Erzsébetváros, 2009 (18. évfolyam, 2-18. szám)

2009-11-13 / 16. szám

2009/16. szám MlETLSWIöWÉMt. IBiuid/a Katalin helytörténet rovata Báró Jósika Miklós író, a Kisfaludy Társaság első elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia tagja A Jósika utca névadója Jósika Miklós báró sírja Kolozsvárott, a Házsongárdi temetőben magától értetődően bele tartozik a nevelésbe. A kisfiú sokat olvas, ami­hez a kedvet édesapja szép könyvtára kelti fel benne, és lovagolni is ta­nul. Majd a kolozsvári konviktusban folytatódik képzése. Európa ekkor háborús éveit éli. Jósika 17 évesen gondol egyet, és beáll katonának. Kitű- n i k ge, Júlia is követi. A ne­héz évek alatt is ír, de név nélkül jelenhetnek meg regényei, így pl. az Eszter c. könyve, majd a követ­kező írásánál az „Eszter szerzője”- ként tünteti fel magát. Mindenki tudja, hogy kit rejt a titokzatos megjelölés. Júlia a meg­élhetés érdekében csipke­kereskedést folytat. Ezen kívül, férje regényeit né­met nyelvre fordítja, me­lyek Európa szerte ked­venc olvasmányok lesz­nek. Pár évvel később ki­adói már feltüntethetik nevét. Jósika igen termé­keny író, közel 150 köny­ve jelenik meg, melynek kétharmada száműzetés­ben készül el. Történelmi regényeken kívül .jelen­korú” társadalmi témájú könyvet is ír Egy kéteme­letes ház Pesten címmel. Novellái közül a Vész és üdv címűben, barátjának, az árvízi hajósnak állít emléket. Emigrációban írja meg nagyszerű regé­nyét, a Második Rákóczi Ferencet, amelyet csak 9 évvel később adnak ki. Jósikát, ahogy múlik az idő, egyre jobban bántja a hontalanság ér­zése. Felesége határtalan szerelmével enyhíti ezt a fájdalmát. Majd Drezdá­ba, a kedvezőbb éghajla­tú városba költöznek a betegeskedő Jósika miatt. De ez sem segít rajta. 1865-ben örökre lehuny­ja szemét. Jósika születé­sének 100 éves évfordu­lója alkalmával kegyelet­ből a Kisfaludy Társaság haza akarja hozatni ham­vaikat külföldről, de megelőzi a társaságot bá­ró Jósika Samu. így hazai földben nyugodhatnak. Jósika művei még Jókai korában is keresettek. Jó­kai nem titkolta, hogy so­kat tanult tőle. „Uraim le a kalap­pal” - ezekkel a sza­vakkal méltatja Szontagh Gusztáv kritikus Jósika Mik­lós első művét, az Abafi-t. A regény egy csapásra meghó­dítja az olvasókö­zönséget. Valóságos ünnepnapnak számít, amikor Jósika könyve megjelenik. Tör­ténelmi regényében ed­dig soha nem látott új vi­lág tárni az olvasó elé. Erdély vadregényes tájai, bércei, bércein magasodó őrtor­nyok, ódon vá­rak, kastélyok jelennek meg. A regény sze­replői is olyan emberek, akik­kel rokonszen- vet érez az ol­vasó, szinte lát­ja, érzi őket. Jó­sika történelmi regénye élő ala­kokat varázsol elénk. Akárcsak A Zólyomi, A csehek Magyarországban című és a többi könyve. írásai fordulatosak, a cselekmé­nyek több szálon futnak, krimibe illő izgalmat keltve olvasóiban. A könyv végén sem csalód­hat az olvasó, hisz a törté­nelmi regény egyúttal ro­mantikus is. Jósika Miklós nagy múltú, erdélyi történelmi családba született 1794- ben, báró Jósika Miklós és gróf Lázár Eleonóra fi­aként, Tordán. A több év­százados múltra tekintő családban, nem csoda, ha államférfit, sőt még köl­tőt is találunk. Jósika hároméves korában elveszti édes­anyját. Ezután apai nagy­anyja veszi gondjaiba a kisfiút. A műveltség, a nyelvtudás megszerzése bátor­ságával, gyorsan halad előre, a kitüntetés sem marad el. 20 évesen már kapitány, bevonul ezredé­vel Párizsba. Mindenki sikeres előmenetelt jósol neki, ám őt a francia fel­világosodás remekművei és az új irányzat, a ro- manticizmus köti le, és szakit a katonai pályával. Hazatér Erdélybe. El­ső látásra elbűvöli Kállay Leo szatmári földbirto­kos leánya, Erzsébet. Nem sokat tétovázik, fe­leségül veszi. Ám a há­zasság boldogtalan lesz. Erzsébet nem érzi jól magát Erdély bércei kö­zött, Jósika pedig lehan­golnak tartja Szatmár sík vidékét. Már gyer­mekkorától a természet­ben érzi igazán jól ma­gát, ezért most is Szurdukra vonul, ahol egykor ősei éltek. Itt a szép regényes helyen magára talál, és mindaz, amit eddig tapasztalt, lá­tott, átérzett, írásra ösz­tönzi. Ezután Pestre köl­tözik, ahol megjelenik 1836-ban a nagy tetszést kiváltó Abafi című regé­nye, mely egyúttal azt je­lenti, hogy Jósika az el­sők egyike, aki meg­teremti a magyar történelmi regényt. Többször megfordul Pes­ten, már első al­kalommal meg- ismerkedik Podmaniczky Júliával, álmai asszonyával, aki ihletet is ad az íráshoz. Jósika az eddigi írók műveiben soha nem tapasztalt mó­don, regényeinek nőalakjait az áldozat, a jóság, a szeretet esz­ményképévé magaszto­sba. Csak hosszas vára­kozás után, 1847-ben ve­heti feleségül Júliát, a vá­lás nehézségei miatt. Az esküvőt Zsibón, Wesselé­nyi Miklós barátjánál tartják. Jósika bekapcso­lódik az 1848-49-es poli­tikai életbe, Kossuth hí­ve, a Honvédelmi Bizott­mány tagja. A kor­mánnyal együtt vonul Debrecenbe, ahol a trón­fosztást kimondják. A szabadságharc elvesztése után menekülnie kell, mi­vel ő rá is a kivégzés vár. A hatalom távollétében mondja ki halálát. „Ha­lottá akarták tenni, aki már akkor halhatatlan volt!” Sikeresen eljut Brüsszelbe, ahova felesé­

Next

/
Thumbnails
Contents