Erzsébetváros, 2003 (12. évfolyam, 1-24. szám)

2003-01-27 / 2. szám

2003/2. szám ÖNKORMÁNYZAT 3 Majd 82 ezren élnek köztünk, és mégsem tudunk róluk... A legutóbbi, 2001-es népszámlálás alkalmával 251 560 ember vallotta magát mozgássérült testi fogyaté­kosnak, ám - mivel erről nem kötelező nyilatkozni - fel­tehetően ettől sokkal magasabb szám az, amely a va­lós helyzetet tükrözi. Ugyancsak a népszámlálási ada­tokból derül ki az is, hogy 83 040 ember tartozik azok közé, akik gyengén vagy egyáltalán nem látnak, 52 043-an azok közé, akiknek a hallásával vagy a beszéd­jével vannak problémák, (siketek, siketnémák, némák, beszédhibások, nagyothallók), valamint 56 963 értelmi fogyatékos embert regisztráltak. Ez azt jelenti, hogy or­szágosan 577 006 olyan ember él közöttünk, aki vala­milyen fogyatékossággal éli az életét. A fővárosi adatok sem tükröznek sokkal jobb helyzetképet, (főleg ugye annak tudatában, hogy nem volt kötelező a népszám­láláskor kitölteni a megfelelő rubrikát). Az előzetes ada­tok szerint a fővárosban 30556 mozgássérült (mozgás- sérült, alsó-felső végtag hiányos, illetve egyéb testi fo­gyatékos), 13 685 gyengénlátó (olyan is aki egyik sze­mére nem lát, illetve aki vak), 4893 értelmi fogyatékos valamint 21 545 olyan ember él, aki nagyothalló, siket, siketnéma, néma illetve beszédhibás. Összesen tehát a fővárosban 81 707 olyan ember él, akinek nagyon sokat segítene az életminőségén, ha akadálymente­sen közlekedhetnének a közterületeken. Önerőből megvalósíthatatlan törvényi kötelezettség Akadálymentesített közterületek Hunvald György- Erzsébetváros önkor­mányzata számára nagyon fontos, hogy a kerületben élő - és nem csak mozgás- korlátozottakról be­szélek - fogyatékos emberek számára ugyanazok az élet- feltételek legyenek adottak, amelyek számunkra egész­séges emberek szá­mára olyan hétköz­napiak - mondta Hunvctid György polgár- mester. - Nekünk nem jelent gondot beszállni egy liftbe, bemenni egy közértbe, ki tudjuk nyitni magunk .előtt az ajtókat. Elgondolkodtató, hogy ami számunkra olyan tennészetes, a sérült ember­társaink számára sok eset­ben csak a vágyak szintjén valósulhat meg. Azt azon­ban tudni kell, hogy a törvé­nyi rendelkezés, mely köte­lez minket arra, hogy akadá­lymentesítsük a közterülete­inket és közintézményein­ket, nem oldja meg a prob­lémát, hiszen olyan dologra kötelez minket, amely helyi önerőből megvaló­síthatatlan. Mindemellett úgy gondolom, hogy nem csak törvény radta kötelezettsé­günk, hogy a moz­gássérültek számára meg­felelő közlekedési körül­ményeket alakítsunk ki, ha­nem emberi és erkölcsi kö­telességünk is. Legfonto­sabb feladatunk tehát an­nak feltérképezése, hogy hogyan tudunk kiegészítő kerethez jutni, amelyet az átépítésekre, a rámpák ki­építésére fordíthatunk. Ezért Fiiló Pállal, kerü­letünk országgyűlési képvi­selőjével már tavaly leül­tünk áttáigyalni azokat a tá­mogatási esetleg pályázati lehetőségeket, melyeket az önkormányzat igénybe tud­na venni. Emellett azonban figyelemmel kell lennünk még egy fontos tényezőre, mégpedig arra, hogy nem számunkra, egészséges em­berek számára kell megfe­lelő, akadálymentes kör­nyezetet biztosítani, hanem azoknak a sérült emberek­nek, akik számára járhatat­lanok a „hétköznapi” utak. Ezért