24 / 11. szám
iO)WiTtóVWAfS»^KlimElWllNmÖl Erzsébetvárosi zenepedagógusok Székelyföldön A zenepedagógus csoport a kolozsvári gótikus líceumnál Június 16-án tizenhat fős zenetanári különítmény indult Erdélybe, hogy a Molnár Antal Zeneiskola tanárai megismerkedhessenek egy különös társulattal, a mára Európa-szerte ismertté vált, Magyarországon is gyakorta turnézó szentegyházi Gyermekfilharmóniával. Nagyváradon, majd a Királyhágón át vezet az út (Magyarország s Erdély határa volt a Kiegyezés előtt). Autópálya nincs. Pár órányi rázkódás után Kolozsvár következik. Itt is akad egy zenepedagógusok kíváncsiságára méltó érdekesség: a konzervatórium, ahol Kö- zép-Európa legnagyobb, világi rendeltetéssel épült gótikus termében koncertezhetnek a növendékek. Kolozsvár egyébként Erdély zenei fellegvára, egyetemi szinten tanítanak hangszeres zenét, és a városnak állandó karigazgatóval erős filharmóniai társasága van. Az éjszaka Torockón köszöntött a csoportra. A falut 8 kilométernyi úgynevezett megyei minőségű út választja el az autóval járható világtól, de Erdély legszebbnek mondott magyar lakta világába toppan itt az utas. Műemléki együttest képeznek a szépen rendben tartott főtéri házak. A falunak történeti múzeuma, vízimalma, kripta-temetője, unitárius temploma, sajátos népművészete és a természetes hegyi tárolóból bőséggel ömlő kristálytiszta, ízes forrásvize van. Az itt lakók megélhetését ma az idegenforgalom biztosítja. Mielőtt a csoport elhagyta Torockót, bepillantottak a Tordai hasadékba. Fákkal sűrűn benőtt, vad patakot kerülgető gyalogösvény, kilencven fokban emelkedő sziklafalak. Innen Segesvárt célozta meg tizenhat bőrig ázott, ám vidám utasával a busz. Segesvár szász város, nem csatlakozott a szabadságharchoz annak idején, várbástyáit büntetésül felrobbantották. Míg a zeneértésben járatos szem a háztetők zegzugos szimfóniáján legel, a vár óratornyában néhány kis figura úgy csinál, mintha itt egész órakor majd történne valami zenés dolog. De aztán mégsem.... Szentegyháza Estére ért a szakmai különítmény Szentegyházára, ami Székelyudvarhely és Csíkszereda között fekszik. Amikor begördült az erzsébetvárosi busz a múzeum épülete elé, a járdaszélről népviseletbe öltözött lánykák integettek. Ez az épület a messze földön híres Gyermekfilharmónia próbáinak legfőbb színtere. A fogadtatás szívmelegéről a zenei élet lelke, Haáz Sándor gondoskodott. A Gyermekfilharmónia több mint 20 éve alakult a szentegyházasfalvi (Vlahita) l.sz Általános Iskola (ma Mártonffi János Iskola) tehetséges diákjaiból. 1982. júniusában a hagyományos tanévzáró iskolaünnepély alkalmával a Haáz Sándor zenetanár által betanított, amatőr, iskolai rézfuvós és vonós együttesek meg az iskolakórus közösen szólaltattak meg néhány részletet ismert klasz- szikus művekből. Az egyedi hangzás és a nagy közönségsiker az új keletű közösséget további munkára ösztönözte. A 140 diákból álló együttes 1983-ban vette fel a Gyermekfilharmónia nevet, és azóta is létezik az eredeti létszámmal. Évente 20-30 alkalommal lépnek közönség elé. Saját lógójuk, saját honlapjuk van. Rendszeresen szerepelnek Erdély kis- és nagyvárosaiban, 1990 óta minden nyáron külföldi hangver- senykörútra utaznak. Hangszereiket javarészt szüleik vásárolják, de az együttes is komoly hangszerállománnyal rendelkezik, amelyből kölcsönöz a tagoknak. A tumézás és a kemény próbák sajátos viszontagságai közepette megsérült hangszereket legtöbbször maga a karvezető reparálja. Az együttes repertoárja, rövid klasszikus művekből, egyedi hangsze- relésű népdalfeldolgozásokból, történelmi dalokból és más népek dalaiból áll. Három CD- felvételük is megjelent már. Szentegyházán reggeltől estig tartó szíves látásban volt része az erzsébetvárosi tanári különítménynek. A zenei együttest, mely Szentegyháza diákjaiból fiatalodik szakadatlanul, ottlétük második napján próba közben is megfigyelhették. A gyerekek lelkesedése, a próba hangulata is felemelő, örök élmény marad. A következő napokon meglátogatták Csíkszeredát és Csíksomlyót is, ahol a kegytemplomban mindig megpillantható a fából remeklett 16. századi Mária mosolya, azután aki bírta, tehetett egy meredek sétát a Makovecz tervezte szárnyas oltárhoz, és Csíkszeredán is rátaláltak az utazók Makovecz Imre igen szép templomára. Út hazafelé Hazafelé útba esett Székelyudvarhely, ahol egy öreg lokálpatrióta lelkes kalauzolásával megnézhették a Budapestről jött látogatók Orbán Balázsnak, Székelyföld legnagyobb fiának szobrát, kevéssel odébb pedig a nemrég felavatott, új szobor-galériát. Az ötnapos kirándulásba belefért még Szováta, a sóban dús Medve tóval, Parajd, ahol az Erdély hímevét szerte Európában öregbítő sóbánya katedrális méretű roppant tereiben új erőre kapnak az elnehezült légutak. Útba esett a fazekasságáról híres Korond is, ahol a falu főutcájának két oldalán ugyanolyan szuvenír-bóvlikkal vásároznak ma úgyszólván nonstop, mint Magyarországon. Kis kitérőt tett a különítmény Bözödújfalu felé. Itt, e kies löszhátak között árasztottak el egy magyar falut. A templom tornya még kiáll a vízből. Valamelyik utolsó nagy vihar elvitte a süvegét. A szerte-világból emlékezni összegyűlő bözödújfalusiak évente elsiratják a víztározó mélyén málladozó szülőfalujukat. A zenetanári kirándulás utolsó állomása Marosvásárhely volt, melynek kultúrpalotája a pesti zeneakadémiával vetekedő szecessziós csoda. A nagy nevek kezén született belsőépítészeti remekek, freskók, domborművek, üvegablakok, Zsolnay fajansz betétek, történelemről mesélő Róth Miksa ablakok valóban bámulni valók. A kirándulás ezzel véget ért, ám e pár nap alatt értékes szakmai kapcsolatok szövődtek. Bizonyára az erzsébetvárosi zeneszerető ifjúság is profitál majd belőlük hamarosan. Szöveg és fotó: Dozvald János
