Erzsébetváros, 2008 (17. évfolyam, 1-19. szám)

2008-07-07 / 11. szám

■**»H IE'L*Y*T'G>lRíNE'N lÉftMNN

Buda Katalin rovata

Kacsóh Pongrác zeneszerző

Erzsébetvárosban, a mai Szinva utcában lakott

Kacsóh Pongrác zeneszerzőről majd mindenkinek a „János vitéz”, és abból is az „Egy rózsaszál szebben beszél” című dal jut eszébe. Azt vajon tudjuk-e, hogy pályája egészen másként indul, és miért szók'tják tanár úrnak?

1873-ban Budapesten született. Édesapja a Magyar Államvasutak fötisztviselője. A kis Pongrác már Kolozsváron nő fel, mivel édesapját odahelyezik. Iskoláit is Kolozsvárott végzi. Zenei tehetsége már ekkor jelentkezik,' a középiskolával párhuzamosan a konzervatóriumban furulyázni, zongorázni tanul, sőt az intézet igazgatójától, Farkas Ödön zeneszerzőtől zeneelméletet is tanul. A középiskolai tanulmányai után a kolozsvári egyetemen szerez természettudományi tanár diplomát. Visszatér Budapestre, s a VIII. kerületi állami főgimnáziumban matematikát és fizikát tanít. Diákjai szerint érthetően, szemléletesen oktat, ám szigorú tanár, aki a házi feladatokat könyörtelenül „bevasalja”. Tanítás mellett tudományos értekezései, dolgozatai jelennek meg, melyek felkeltik a tudományos körök figyelmét a fiatal tanár iránt. Akárcsak a középiskolában, itt is a tanítással és a tudományos munkával egyidejűleg leckéket vesz Herzfeld Viktor zeneakadémiai tanártól. Sőt, gyakorlati tapasztalok szerzése érdekében zenetanári állást vállal a Málnai-féle leánynevelő intézetben. Ez idő alatt bontakozik ki Kacsóh Pongrác igazi hivatása. Az intézet növendékei részére daljátékot ír „Csipkerózsika” címmel. A daljátékot az iskolai színielőadáson mutatják be. Kacsóh meghívja barátait a három felvonásos mesejáték bemutatójára. A barátok nem kisebb nevűek, mint Huszka Jenő zeneszerző és Bakonyi Károly szövegkönyvíró. Mindkettőjüknek annyira tetszik Kacsóh muzsikája, hogy őt kérik fel a János vitéz megzenésítésére. A tanár úr zeneszerző öröme leírhatatlan.

Az ismeretlenségből feltűnő zeneszerző iránt fenntartással van a dalszövegeket író Heltai Jenő.

Ezért Bakonyi Károly, Petőfi nyomán a János vitéz operettjének szövegkönyvírója, nyomban megveszi a dalok szövegét Heltaitól a készülő daljáték számára. Fedák Sári sem akar az ismeretlen zeneszerző művében szerepelni. De már kész a daljáték, ezért nincs mit tennie, mint hogy elmegy Kacsóh Pongrác- hoz, és megkéri, játsszon valami melódiát a János vitéz zenéjéből. Az országos hírű színésznőtől megszeppent zeneszerző elzon- gorázza a főbb dalokat. Mindenki meglepetésére Fedák Sári Kukorica Jancsi nadrágos szerepét választja magának. Iluskát a Király színház új tagja, Medgyaszay

A mai Szinva utca 1953-ban kapja nevét. Előtte rövid ideig Kacsóh Pongrác utca névre hallgat. Akik akkor róla, az utca egykori híres lakójáról nevezik el, azoknak biztosan szívükben dalolt az „Egy rózsaszál szebben beszél...".