az akadálymentesítést minden esetben úgy kell megoldani, hogy a sérült ember, mégha segédeszköz használatával is, minél önállóbb lehessen. Ezért szeretnénk a szük­séges pénz megszerzése mellett komoly figyelmet fordítani a „szakmailag” megfelelő átalakításra is. Teremtsük meg számukra a lehetőséget Láthatatlan mozgássérültek, látható akadályok A Bárczi Gusztáv Óvo­da, Általános Iskola, Készségfejlesztő Speciális Szakiskola és Pedagógiai Szakszolgálat Erzsébetvá­rosban, a Dob utcában talál­ható. A 65. szám alatt az in­tézmény iskolai része, a 88. szám alatt a foglalkoztató helyiségük található. A spe­ciális iskolában sok fogyaté­kos gyermek tanulja az önálló élethez szükséges alapokat, majd képzés kere­tében akár még szakmát, például mézeskalács-készí­tést vagy szőnyegszövést is tanulhatnak. Az iskola igaz­gatónője, Kajáry Ildikó nagy örömmel támogatta a kerület „akadálymentesítő­programját”, és a tanulók is szívesen fogadták kérésün­ket, miszerint, szeretnénk látni, hogyan tud közlekedni egy tolókocsis ember a „hétköznapi” illetve az aka­dálymentesített utakon. A Szenes Hanna tér meg­felelő, ráadásul az iskolához közeli helyszínén találkoz­tunk Hunvald György pol­gánnesterrel, Fiiló Pál or­szággyűlési képviselővel, az iskola igazgatóhelyettesével Királyné Siimeghy Erzsé­bettel, és a szakiskola egyik mozgássérült tanulójával Conrád Brigittával. Itt saját szemünkkel is meggyőződ­hettünk arról, hogy feltétle­nül szükséges mielőbb megoldani az akadálymen­tes közlekedést, mivel a park megközelíthetősége a tolókocsis ember (és segítő­je) számára problémamen­tes volt, ám a Jósika utcában a továbbhaladáshoz - a járda és az úttest szintkülönbsége miatt - bizony a politikusok segítségére volt szükség. Kajáry Ildikó, az iskola igazgatója elmondta, hogy az egészséges ember szá­mára az akadálymentesített környezet azt jelenti, hogy a mozgássérült könnyebben el tud jutni egyik helyszínről a másikra. A mozgássérült ember számára azonban en­nél sokkal többet jelent. A mozgássérült ember számá­ra az akadálymentes kör­nyezet azt jelenti, hogy a társadalom elfogadja őt problémájával együtt, és egyenrangú félként kezeli... hiszen nem érezheti jól ma­gát egyetlen ember sem, ha a „város” örökösen akadá­lyokat állít elé, ha lehetetlen számára a járdáról le- és fel­jutni. Azt jelenti, hogy a mozgássérült ember „meg­nyílhat” a hétköznapi élet felé, nem záródik el a külvi­lágtól, egészséges- és sors­társaitól... Azt jelenti, hogy azok a mozgáskorlátozot­tak, akik állapotuk révén korlátozott számú munkára alkalmasak, munkavállaló­ként, tehát önfenntartó vagy családfenntartóként is részt vehetnek az „életben”. Az igazgatónő egyben elmondta azt is, hogy nagy nehézséget jelent a szülők számára, hogy tolókocsis gyenneküket csak a lép­csőkön keresztül tudják felvinni a speciális iskolá­ba, ezért szükségük lenne egy rámpára, melyen kön­nyen fel tudják tolni a ko­csit. A polgármester el­mondta, hogy a Kamilla KHT vezetőjével, Sztipich Istvánnal egyeztetett, és ígéretet kapott arra, hogy a Kamilla KHT-nál dolgozó közhasznú munkások el­készítik a kért segédesz­közt. Az akadálymentesített közterületek kialakítása létfontosságú a mozgás­sérültek és segítőik számára

Next

/
Thumbnails
Contents