Erzsébetváros, 2003 (12. évfolyam, 1-24. szám)
2003-06-12 / 11. szám
2003/11. szám HITÉLET 13 A magyaros szecesszió ékessége 90 éve épült a Fasori Református Templom Június l-én ünnepre gyűltünk össze a Fasori Református Templomba. Ekkor volt templomunk építésének 90. évfordulója. E gy templom a sok közül, egy szép műemléképület - sokaknak csak ennyit jelent. Mások jobban tisztelik, tudják, hogy Isten háza, és az imádságé, ahol mindig béke, szeretet, oltalom, kegyelem és áldás várja őket. A fasori gyülekezet tagjainak még ennél is többet jelent templomunk: nagy családi otthont hiszen hétről hétre, az istentiszteletekre vagy gyakrabban is a különböző igei alkalmakra ideérkezvén hazatérünk a testvéri közösségbe, az Úr színe elé. A-gondolat s a terv, hogy e helyen templom álljon, több mint száz esztendős. A VI-VII. kerületi reformátusok 1903 óta gyűjtöttek a felépítésére. Végül 1911- ben, a negyedik pályázaton Arkay Aladár temesvári születésű, műépítész kapta meg a megbízást a fasori templom és lelkészlak, valamint a hozzá kapcsolódó tanoncotthon elkészítésére. Az építési költségek felét annak idején névtelen adományozóként ajánlotta fel Laky Adolf ötvösművész, aranyműves mester. A munkálatok 1913 júniusában fejeződtek be, a kivitelező Pucher Mihály építőmester volt. Művészettörténeti szempontból a fasori református templom azért is jelentős, mert mint építészeti alkotás eltért a hagyományoktól. Az épület, mint a nemzeti szecesszió remeke, nagy sikert aratott, ahogy a Magyar Iparművész hasábjain egy krónikás fogalmazott: "Károli Gáspár nyelvének építészetre fordítása ez, súlyos veretű, kemény magyarság". Arkaynak - sokat merítve Kos Károly építészetéből is - sikerült ötvöznie és összebékítenie kora klasszicizmus téralkotási törekvéseinek világos logikáját és a református templomépítészet dekoratív hagyományait. Szemet gyönyörködtető- ek a templom belsejében a homlokzatot díszítő, magyar népművészet ihlette majolika lapok, melyek a pécsi Zsolnay gyárban készültek. Ugyanígy a Róth Miksa műhelyéből kikerült festett üvegablakok, a faragott padsorok, a monumentális bronz csillár, és középen a szószék és az úrasztala. Minden nemes anyagból: márvány, bronz, kerámia, fa, üveg. A forma és anyag harmóniája áhítatot sugároz. Ahogy az ünnepségen is elhangzott hálát adunk gyönyörű templomunkért, de az építészeti szépségnél még gyönyörűbb, mikor megtelik emberekkel, mikor Isten Igéje tisztán hir- dettetik benne, mikor békességet, új életet nyert emberek térnek haza belőle, vagy ha Isten Lelkének és több száz vágyakozó lelkű embernek a jelenlététől életre kel. Nekünk, reformátusoknak azért is olyan szép, mert Isten jelenléte tölti be, és az Úr Jézusról szóló bizonyságtételt hallhatjuk hétről hétre benne. A vágyunkat és imádságunkat a zsoltáros fogalmazza meg a legszebben: „Mily szerel- metesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura! Kívánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úrnak tornácai után. Szívem és testem ujjonganak az élő Isten felé. Mert jobb egy nap a te tornácaidban, hogysem ezer másutt!” 84. Zsoltár Fasori Református Egyházközség (Városligeti fasor 7.) Zsidó hagyományok Milyenek voltak a kőtáblák? A zsidó vallás talán legismertebb jelképe a két tönrénytábla, melyet az Örökkévaló, miután rávéste a Tízparancsolatot, Mózesnek átadott. A két kőtábla látható zsidó könyvek, a Biblia, imakönyvek borítóján, zsinagógák tóraszekrény-taka- róin és számtalan más helyen. A törvénytáblákat általában egyenes aljjal és lekerekített felső résszel ábrázolják. M íg az írott tan nem tartalmazza a törvénytáblák alakjának leírását, a Szóbeli tan, amely az írott tan szavait magyarázza, fontos adatokkal szolgál e tekintetben is. A Szóbeli tan pedig egyáltalán nem említi, hogy a törvénytáblák felső része lekerekített lett volna. Éppen ellenkezőleg. A Talmud pontosan megadja a törvénytáblák méretét: hosszuk hat tefách-ököl (összesen kb. 48 cm.), szélességük is hat tefách, vastagságuk három tefách volt (Bává Bátrá 14a.). Már ebből a leírásból is arra következtethetünk, hogy a törvénytáblák alja is, teteje is szögletes volt (6x6 tefách). A Tál-. műd azt is leírja, hogy a törvénytáblák 12 (6+6) tefách-nyi helyet foglaltak el a Frigyládában, melyben őrizték őket, és teljesen kitöltötték a Frigyláda belsejét, vagyis nem volt abban "kihasználatlan" tér. Ha a törvénytáblák felső része lekerekített lett volna, nem töltötték volna ki teljesen a Frigyládát. Egyetlen zsidó forrás sem tartalmaz utalást arra, hogy a törvénytáblák felső része lekerekített lett volna. Ennek ellenére a mai zsidó ábrázolások többségén lekerekített felső részű kőtáblák láthatók. Ennek oka nem más, mint a régebbi korok elkerülhetetlen nem-zsidó behatása. Régebben a legtöbb nyomda, ahol a zsidó könyveket nyomták, nemzsidók tulajdonában állt. Ezekben a nyomdákban a nyomdászok a zsidó könyvek címlapjára valószínűleg a törvénytáblák általuk ismert - lekerített felsőré- szü - ábrázolását tették. Amikor a zsidók kézbe vették ezeket a könyveket, nem sokat törődtek ezzel; túlságosan lefoglalta őket a könyvek tartalma. Az ábrázolásmód megmaradt, és az egymást követő nemzedékek, korok alatt idővel megszokottá vált A Tízparancsolat, a Tóra alapját képezi. A zsidó bölcsek azt tanították, hogy a Tízparancsolat a Tóra foglalata. Programajánló Zsidó Tudományok Szabadegyeteme, Nyári Szemeszter július 13-27-ig. Témák: zsidó misztika, Talmud, Kabbala, zsidó jog, hagyományok. További információ és jelentkezés: 268-0183, www.zsido.com/zstsz A kőtáblák eredeti alakja 7 T rr U * H 1 3 T n Az elterjedt, téves ábrázolás A református gyülekezet tagjai a június elsejei megemlékezésen