Vilma alakítja (képünkön). Fedák Sári, a János vitéz próbáiról így vall Az Újság riporterének: „A Király Színház akkor rosszul állt. Rákosi Szidinél laktam akkoriban, Beöthy mamájánál. Ő aggódott legjobban fia színházának anyagi helyzete miatt. Akárhányszor hazajöttem a próbákról mindig faggatott. Lesz- e ennek sikere?... de jó lenne, ha legalább huszonötször lemenne ... Aztán mikor először próbáltunk jelmezzel, zenekarral, Szidi

néni lejött a próbára... Akkor elénekeltem az „Egy rózsaszál szebben beszél”-1, s már eldőlt a darab sorsa. Mindenki sírt a nézőtéren, én is velük. Beöthy feljött a

színpadra és ezt mondta: Ez a darab százszor fog menni! Szidi mama ráduplázott: Kétszázszor. Mindketten tévedtek. Csak én játszottam eddig 574-szer!”

A premieren a Nemzeti Színház kiválósága, Újházi Ede teszi a virágokkal, árvalányhajjal díszített kalapot Fedák Sári fejére, s kezébe helyezi a karikás ostort és a furulyát. 1904. november 18-án csendül fel a Király Színházban a János vitéz. Máig tartó sikerének titka, hogy „minden hangja szívből fakad, és szívhez szól”. A mese is „olyan, aminő csak a nép leikéből és a nép költőjének fantáziájából fakadhat. ... Kacsóh Pongrác a költő nyomán haladva nem törölve le durva kézzel a szép mese hímporát, édes naivitását,.. .csodálatos szép muzsikája ...őszinte népies hangvételével élesen különbözik minden eddigi operettzenétől” - olvasható Az Újság hasábjain a bemutatót követő napon. Kacsóh Pongrác János vitéze jelenti a Király Színház aranykorát.

A fiatal zeneszerző nem sütkérezik a dicsfényben, hanem még jobban elmélyed a zenetudományban, a rá jellemző szorgalommal tanul. Az egész ország a János vitéz hírétől visszhangzik, Kacsóh pedig a zongoránál naphosszat gyakorol, tökéletesíti technikáját. Ugyanis újabb zeneművet komponál, Rákóczi címmel. Nagy nyomás nehezedik rá, „... hiszen a siker kötelez. Az olyan kolosszális siker pedig, mint amilyet a két szerző első színpadi művével aratott: a közönség felcsigázott várakozására ... ad jogosultságot... a Rákóczi ma esti (1906. november 21. Király Színház) premieren nagy és megérdemelt sikert aratott. ... Kacsóh új müvével két meglepetést szerzett nekünk. Az egyik az, hogy a Rákóczi muzsikája teljesen más, mint a János vitézé, a másik, hogy sokkal különb annál. ... Hogy az újdonságban sikerült jellemezni az igazi Rákóczit és az egész kuruckorszakot, ahhoz Kacsóh muzsikája legalább olyan mértékben járult hozzá, mint Bakonyi szövege. A Rákóczi muzsikájában benne sír az ezredéves nagy magyar fájdalom, és benne nyugtalankodik a soha ki nem irtható reménykedés. ... “ írja a Pesti Napló.

Kacsóh Pongrácot nem csupán a szorgalom, fegyelem jellemzi, hanem a baráti összejöveteleken megmutatkozó sugárzó életszeretete, ami felvillanyozza a társaságot, illetve hallgatóságát.

Közéleti tevékenysége is jelentős. A Zenevilág című folyóirat munkatársaként, a modem zenét próbálja elfogadtatni. Elsőként ír vezércikket a fiatal Bartók Béláról. Fontos szerepe van az Új Magyar Zeneegyesület létrejöttében, akárcsak az Országos Dalosszövetség, az Országos Zeneszövetség és a Székesfővárosi Énekkar megalakulásában. 1909-12 között a kecskeméti reáliskola igazgatója. E közben arra is szakít időt, hogy megszervezze a város amatőr zenei életét. A főváros polgári iskoláiban 1910-től meginduló zenetanítás közép és felsőfokú tanfolyamait irányítja. Az általa továbbfejlesztett tanfolyamokból alakult Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola egészen 1945-ig működik. Molnár Ferenc három színdarabjához kísérő zenét ír. 1918-ban Csokonai műve nyomán készült daljátékát, a Dorottyát, már csak halála után mutatják be. Három nappal éli túl 50. születésnapját.

Kacsóh Pongrác: János vitéz. Király Színház, 1904. Medgyaszay Vilma (lluska), Fedák Sári (Kukorica Jancsi)