Erzsébetváros, 2009 (18. évfolyam, 2-18. szám)
2009-11-13 / 16. szám
2009/16. szám Megemlékezés Az október 23-ai megemlékezés helyszíne immár évek óta a Rózsák terei Szent Erzsébet plébánia- templom kertje, ahol R. Törley Mária „Angyal” nevű szobránál szervezett ünnepi műsor után helyezhetik el a megemlékezés koszorúit és virágait a résztvevők. Az önkormányzat központi rendezvénye idén is méltóság- teljesen, a kerület ve- I zetői, testületi tagok, I pártok-, civil szerve- I zetek-, intézmények | képviselői és a lakos- I ság jelenlétében, az | Erzsébetvárosi Kö- ■ zösségi Ház és a Pol- I gármesteri Hivatal szervezésében zajlott. A megemlékezést a Budapesti Vándorkórus előadásában a Himnusz nyitotta meg, majd köszöntőt mondott Szalóczy Pál, a Magyar Rádió munkatársa. Az ünnepi beszédet Lénárt András, az 1956-os Kutató Intézet tudományos munkatársa mondta el.- „A nagy történelmi események sajátja, hogy kitüntetett pillanatai szinte kitörölhetetlenül megmaradnak az emberek emlékezetében. Ami a franciáknak a Bastille ostroma, az nekünk, magyaroknak az 1848. március 15-i pestbudai jelenetek vagy az 1956. október 23-i önfeledt tömegfelvonulás. Ha az 1956-os magyar forradalomra gondolunk, szinte szemünk előtt látjuk az október 23- ai tömegessé duzzadó tüntetésen menetelük boldogságtól ragyogó arcait, este a Kossuth téren, a közvilágítás kikapcsolása ellenére kitartóan várakozó tömeget, halljuk Nagy Imrének a Parlament erkélyén megfogalmazott félszeg, nagyon óvatos ígéreteit: ezek a mondatok 22-én még bizonyára tetszettek volna a tömegnek, de 23-a estéjén már csalódást keltettek. Nagy Imre beszéde már nem volt aktuális, a viharos és gyors események hatására túllépett rajta a történelem. Látjuk a felvonulási téren a 8 méter magas, magát makacsul tartó Sztálin szobor ledöntését, de azt is tudjuk, hogy ugyanezekben az órákban a Magyar Rádiónál fegyveres összetűzések kezdődtek a sajtónyilvánosság megszerzéséért, a szólásszabadság kivívásáért. Megkezdődött tehát a harc az elnyomó nagyhatalom ellen, amelyre büszkék vagyunk és amelyre semelyik más hozzánk hasonló sorsú kelet-európai ország népe nem volt képes. Ha tetszik, ha nem, ez lett a mi védjegyünk a világban: ők a magyarok, akik vállalták a harcot a Szovjetunió ellen. A fegyverek nyomában azonban pusztulás járt. A korabeli fényképek és a filmfelvételek a romos Budapestet, a leszaggatott villamosvezetékeket, az összedőlt épületeket éppúgy dokumentálták mint a kézifegyverrel pózoló, mindenre elszánt fiatal utcai felkelőket. A történészek akárcsak mások időről-időre felteszik a kérdést: vajon megérte-e a több mint ezer harcban elesett áldozat, a több mint 200 kivégzés, a tizennégyezer bírósági ítélet és 200 ezer honfitársunk elmenekülése, emig- rálása? Nem lett volna-e bölcsebb alacsonyabbra tenni a lécet, a szovjet csapatok kivonása és a szabad parlamenti választások helyett kisebb, de teljesíthető igényekkel előállni? Ma már a dokumentumokból tudjuk azonban a forradalmi napokban nem volt reálisan látható, hogy az USA semmi esetre sem avatkozott volna be a fegyveres konfliktusba a magyarok oldalán. Érmek oka az volt, hogy egy nyilvánosságra nem hozott 1956 júniusi amerikai kormány- döntés értelmében a szovjetunió csatlósállamainak „ belügyeibe ” az USA nem folyt volna bele. A döntés ellenére az Egyesült Államok továbbra is médiapropagandát folytatott a kommunista befolyás alatt lévő „rab nemzetek” felszabadításért. Többek között ilyen szlogeneket hangoztattak amerikai politikusok egymást is túllicitálva az 1956-os elnökválasztási kampányban is. A magyar forradalom kitörése után azonban komoly politikai vagy katonai lépéseket nem tettek A forradalmat így kíméletlenül leverték Az ENSZ Biztonsági Tanácsa október 28-án ült össze, hogy a Magyarországon kialakult helyzetet megtárgyalja és döntsön a szükséges lépésekről. A legújabb kutatások során napvilágra került dokumentumok alapján megállapítható, hogy ezt az ülést az USA kezdeményezte. Ekkor szembesültek azonban azzal is, hogy a politikai propagandával valós hatást értek el a keleti tömb Koszorúzó civil szervezetek Az Erzsébetvárosban működő azon civil szervezetek, amelyek megjelentek az Önkormányzat által az 1956. októberi forradalom és szabadságharc 53. évfordulójára a Rózsák terei hősi emlékműnél szervezett ünnepségen és koszorúkkal, virágcsokrokkal rótták le kegyeletüket az elesettek tiszteletére: 56-os Szövetség VII. kerületi Szervezete képviseletében: Kárnyáczki Lajos elnök, Anti László, Csaba Rezső, Takács György tagok Értelmi Fogyatékosok Fővárosi Egyesülete képviseletében: Téri Ildikó elnök, Ráfi Rózsa Ágnes alelnök Erzsébetvárosiak Klubja nevében: Dr. Vedres Klára elnök Mozgássérültek Budapesti Egyesülete képviseletében: Herczlné Rohonyi Olga elnök Erzsébetvárosi Civil Szervezetek képviseletében: Dr. Iván Géza elnök Erzsébet-és Terézvárosi Általános Ipartestűlet nevében: Krieger Artúr elnök, Fenyvesi Éva elnökségi tag MSZOSZ VII. kerületi Nyugdíjas Alapszervezete nevében: Dr. Zoványi Istvánná titkár, Vellner Tibor vezetőségi tag Művészetbarátok Egyesülete képviseletében: Geröly Tibor elnök Bp. Erzsébetvárosi gr. Brunszvik Teréz Óvodavédő Egylet nevében: Simon Péterné elnök, Zeke Istvánná elnökhelyettes Vll.ker.-i Erzsébetvárosi Polgárőrség képviseletében: Nagy Sándor elnök, Bóna Andrásné elnökségi tag Erzsébetvárosi Hadigondozottak Egyesülete képviseletében: Müller István elnök Erzsébetvárosi Televízió nevében: Kaczvinszky Barbara főszerkesztő helyettes, Erdei Tünde szerkesztő
