Erzsébetváros, 2008 (17. évfolyam, 1-19. szám)
2008-01-21 / 1. szám
Erzsébetvárosi a meseíró pályázat különdíjasa Nagyon nagy dolog, amikor egy ifjú ember, leküzdve az előtte álló akadályokat, kiemelkedik a többiek közül, és megpróbál maradandót alkotni. Különösen akkor tekinthető kiemelkedőnek a teljesítmény, amikor valaki eleve „hátránnyal'’, valamilyen fogyatékossággal éri el célját. Taskovies Adél a Hetedhét Oázis Alapítvány meseíró pályázatán kiílümlijat elért írásának 2. részét Taskovies Adél: A szeretet hatalma - Novella / 2. rész (Folytatás az előző számból) Gondosan rátette szánkójára, majd még igazított rajta, ragaszkodott ahhoz, hogy anyukája navigálásával igenis ő húzhassa hazáig, házukig ezt az élő Csodácskát. Nem könnyű leckét kért, s kapott Adél..., hiszen súlyosan látássérült , ám akkora e kicsi lányban a szeretet, a mentési vágy, hogy számára most ugyan semmiképp nincs lehetetlen. Vizuális látásának hiánya egyébként sem akadályozhatja tetteiben, érdeklődésében, az élet szeretettben! Amikorra felérnek a 3. emeletre, Adélon már nincs sapka, kabátja kigombolva, küszöbön már bújik a csizmájából..., keresi a megfelelő virágcserepet. Formás, takaros, jó arasznyi fenyő- fácskája csakis az ő ágya mellett kaphat helyet. Milyen tündéden picike, meghatóan vékonyka..., gyönyörködik facsemetéjében a kislány.- Erezd jól magad nálunk ! Nőjj nagyra, kérlek! Én leszek a gazdid, s ígérem mindent megteszek, hogy elégedett lehess velem ! - így beszélgetett Búvitykájával , miközben ujjacs- káival lágyan érintgeti, szinte számolgatja annak tűleveleit.- Néhány nap és itt a Karácsony! Ne légy szomorú, én tégedet is felékesítelek! Aprócska vagy, de én garantálom azt, hogy te is pompába öltözve fogsz ünnepelni!- UGGGGYANUGY mint a nagyok! Kapott is Szenteste ágacskáira egyetlen szem szaloncukrot, egy csillagszórót, egy gyertyát és egy csillagot tartó műanyag angyalkát Búvityka.- Ugye ennyit elbírsz cipelni? Ugye Te is érzed az áldásos ünnepi hangulatot? Ugye gyökereid megkapaszkodtak már?- faggatózik, beszélget Búvitykájához leguggolva Adél.- Hm...szóltál?? Válaszoltál???? De hiszen Te megremegtetted leveleidet !!!!!!!!!! ????????? Jaj Istenem, vagy csak képzelődöm??????? De hiszen Te nőttél!!!!!!! S valóban, a fenyőcskéből kamaszodé fácska lett. Most megállt egyetlen pillanatra a növésben, de csak addig, míg Adélnak pofikáját megsimogatta, máris nő tovább. Már-már alá lehet állni..., majd váratlanul ágait megsuhogtatja, mintha sóhajtana. Kicsi gazdija kezeivel kontrollálja a csodát, de ahhoz már ő túlságosan kicsi, hogy ennyi és ilyen meseszerű történéssel megbirkózzon. Kiabál segítségért, édesanyját hívja, aki a konyhában készíti az ünnepi asztalra valót Amikorra Inka mami besiet lánya szobájába, a fenyő már pompában tündököl. Nemcsak hatalmasra nőtt, hanem megsokasodtak rajta a felrakott díszek is. Az angyalka ragyogó, csillámló, szinte vakító fehérbe váltott, palástja felemelkedett, majd egy- kettő-három.... Ó már száztizenegy ......már háromezerhároms zázharminchárom..., már megszámlálhatatlanul sok mosolygó, bájos arcú, fürtös hajú angyal sorakozott kézen fogva. Mintha szirének énekelnének, hangjuk oly csodálatos, ígéretesen, meghatóan száll-száll-száll, betöltve a lakást, majd tova úszik........ E kkora élmény elviseléséhez, kibírásához már friss levegő kell! Inka mama kinyitja az utcai, a térre néző ablakokat.., az angyalok, meglebegtetve szárnyaikat, dalolva kirepülnek a sötét éjszakába, mintegy helyet adva a további csodáknak! Pattogva meggyullad a csillagszóró, egyre nagyobb és nagyobb csillagokat dobálva, és egyre szaporábban. Hm. Ezek a csillagok nem alszanak ki. Fényük tovább ragyog, majd meg- foghatóvá, kitapinthatóvá szilárdulnak. Születnek, születnek azok szakadatlan, majd a Vezérangyal karmesterpálcájának intésére 9999 énekelő- ragyogva csillogó-csábító-hódító- andalító angyalka lendül, indul jajvö- rös, hopplüa, bummmsátga kosárkákba belerakni, összeszedni az újszülött csillagbébiket Hordják-hordják, de vajon hol fér el ez a rengeteg kosár, mi lesz a sok ezer, avagy sok tízezer, avagy talán milliónyi, netán százmillió, jól lehet, hogy milliárdnyi csillaggal...? ! Adél és Inka mami némultan, meredtkerek szemekkel, beszorult szusszal, kihegyezett fülkagylóval, szótlanul és döbbenten, tehetetlenül és hitetlen- kedve állnak. Fokozza a hatást, hogy a gyertya lángja illatos, bódítóan nyugtató varázsfüstöt ereget, lassan-lassan keringve behinti először Adél ágyát, a lakást, majd az egész környéket pihe- puha hópihékkel. A kicsilány kitárja karjait felfelé fordított marokkal, hogy ujjbegyeivel még hatásosabban érezze, érezhesse azt, amit szemeivel nem láthat. Meghatottságtól sír-sír-sír, és mit sem sejt arról, hogy könnycseppjei mind-mind igaz gyöngyszemekké lesznek, majd hangos koppanással lehuppannak a parkettára. Édesanyja megtántorodik, szalad egy pohár vizet inni, hiszen ez a szédítő élmény nem lehet valóság, ebből ki kell józanodra..., az álomból fel kell ébresztenie magát... Hm! ... .az angyalok a gyöngyszemeket mind-mind Adácska lába elé hintik, a gyöngyökből zenélő vörös rózsák lesznek, a zene szárnyán füzért alkotnak, majd útra kelnek a csillagok nyomán. Ragyog, vakító fényárban úszik, vil- lódzik az egész Lövölde tér. Ez a látvány józanésznek felfoghatatlan, képtelenségnek, hallucinációnak tűnik..., de e valóság él, létezik, megfogható , érzékelhető. Valahonnan, mérhetetlen távolból talán, szenvedélyes, szinte misztikus, mennybéli hangszerek kimeríthetetlen változatai hallhatóak, amelyek a végsőkig fokozzák a boldogságot, egészen a meghatottságig. Mintha álomvásznon peregnének az események. A fölmérhetetlen távol, a végtelen, a láthatatlan TÁVOL lejött, Adél lába elé terült, felkínálkozott. Túl messziről, avagy túl közelről?- mintha létrán jönne lefelé egy lélegzetelállító, csengő angyali hang, refrénként ezt énekelve: „karácsony édes karácsony, nagyon várlak Téged, karácsony édes karácsony, szeretetet kérek...” E dal hallatára hatalmas szárnyak ereszkedtek alá, majd máris felkínálják magukat Adélnak. A szárnyak védelmező, biztonságos öleléssel magukba zárták a kislányt, majd emelkednek felemelkednek, fel-fel magasra... még magasabbra..., sőt annál is még magasabbra. (Folytatjuk) Lakás- és helyiségbérlők figyelmébe Az ERVA ZRT., tájékoztatja az önkormányzati tulajdonú lakások és helyiségek bérlőit, hogy a 2002. év előtt felszerelt víz- mellékmérők (hat éves időtartamú) hitelessége a Fővárosi Vízművek Zrt. nyilvántartása szerint 2007. december 31-én lejárt. Ez alapján kérjük a hitelesítési mérőcserét 2008 február 22-ig (saját költségen) elvégeztetni, és az erről kapott igazolást az ERVA ZRT Ügyfélszolgálati Iroda (1074 Bp., Dohány u. 41. :342-55-28, 341-03- 03, Fax: 413-0744) részére megküldeni szíveskedjenek. A mérőcserét bármely jogosult kivitelező elvégezheti. A Vízművek által javasolt kivitelezők felsorolása, a www.vizmuvek.hu oldalon a vízszolgáltatás/lakásmellékmérők menüpontban található, illetve a 06-40-247-247 „vízvonal” telefonszámon lehet érdeklődni. Abban az esetben, ha a hitelesítési mérőcsere határidőben nem kerül elvégzésre, úgy a víz-mellékmérő a vízórás nyilvántartásból törlésre kerül, és a továbbiakban átalányalapú vízdíj kerül kiközlésre, illetve számlázásra. A kiszámlázott díjak utólagos korrekciójára nincs mód. ERVA ZRT 1071 Bp., Damjanich u. 12.
