Erzsébetváros, 2010 (19. évfolyam, 1-18. szám)
2010-05-27 / 7. szám
lH)E»L*y»T^R.T'BN>E.T-‘ 2010/7. szám 19 BUDA KATALIN ROVATA A zsidó állam megálmodója 150 évvel ezelőtt született Herzl Tivadar író, hírlapíró Herzl Tivadar a Dohány utcai zsinagóga melletti, klasszicista házban született 1860-ban. Édesapja morvaországi eredetű, német nyelvű zsidó családból származik. 1856-ban Pestre költözik, és az akkori Dohány utca 2. számú házba telepedik le. Édesapja a jómódú pesti ruhakereskedő lányát, Diamant Jeanettet veszi feleségül. Két gyerekük születik: 1859-ben Pauline, 1860- ban pedig Tivadar. Fiuk a Síp utca elemiben tanulja a betűvetést, majd a Pest Városi Nyilvános Főreál tanodában (ma Eötvös Gimnázium) folytatja tanulmányait. Már a reáltanodában kitűnik jó szervezőtehetségével, és 14 éves korában társaival együtt irodalmi önképzőkört alapít, Wir (Mi) néven, melynek ő lesz az elnöke. Novellákat, humoreszkeket ír, melyeket elő is ad. A pesti evangélikus gimnáziumban érettségizik. Szeretett nővére, Pauline 19 évesen hirtelen meghal. Édesanyja majd beleőrül lánya elvesztésébe, ezért édesapja a már felépített egzisztenciáját feladja, vállalva az újrakezdést Bécsben. Tivadar a bécsi egyetemen jogi és irodalmi tanulmányokat folytat. Szülei kívánságának tesz eleget azzal, hogy jogi pályára lép, ezért Salzburgban joggyakomok lesz. Azonban mégsem a jogi pályát választja, mivel az irodalom jobban vonzza. Több tárcája, novellája, regénye jelenik meg, és színműveit is előadják. A Hétköznapok c. tárcája díjat nyer a Wiener Allgemeine Zeitung pályázatán, ami azzal is jár, hogy felfigyelnek rá, neve egyre ismertebb lesz. Sikereinek köszönhetően a legnagyobb bécsi liberális lap, a Neue Freie Presse tárcaszerkesztői állást ajánl fel neki. 1889-ben házasságot köt az ugyancsak Magyarországról Bécsbe költöző, Lipótváros leggazdagabb családjának, Naschauer-éknek lányával Julie-val. A harmonikusnak nem mondható házasságból három gyerekük születik, általában kibéküléseiket követően. 1891-ben a Neue Freie Presse lap állandó párizsi tudósítójává szerződteti. Nagy szolgálatot tesz lapjának azokkal a tudósításokkal, amelyekben képet fest Franciaország forrongó politikai és társadalmi életéről a Dreyfus-per idején. Unokatestvérét, Heltai Jenőt is Párizsba invitálja, hogy itt tartózkodása alatt tárcákkal igyekezzen nevet szerezni magának. 1895-ben visszatér Bécsbe, ahol haláláig a lap tárca és irodalmi rovatának szerkesztője marad. A kozmopolita Tivadarban a Dreyfus-per igazságtalanságai keltik fel őseihez való tartozás érzését. Még döntőbb benyomást tesz rá, hogy az Oroszországban élő zsidókat emberszámba sem veszik, s sem Európa, sem Amerika nem akar segíteni rajtuk. Az a gondolat keríti hatalmába, hogy Jogilag biztosított otthont” kell teremteni mindazon zsidók számára, akik szülőhazájukban hontalanok. Ez az álma, vágya, mellyel még régi barátai sem értenek egyet, olyan rendíthetetlen erőt, fáradhatatlan munkabírást ad, mely a cionizmus nevű világmozgalom megalakulásához vezet, s melynek ő lesz a vezetője. Ennek a programját fejti ki a Judenstadt (1896.) című könyvében. Nem elégszik meg azzal, hogy csak írásban folytassa a palesztinai zsidó állam újjáalapításá- nak eszméjét. Számtalan országban megfordul, tárgyal, konferenciákon vesz részt, felszólal nyilvános üléseken, igyekszik meggyőzni zsidókat és keresztényeket. Végül, 1897- ben, Baselban sikerül megszerveznie az első cionista kongresszust. Elnökségével előmozdítja a cionista mozgalom egyik alapokmányának, a baseli programnak a megalkotását. Ekkor tárgyalják meg a cioniznus pénzügyi megszervezését. A következő évi konferencián egy bankalapítás terve vetődik fel. Soha egy fillért se fogad el, hírlapírói keresetéből fedezi kiadásait. A harmadik, baseli kongresz- szuson már beszámol a Palesztinát járó Vilmos német császárral történő személyes tárgyalásáról, aki megértést tanúsít törekvései iránt. 1901-ben Vámbéry Ármin közvetítésével Konstantinápolyban kihallgatáson jár Abdul Hamid szultánnál. Az 1901-ben tartott ötödik baseli kongresszuson beszámol a zsidó nemzeti bankról és tárgyalásairól. Újratárgyal a szultánnal, Londonban az angol kormánnyal, Rothschildékkal, Egyiptomban az angol kormány helytartójával és Pétervárott a belügy-és külügyminiszterrel. 1902- ben jelenik meg az Alt- Neuland (Ősújország) c. regénye, melyben eszméinek megvalósulásáról fest költői képet. 1904-ben személyesen győződik meg az Oroszországban élő zsidók szenvedéseiről. Fogadja az Olasz király és a pápa is. Ez a sok izgalommal járó szüntelen agi- tációs tevékenységet szíve nem búja, és 44 éves korában meghal. Ám álma 44 évvel később- 1948. május 14. -valósággá válik: megszületik Izrael állam. Herzl Tivadar emléktáblája a Dohány utcai zsinagóga falán. (Fotók: wikipedia.org)