Erzsébetváros, 2008 (17. évfolyam, 1-19. szám)

2008-03-07 / 4. szám

2008/4. szám N lElLKfaTíÖlRVWElNiEWT i 19 Buda Katalin rovata Podmaniczky Frigyes a nagy városrendező, „Budapest vőlegénye” 2007. októberében volt Podmaniczky Frigyes halá­lának 100. évfordulója. Fő­városunkat haláláig szeret­te, s szeretete tettekben nyil­vánult meg. Népszerűségére vall, hogy sokféle néven illet­ték, például „kockás báró”, „Budapest vőlegénye”. Podmaniczky Frigyes báró igen fordulatos, változatos életet él, olyat, amilyen maga a 19. század. A Podmaniczky család nevét a Vág-Beszterce szomszédságában fekvő Podmanin helységről kapja. Frigyes 1824-ben született Pesten. Édesanyja német származású, aki kellő szigorral neveli őt és négy testvérét. Igen művelt édesapja, visszavonult életet él aszódi kas­télyában, ahol könyvtára, nagy ér­tékű képtára és fegyvertára van. Frigyes korán elhunyt édesapja Hunfalvy Pál személyében kitűnő taru'tót fogad fiúgyerekei mellé. Frigyes, édesapja után unokabáty­ját, Podmaniczky Andort szereti a legjobban, aki ellentéte édesapjá­nak. Kártyázni, célba lőni, lova­golni, hölgyeknek udvarolni An­dortól tanul. Sőt, még egy pipával is megajándékozza, céllövészeti vizsgája után. Frigyes nagyon büszke rövidszárú pipájára, hisz annak története van. Egykor Sán­dor Móric híres sportemberé (1805-1878) volt, amikor budai palotája erkélyéről leugratott lo­vával. Frigyes nyomban lóra ül, ■hogy ő is kövesse Sándor Móric példáját. A pipát többször a ló szá­jába teszi, de az fogai közül min­dig kiejti, mert nincs kellőképpen idomítva. Miközben le-leszáll a lóról, hogy a pipát az országúiról felvegye, a szembejövő hintón vendég jön hozzájuk. Édesapja testvére, Terézia és társalkodónője Eliza, aki 10 évvel idősebb Fri­gyesnél. Eliza, Frigyest is, ahogy édesapját is sikertelenül kerülgeti. Ám amikor Frigyes beszámol An­dor unokabátyjának Elizával foly­tatott négyszemközti beszélgeté­sükről, jobbnak látja a családi ta­nács, hogy Frigyes Hunfalvy Pál tanítóval Miskolcra utazzon. Az ottani evangélikus iskolában kez­di nyilvános tanulmányait. Abban az időben az iskola szegény tanu­lói, ingyen étkeznek az úgy neve­zett tápintézetben. A többségben lévő, rosszul táplálkozó fiúk ki­csúfolják gazdag társaikat, hogy úri gyomruk nem bírná a koldus ellátást. Frigyes már kis korában sem tűri a csúfolódást, ezért bebi­zonyítja, semmiben sem különbö­zik az ő gyomra a többiekétől. Megkéri Hunfalvyt, hogy írassa be őt a tápintézetbe. Édesanyjától azt kéri, küldjön egy szekémyi en­nivalót a szegények részére. Ott­honi emlékei alapján neveli diák­társait. Ebéd alatt és után szokásos kenyérlabdacsokkal való dobálást szigorúan megtiltja. Frigyes visel­kedése, és édesanyja által küldött ajándék kiengesztelést eredmé­nyez. Olyan népszerű lesz társai körében, hogy ezen túl ő a vezé­rük. A szüret Miskolcon igen fon­tos esemény, még a tanintézetek­ben is szünidőt tartanak. Frigyes­nek alkalma nyílik a világ legelső borának előállításával megismer­kedni. 1838-tól a pesti evangélikus gimnáziumban folytatja tanulmá­nyait. A tanórák reggel 6-tól dél­után 5-ig tartanak. Ráadásul még azokat a melléktárgyakat is fel kell vennie, amelyeket Miskolcon elhanyagol, így pl. a francia-, an­gol nyelv, rajz, zongora, vívó, lo­vagló, úszó és táncleckét. A tánc­órákat a német színház balettmes­tere Beauval tartja. A tánctanár nevével jelzett Beauval bálok kur­zuszáró bálján találkozik Frigyes az első szerelemmel. „Mikor hó­fehér, gömbölyded vállát megpil- lantám, akarva nem akarva ... s azon közelség, melybe egymás­hoz jutánk, magamon kívül ra­gadt- s egy forró csókkal érintém vállát.” A gáláns gavallér nem említi a hölgy nevét, azt csak a kortársak emlékezete őrzi (Szapáry Eliz). Frigyes három év­vel később, megvallja édesanyjá­nak, hogy házasodni akar. Édes­anyja bölcsen válaszol 19 éves fi­ának. Azt kéri, vájjanak egy évig, ez idő alatt ne