Erzsébetváros, 2003 (12. évfolyam, 1-24. szám)
2003-06-26 / 12. szám
8 KÖZÉLET 2003/12. szám Ember a harmadik évezredben Az Erzsébetvárosi Polgári Körök legutóbbi, június 16-ai összejövetelének vendége volt Jókai Anna írónő, aki a beszélgetés után dedikálta a a helyszínen kapható Ima Magyarországért, Mérleg nyelve és Ne féljetek! című könyveit. Tábor a Városligetben Az Erzsébetvárosi Ifjúsági Alapítvány napközis tábort szervez a Városligetben. Korlátozott számban még tudják fogadni az előzetesen beíratott általános iskolás korú gyermekeket. A táborok június 30-tól, hetes turnusokban vehetők igénybe augusztus elsejéig. Napi kétszeri étkezést (tízórai, ebéd) térítésmentesen biztosít az Alapítvány. Jelentkezni és bővebb információt kérni a 322-98-15-ös telefonszámon lehet. Lendvai Ildikó volt a vendég „Lesz 13. havi nyugdíj” másfél éves kormánytevékenységet. Hangsúlyozta, a nyugdíjasok számára nincs ok az aggodalomra, az állami megszorítások nem érintik sem az özvegyi nyugdíjjal kapcsolatos mó- i dosításokat, sem az idén első negyedében bevezetett 13. havi nyugdíjat sem. Részletesen beszámolt a kórháztörvényről és a lakáshitelekkel kapcsolatos intézkedésekről.- Az életbe lépett módosítás valójában két kör érdekeit rontotta. Egyrészről így csökken a bankok extraprofitja, másrészről a kedvezményes hitel összege 30 millióról 15 millióra csökkent, így a lakásspekulánsok számára nem lesz mód állami hitelekből vásárolt nagyobb értékű lakások nagy értékkülönbözettel való eladására. A nézők elsősorban az ország és a világgazdasági helyzetről, ezzel együtt a kormány megszorító intézkedéseivel kapcsolatban érdeklődtek. Mindemellett többen kritizálták a kormány propagandatevékenységét, mely nem alkalmas még a ,jó hátterű” intézkedésekkel kapcsolatos tájékoztatásra sem. A rendezvényen szóba került a 45 év feletti munkavállalók helyzete, mely témakörben Filló Pál válaszolt. Lendvai Ildikó volt az Erzsébetvárosi esték rendezvényének vendége A z Erzsébetvárosi Esték rendezvénysorozatának vendége Lendvai Ildikó országgyűlési képviselő, az MSZP frakció- vezetője volt. Vendéglátói, a szervező Fiiló Pál és dr. Szabó Zoltán Erzsébetváros országgyűlési képviselői. A nagy sikerű és a szokásosnál is hosszabbra nyúló beszélgetésen Lendvai Ildikó közvetlen, bár sokak számára „odamon- dogatós” stílusával, rövid idő alatt sikerült a nehéz és sokszor nyögvenyelős témák alatt is megalapozni a jó hangulatot. Lendvai Ildikó felvezetőjében röviden összefoglalta az elmúlt Speciális munkakörülmények közül az utcára? Akik nem ezt a lovat akarták Filló Pál Erzsébetváros orsággyű'lési képviselője többször szólalt fel a Parlamentben a munkavállalók jogainak védelmében (illusztráció) Munkaügyi sorozatot szándékoztam készíteni, némileg tájékoztató jelleggel, némileg összefoglaló jelleggel, ám mindenképpen olyan területekről, ahol nagyobb változások várhatók a foglalkoztatás terén - tájékoztatott Filló Pál kerületünk országgyűlési képviselője, aki egyben a Palament foglalkoztatási bizottságának alelnökeként prioritás élvző feladatának tartja a 45 év feletti munkavállalók helyzetét. T ermészetesen, mint a foglalkoztatási bizottság alelnöke, a pozitív példákat szerettem volna előtérbe helyezni, szerettem volna elmondani Önnek kedves olvasó, hogy nagyon sok olyan törvénymódosítást készítettünk elő és fogadtunk el, mely védi a munkavállaló, az alkalmi munkavállaló, a gyermeket váró/nevelő édesanya érdekeit. Védi a foglalkoztatottakat a számukra legnehezebben feldolgozható helyzettől, a nem várt munka- nélkülivé válástól. Az elmúlt évek során nagyon sok esetben került szóba a Parlamentben különféle „gigacégek” emberek százait érintő létszámleépítése. Ugye emlékeznek Önök is? Csak a teljesség igénye nélkül, volt nálunk Dánon történet, DIGÉP sztori, Matáv és Videoton. Sztrájkoltak a MÁV dolgozói, mert nem értettek egyet a ... szóval nem értettek egyet néha saját magukkal sem... Mindenesetre ezekkel a témákkal kapcsolatban sok képviselő emelte fel hangját, követelve a (z éppen adott) kormánytól a megoldások mielőbbi felkutatását. Aztán megtorpantam... illetve belebotlottam egy sokkal közelibb történetbe, amelyért senki nem emelte meg a hangját, ahol 1000 ember jövője lett volna a tét. Elmondták, tudomásul vettük. Tudomásul vettük, pedig nem volt az olyan nagyon régen, amikor köztiszteletben álló munka és nyugdíjas állás csak nagyon keveseknek jutott osztályrészül. Kik voltak ők? Alig 100 évvel ezelőtt ők voltak a postások, a vasutasok, és a rend fenntartói, a rendőrök (csendőrök) és a katonák. Ma Magyarországon él köztünk majd 1000 olyan ember, aki arra “tette fel életét”, hogy egyenruhát húz magára. Arra tette fel az életét, hogy megvédi hazánkat, és ha kell vére árán védi meg az itt élőket. Azért tanult, azért vállalta fel a lemondásokkal teli, sokszor parancsszóra és nem kedve szerint elvégzett feladatokat, mert hivatást és nem munkát választott magának. A külföldi utak, náluk nem vidám kiküldetések. Él köztünk majd 1000 katona, akinek a nyugdíjas állásáról napokon belül már csak a fotóalbum, a „szögre akasztható” „Zrínyi-s” vagy „Bolyai-s” diploma, és jobb esetben egy-két privát telefonszám árulkodik. A Honvédelmi tárca leépít. És ha mi kötelességünknek éreztük eddig, hogy a 40 feletti munkavállalók helyzetére megoldást találjunk, akkor úgy gondolom, kötelességünknek kell, hogy érezzük, hogy szót emeljünk azok érdekében is, akik éveket, több esetben évtizedeket töltöttek el egy olyan „nemzeti” munkahelyen, ahova a hivatástudat, - és meg kell jegyeznem, nem a gyors meggazdagodás reménye - vezette őket. Egy speciális munkahely, speciálisan felkészített, ha kell kiképzett embereiről beszélünk. A kérdés, melyet szeretnék feltenni a Parlamentben: Miért kerülhet ma Magyarországon olyan helyzetbe egy orvos, egy tűzoltó, egy rendőr, egy pedagógus, egy katona, hogy rengeteg tanulás, a diploma megszerzése a diplomás kezdő fizetés „elviselése” mellett, 5-10-15 vagy akár 30 éves speciális körülmények között végzett munka- viszony után oda kelljen állnia a családja elé és az kell mondani: Én nem ezt a lovat akartam... Folytatjuk
