Erzsébetváros, 2009 (18. évfolyam, 2-18. szám)

2009-10-14 / 14. szám

2009/14. szám

17

Z<sii(d(ö lüinmepcelk

Szukkot - a zsidóság legvidámabb ünnepe

Az Engesztelés Napját /Jom Kippur/ követően, a hosszú böjt után éppen csak ettünk valamit, máris elkezdjük az ünnepi sátrat, a Szukkát építeni. A Szukkot ünnepe idén október 2. és 9. között volt.

A közkeletű nevén Sátoros ünnep a három zarándok ünnepek egyike, a zsidóság legvidámabb és legszínesebb ünnepe. Vigadni ekkor jótétemény, vallásos kötelezettség. Legfontosabb eleme az ünnepi sátor, a Szukka, amelyet szabad ég alatt állítunk fel és az ünnepi, a négyfajta növényből kötött csokor, amely egy citrusféle gyümölcsből, az etrog- ból, pálmaágból (luláv), mirtuszágból (há- dász) és egy fuzfaágból (árává) áll. Az ünnep alatt a csokorra naponta áldást mondunk és a Hosánná-körmenetben körbevisszük. Az ünnepi sátor jelentése szimbolikus. A sátorban való lakás emlékeztet bennünket az egyiptomi kivonulásra, amikor is őseink a 40 éves pusztában való vándorlás során sátrakban éltek, ám mindvégig biztosak maradtak abban,

hogy az Örökkévaló a sivatagi vándorlás nehézségein át a számukra megígért Országba, Izrael Földjére vezeti át őket.

Az ünnepi csokor a hagyomány szerint a zsidóságot jelképezi. Az etrog ízes és illatos, így vannak zsidók, akik nemcsak a Tórát tanulmányozzák, de jócselekedeteket is tesznek. A datolyapálma gyümölcse, a datolya ízes, de nem illatos. így vannak zsidók, akikben van Tóra-tudás, de nem tűnnek ki jócselekedetekkel. A mirtuszág illatos, de nem ízes, így akadnak zsidók, akik jócselekedeteikről ismertek, ám a Tórát nem tanulmányozzák. A fuzfaág nem illatozik és íztelen. Ennek megfelelően vannak zsidók, akik sem a Tórát nem ismerik és jócselekedeteket sem tesznek.. Erre mondja az Örökkévaló: köttessenek egy csokorba, hogy kiegészíthessék egymást.

A Sátrak ünnepe során a szabad ég alatt álló szukkában, sátorban eszünk és a szombat - kivételével minden nap az ünnepi csokorral imádkozunk. A zsidó hagyomány ezt az ünnepet „örömünk idejének” nevezi. A betakarítás ünnepének is nevezzük, mert ősszel, a

termés begyűjtésekor, gyümölcsszedéskor ünnepeljük. Az ünnep lényege, hogy a Szukkában, a lombsátorban kell ennünk és aludnunk. A nyolcadik napra ez a kötelezettség már nem érvényes, de Izraelen kívül, így Magyarországon is ünnep. „A Tóra Öröme” a csúcspont. Ekkor ünnepeljük, hogy az Örökkévaló a Tórát a zsidó népnek adományozta. A Szukka jócselekedetében az Egyiptomi Kivonulásra emlékezünk. A kérdés jogos, miért is nem tavasszal, Niszán hónapban kell sátorban laknunk. Nem akkor volt az Egyiptomi Kivonulás? A zsidó bölcsek szerint: ha tavasszal, Niszán hónapban lenne Szukkot, nem lenne abban semmi különös, hogy sátrat verünk és abban lakunk, hiszen ezt tavasszal mindenki megteszi. De ősszel, amikor már foga van szélnek, esőnek, mindenki begubó- zik, mint barlangjában a medve, akkor állítjuk fel sátrunkat. Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség a Rumbach Sebestyén utca 8. szám alatt építette fel Magyarország legnagyobb szukkáját.