találkozzanak, s ha még mindig így fognak egymás iránt érezni, beleegyezik a házas­ságkötésbe. Frigyes sokat komo­lyodik egy év alatt, és nem veszi feleségül, akit még forrón szeret, mert „valódi komoly alapot nél­külözőnek tartom magamat, sem hogy az imádott nőnek sorsát az enyémhez láncolni merném.” Miután Frigyes befejezi tanul­mányait a pesti evangélikus isko­lában, ismét Hunfalvy neveli, ta­nítja. A tanításon kívül a szün­időkben, Magyarország egy-egy tájával is megismerteti Érigyest. Á tudományos hírnévnek örvendő Hunfalvyt a késmárki líceum jog­tanárává választják. Ekkor a neve­lőjéhez ragaszkodó Frigyes, és édesanyja követik őt Késmárkba. 1843. június 20-án, teszi le Fri­gyes utolsó szakvizsgáját. Ez év decemberében Po­zsonyba utazik, hogy részt vehes­sen az 1843/44 évi országgyűlé­sen. Az utazásnak nem a legegy- szerííbb módját, a postakocsit vá­lasztja. Amikor délután frissen ki­lép a Zöldfa szállodából a jóképű, vörösesszőke hajú, magas Éri­gyes, már felkészült a nyilvános szereplésre. A pozsonyi ülésen gróf Ráday Gedeon Pest várme­gye követének írnoka. Frigyes az ellenzékiek csoportjához csatla­kozik, és a Kis Casinóban újítja fel gyermekkori barátságát a Batthyányakkal, Telekiekkel, Andrássyakkal. „Az 1843/44-ben Pozsonyban székelő országgyűlés hazánk reformtörekvéseinek egyik legnevezetesebb mozzana­tát képviseli, joggal mondhatom tehát, hogy érdekes időszakban kezdettem az élettel magával is­merkedni” - írja Podmaniczky naplójában. Azonban 20 éves ko­rában nem annyira a politikában, hanem a társaságban arat sikere­ket. A bálok után továbbmulatnak, ami idővel pénztárcájuk kiürülé­séhez vezet. Frigyes ezért pár hó­nap múlva kénytelen hazautazni. Az adósságok rendezése után Berlinbe utazik, ahol Ranke, a nagy történetíró előadásait hall­gatja, éjszaka pedig a berlini élet­tel ismerkedik. Észak-európai uta­zása alatt is főként az életet tanul­mányozza. Hazatérve először közigazgatással foglalkozik. Pest vármegye örökös főispánja, Jó­zsef nádor mellett aljegyzőséget vállal. Közben részt vesz a sza­badelvű ellenzék megszervezésé­ben. S amikor Kossuth Lajost je­löli az országos ellenzék Pest me­gye országgyűlési követének, Fri­gyes élenjár a választási hadjárat­ban, amelyet jelentős pénzösszeg­gel is támogat. Az 1847/48 évi po­zsonyi országgyűlésen Batthyány Lajos felkérésére Frigyes meg­tartja a felsőházban első beszédét az adminisztrátori rendszer ellen. Nem kisebb személy, mint maga az elnöklő nádor, István főherceg gratulál neki. Még véget sem ér a pozsonyi országgyűlés, amikor beköszönt a párizsi, bécsi, pesti forradalom. Érigyes az ország- gyűlési küldöttséggel Pestre érke­zik (beszéde után „pokolbáró” be­cenévvel illetik). Októberben be­áll önkéntes nemzetőrnek. Részt vesz a schwechati csatában. A ve­reség után, Pestre kerül és a Kár­olyi huszárezred kapitányaként, küzd végig a szabadságharcban. O is ott áll augusztus 12-én Vilá­gos vára alatt a fegyvereiket lete­vő honvédek között. Az aradi fo­golytáborban önként vállalja tár­sai sorsát, a közös hadseregbe tör­ténő kényszersorozást. A közle­gényként besorozott magyarok utazása keserves, Szlavónián át Lombardiába, majd Tirolba ér­keznek. A nagy hóban Frigyes lábujjai lefagynak, és szemgyulla­dása is súlyossá válik. A napi dur­va, fárasztó katonai gyakorlatok elviselését még elviselhetetleneb­bé teszik az otthonról érkező hí­rek, melyek pajtásaik börtönbün­tetéséről, öngyilkosságáról, ki­végzéséről szólnak. Édesanyja kegyelmi kérvényét Haynau el­utasítja. Az egykori kényes gaval­lérnak egy éven át cselédmunkát kell végeznie. Amikor trágyát is szekereztetnek vele, felhúzza egyetlen megmaradt glaszékesz- tyűjét. Frigyes 1850. július 8-án hazatérhet régi szerelme, Szapáry Eliz közbenjárására. Eliz hazakí­séri Frigyest aszódi kastélyába, ám ezután otthagyja Frigyest. A folytatásban mutatjuk be a nagy városrendezőt.

Next

/
Thumbnails
Contents