Erzsébetváros, 2008 (17. évfolyam, 1-19. szám)
2008-11-28 / 18. szám
2008718. szám H i|l.1ÍEMEtt9r^k<0VZ^EíL«E*T. 17 Betlehemi Jászol kiállítás Idén 15. alkalommal kerül megrendezésre a Magyar Kézművességért Alapítvánnyal közös szervezésben a Betlehemi Jászol című kiállítás a városligeti Magyar Mezőgazdasági Múzeumban. A tárlat a hazai és határon túli magyar kézművesek, tárgyalkotó népművészek és kézműves iparművészek, hivatásos és műkedvelő alkotók munkáit vonultatja fel. Az advent és a karácsonyi ünnepkör jegyében elkészült alkotásokat az érdeklődők december 18. és 2009. január 18-ig tekinthetik meg. Szeretettel köszöntjük a budapesti Julianna Református Általános Iskola nevében. Örülünk, hogy ránk talált! Iskolánk csendes, szép környezetben, a Városligeti fasor 5. szám alatt található. Védelmén - fenntartónk - a Budapest- Fasori Református Egyházközség temploma őrködik. Nevelési elveink a több mint 400 éves protestáns oktatási rend tapasztalataira és a XXI. században is eligazító készségek fejlesztésére épülnek. A gyermek és adottságai Isten ajándéka. A nevelés alapvető színtere a család, amellyel szoros kapcsolatot keresünk és építünk. Iskolánk célja: tanulóit művelt, jellemes keresztyén emberekké, az egyetemes emberi értékek tisztelőivé, a magyar haza alkotó polgáraivá formálja, akik mindenkor készek az örökölt és a jelenkori kultúra valódi értékeit befogadni, gyarapítani és továbbadni. Minden keresztyén felekezetű gyermeket hívunk és várunk. Nem református tanulóinkat - vallásuk szabad gyakorlásának biztosítása mellett - saját felekezetűk és a református egyház értékeinek megbecsülésére neveljük. Szeretettel hívjuk a JULISKOLÁ-ba a gyermekeket, szülőket! Ismerkedjenek meg velünk, játsszunk együtt: December 15-én, hétfőn 17-18 óráig adventi várakozással, Február 9-én, hétfőn 17-18 óráig farsangi mókázással! Az adventus latin eredetű szó, megérkezést jelent. A Jézus születésére való várakozás, a felkészülés, a reménykedés időszaka. András napjához legközelebb eső vasárnap és december 25-e közötti négy hagyománya az ősi időkbe nyúlik vissza, kapcsolatban van a téli napforduló szokásaival; viszonylag új szokás, a 19. századból eredeztethető. Első nyomait a néprajzkutatók északon találták meg, hetes „szent idő” a karácsonyra való lelki felkészülés ideje. Advent első vasárnapja idén november 30. Időpontja évről évre változik. A régmúltban éjféli harangszó hirdette advent, valamint az egyházi év kezdetét. Eredete az 5-6. századra nyúlik vissza, amikor is az emberek szigorú böjtöt tartottak. Napfelkelte előtt hajnali miséket celebráltak, amelyeket „angyali misének”, „aranyos misének” is neveztek. Az adventi koszorú mely örökzölddel körbecsavart fűzfavesszőből font koszorú volt. Ez a szokás később Európa más vidékein is meghonosodott. A valódi adventi koszorú készítése a 19. században jött divatba. Az advent az ünnepekre való ráhangolódás, a készülődés ideje. Advent első vasárnapjával kezdődik az egyházi esztendő. A soron következő négy hét egyben a várakozás időszaka is, a lelki felkészülés ideje karácsonyra, Jézus születésére. Luca-napi hagyományok A falusi élet rendjében - bár nem volt piros betűs ünnep - minden család számon tartotta Luca napját. Hogy ki volt Luca, arról eltérőek voltak a vélemények. Azt is hitték róla, hogy boszorkány, de azt is, hogy szűz. Mivel Luca napját többnyire boszorkányos napnak mondták, Lucát pedig boszorkány félének, ez a nap főleg a boszorkányok elleni védekezés jegyében telt el. Luca estéjén, a gazda fokhagymát vett a kezébe, s azzal először saját homlokára rajzolt keresztet, majd a család minden tagjának a homlokára. Ezután a ház, az istálló és a sertés ól ajtajára, hogy a boszorkányok se emberen, se állatokon ne vehessenek erőt. Dologtiltó nap is volt, Luca napján nem csinálnak semmit, mert Luca szűz volt, és ezt így ünnepelték. Ezen a napon nem volt szabad fonni, mosni, kényéHagyományok, népszokások December 13., a „boszorkányos nap” rét sütni, lúgozni. A házban, az udvaron mindent a helyére kellett termi, mert ha a boszorkánynak sikerült valamit elvinni, elvitte a szerencsét is. Az ünnep estéjén szokás volt „lucázni” vagy „kotyolni”. A fiatal legények házról-házra járva ritmusos mondókával, „Luca, Luca kity, koty” megvarázsolták a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek. A Luca és karácsony közötti időt nagyon számon tartották. A lányok, a 12 nap mindegyikén, beleharaptak egy piros almába. A megmaradt darabot aztán elvitték magukkal az éjféli misére, és az a legény, aki útközben megszólította a lányt, az vette feleségül. Másutt a lányok annyi papírdarabra írták a legényneveket, ahány nap volt karácsonyig, s a papírdarabokból egyet mindennap bedobtak a tűzbe. Amilyen név az utolsónak maradt cédulán volt, a lány olyan nevű férjet kapott. Az idősebbek még ma is mindenfelé emlékeznek, a luca- székre, melyet úgy készítettek, hogy Luca napja és karácsony böjtje között minden nap legalább egyet koppantani kellett rajta. A lucaszék anyagát, formáját előírás szabályozta, pl. 13 fajta fából kellett készülnie. A katolikusok az éjféli misére, a reformátusok a keresztútra vitték, hogy a széken ülve, vagy állva megláthassák a boszorkányokat. Elterjedt az a hiedelem is, hogy aki a templomból, a lu- caszékkel hazafele tart, ajánlatos, ha maga mögé mákot szór, mert azt szemenként kell felszedegetni a boszorkányoknak, így aztán nem érhetik utol. A széket elégették, minden évben új készült. A lucabúzát december 13. és 24. között csíráztatták. Nemcsak a karácsonyi asztal dísze, hanem a jövő évi búzatermésre és az állatok egészségi állapotára is következtettek belőle. l^nég^hete^szenHdő”