Bála

IHtai0\y(oimémy<oik? mép^ziolkáiscolk

Szüret: ünnep és munkavégzés '

Az ószövetségi történetek szerint, a vízözön után Noé ültette el, és szüretelte le az első szőlőt, így „fedezte fel” a bort. Az ókorban, a szőlőből készül nedűt a görögök és a rómaiak is jól ismerték. Hazánk területén a rómaiak honosították meg, főleg Pannónia déli részén. A honfoglaló magyarok, így ismerkedtek meg a szőlő, illetve a bortermeléssel.

Az évszázadok folyamán kialakultak a jellegzetes borvidékek. A leghíresebb magyar bor a Tokaji aszú, melynek hat puttonyos változata orvosságként is számításba jöhet.

Az év folyamán gondosan ápolt, oltott, metszett, kötözött, kapált, permetezett szőlőt szüretkor szedik le.„Szőlőszedés idején az egész hegy tele volt szüretelőkkel. A szüret megkezdése bizonyos ünne- pies érzést keltett az emberekben. Ennek kifejezéseként lődözgettek. Általában vígan folyt a szüreti munka. A tehetősebb gazdák ilyenkor levágtak egy tinót. ... A szüret, a préselés, a forrásnak indult bor gondozása, az óbor töltöge- tése mindig okot adott arra, hogy szinte naponta a szőlőhegyre kelljen menni. A göcsejiek szinte naponta, a napi munkák elvégzése után is kimentek a hegyre. Délután, alkonyat félé mindig megélénkültek a hegyre vezető utak, kinyíltak a pinceajtók, hangosak lettek a présházak és a hűvös szobák. Az arra menők be-beköszöntek egymáshoz és egy-egy pohár bort eliszogatva, szalonnát, hagymát, kenyeret kóstolgatva elbeszélgettek, nótáz- tak, huncutkodtak. Alkonyaikor mindenki hazafelé indult, kezében egy-egy üveg borral, hátukon tarisznyával, szíjon lógó csutorával .’’(Bíró Friderika: Göcsej) A szüret kezdési időpontja borvidékenként változó, mindenhol közhírré tették, illetve kidobolták. Szent Mihály napjától (augusztus 29.) szüretelnek az Alföld több vidékén és Eger környékén. Teréz naptól (október 15.) Dunántúl nagy részén, Erdélyben és Mátra alján kezdődik a szőlő szedése. Lukács naptól (október 18.) Borsodban, Orsolya naptól (október 21.) Kőszeg vidékén. Simon - Juda naptól (október 28.) Tokaj- hegyalján népesedik be a hegyoldal. A munka méltó befejezése a szüreti felvonulás és az alkalomhoz illően feldíszített csűrben vagy teremben a reggelig tartó szüreti bál.

A tanév kezdetére

I

Örömmel idézzük fel a tanév kezdetén II. János Pál pápa szavait, melyet az ifjúsághoz intézett magyarországi látogatásakor.

„Ti vagytok a magyar egyház élő reménysége, hazátok ígéretes tavasza. Isten különös szeretetétbe fogad titeket, fiatalokat, mivel üde fiatalságotokban saját életének, szépségének és szeretetének bőségét látja visszatükröződni és folytatódni. Legyetek tiszták, hősök, szentek és legyetek azon, hogy isten megmenthesse hazátokat a ti nagylelkű erőfeszítésetek segítségével. Bízzátok rá magatokat Krisztus irányítására. Hallgassatok Krisztus szavára.

Kedves fiatalok, véssétek emlékezetetekbe: a Krisztus hívására kimondott igen önmagatok teljes megvalósításának feltétele, a társadalomba való termékeny beilleszkedésnek velejárója, s minden igazi boldogság titka itt az időben és odaát az örökkévalóságban.

»Hadd ajánljam figyelmetekbe Máriát, azt a fiatalasszonyt, aki a legteljesebben megvalósította önmagában Isten akaratát, s így a legkiválóbb keresztény tökéletesség példaképe lett.«”

Lelkes fiatalok százezrei figyelnek napjainkban is Krisztus földi helytartójának szavaira. Lelkesítő távlatokra szomjazó lelkűk boldogan fedezi fel Krisztust, aki szeretetének tervét akarja megosztani velünk. dr. Szűcs Gizella (Szent Erzsébet Plébánia)