Erzsébetváros, 2010 (19. évfolyam, 1-18. szám)

2010-07-06 / 9. szám

2010/9. szám 'KlÜ»l!>13iillR?Ä I A Franciaországból érkezett fotóművész, Bruno Bourel a 90-es évek közepén kezdett fényképeket készíteni a buda­pesti zsidó negyedben. A fotókra íródott asszociációk pedig egy olyan fiatal szövegíró munkái, akit a nagyközönség AkezdetPhiai nevű együttesből ismerhet. A kiállítás helyszíne a Rum- bach Sebestyén utcai zsina­góga. Otto Wagner 19-20. század fordulójának legjelentősebb oszt­rák építészének ifjúkori műve, mely a neológ Dohány utcai zsi­nagógával ellentétben a status quo ante irányzat híveinek zsi­nagógája volt. Ma a zsinagóga a MAZSIHISZ tulajdonában, kü­lönböző kulturális eseménye­ket, kiállításokat fogad be. En­nek köszönhető, hogy ezen a nem mindennapi helyszínen a Magyar Zsidó Múzeumnak le­hetősége nyílik július 8-án 18 órakor, Bruno Bourel fotókiállí­tásának bemutatására. A kiállí­táson a 45 darab fotó mellett Závada Péter által írt verses és prózai asszociációk teszik még színesebbé a tárlatot. „Fekete és fehér rácshálók, margók, kontúrok aprózzák föl, szelik keresztbe-kasul a papírt. Az összeeszkábált időnek vala­miféle faszerkezete, abroncsa, fölállványozása ez. Gyönge lé­cek, és vaskos mestergerendák, melyekre ránehezedik a megélés súlya, mint egy nagy, fekte, duz­zogó madár: holló, sas vagy turul. Főnix semmiképpen sem. Fekete és fehér. Ilyen vagy hasonló színe lehet a zebrafestők szomorúságá­nak is. Azt hiszem, mindannyian fényérzékenyek vagyunk. Ki így, ki úgy.” (Závada Péter) „Évezredek óta a zsidó val­lás gyakorlása egy hosszú soro­zata függetlenségnek, asszimi­lációnak, elfogadásnak és visz- szautasításnak, szabadságnak vagy kötöttségnek. Ez a két utol­só fogalom erősen jellemzi Ma­gyarország kortárs történelmét. Az ország megélte tragikus mó­don rég letelepedett zsidó közös­ségek majdnem teljes kiirtását később elnémítását - két folya­mat, amit az előző század máso­dik felének totalitárius rendsze­rei vezettek be. A kilencvenes évek elején látjuk ezeknek a rendszereknek a ledőlését és vé­gül minden vallás kifejezésének szabadságának visszatérését. Magyarországra érkezésem ép­pen erre az időre esett, nem zsi­dóként, nem magyarként, hanem egy új európai szellemben nevel­kedett felnőttként. Ez a vonal te­hát, amit megpróbálok követni- azt, hogy milyen újjászületése van a zsidó hagyományok gya­korlásának a diktatúra utáni Ma­gyarországon. Az imahelyek, ceremóniák, rituálék és ünnepek váltják egy­mást, ritmust adva ezzel a vallá­sos zsidó élet mindennapjainak. A képek egy részét Budapest kü­lönböző zsinagógáiban készítet­tem. A portrékon láthatunk holo­kauszt túlélőket is, akik a zsidó szeretetkórházban töltik életük utolsó szakaszát. Külföldi zsidó közösségek tagjai, akiknek buda­pesti gyökereik vannak, és akik őseiket kutatva érkeznek és sok esetben maradnak az országban. A város zsidó negyedében készült fotókon keresztül igyek­szem bemutatni az itteni zsidó életet, ami ma komolyan fenye­getve van. Ez a munka egy állandó fej­lődés, amiben egy vallási, spiri­tuális és emberi újjászületésről kívánok tanúskodni, a fotográfia kifejezési eszközök segítségével, ami a kompozíció, grafizmus, fény, ami egy szóval összefoglal­va az érzelem.” (Bruno Bourel) A kiállítás augusztus 15-ig látogat­ható a Rumbach Sebestyén utca 3. szám alatt található zsinagógában. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története - 1635-2010 A 375 éves egyetem történetét bemutató jubileumi kiállítás Pázmány Péter 1635. május 12-én, Nagyszom­batban írta alá az általa lé­tesített jezsuita egyetem alapítólevelét. Az alapí­tás 375. évfordulóján az Egyetemi Könyvtár dísz­termében nyílt kiállítás rövid áttekintést nyújt az egyetem történetéről, szervezetének változásai­ról, a diákok életéről. A tárlat az alapításától nap­jainkig ismerteti meg a lá­togatót Magyarország leg­patinásabb múltra vissza­tekintő egyetemével. A kiállítás hét kor­szakra tagolja az intéz­mény történetét. Ezeken belül írásos és tárgyi em­lékek segítségével idézi fel a legfontosabb esemé­nyeket. Bemutatja többek között az univerzitás ala­pítólevelét, a Mária Teré­zia által Budára költözte­tett egyetem nagypecsét­jét, az 1817. évben készít­tetett egyetemi zászló má­solatát, az 1848-as kari tipáriumokat. De megcso­dálható a BEAC 1898-as lobogója, a Ferenc József aláírását is tartalmazó emlék­könyv is, valamint látható index és di­ákigazolvány a hú- szas-harmincas évekből. A kiállí­tást rendezte: Kassa Me­linda muzeológus. A kiál­lítás 2010. december 31- ig látogatható, munka­napokon 12-től 18 óráig. Helyszín: ELTE Egyete­mi Könyvtár, Díszterem. 1053 Budapest, Ferenciek tere 6. Felhívás Az Erzsébetvárosi Civil Szervezetek Szövetsége kezdeményezte egy hely- történeti múzeum létre­hozását. Ennek céljából fordulunk kerületünk min­den lakójához, hogy ha rendelkezik a leendő mú­zeum számára felhasz­nálható, egykor majd be­mutatható, lakóhelyünk történetére, kulturális és gazdasági életére utaló tárgyi emlékkel, kézirattal vagy nyomtatott sajtóter­mékkel, akkor azt ajánlja fel, bocsássa rendelke­zésünkre. Az a szándé­kunk, hogy az ajándéko­zó nevét és emlékét Is megőrizzük az utókor számára. Erzsébetvárosi Civil Szervezetek Szövetsége értesítési cím: dr. Iván Géza +36/30-39-75-172, e-mail cím: ivan.geza@freemail.hu

Next

/
Thumbnails
Contents