Erzsébetváros, 2002 (10-11. évfolyam, 1-24. szám)

2002-03-14 / 5. szám

2002/5. szám HELYTÖRTÉNET - MESTERSÉGEK PILINYI PETER HELYTÖRTENETI ROVATA Ceylon - a bohémek kávéháza A Rottenbiller utca 10. szám alatt 1890-ben nyílt meg a Rottenbiller Kávéház, a neve később Gladys Kávéházra, vé­gül Ceylon Kávéházra válto­zott. Itt tanyáztak 1894-ben a fiatal írók, festők, szobrászok a kerek márványlapú asztalok körül, a hangulatot női zenekar szolgáltatta. Nem kellett sokat költeniük, órákig üldögélhettek egy csésze kávé mellett, elol­vashatták a nádkeretekben ki­függesztett hazai és külföldi új­ságokat és folyóiratokat. A ká­véház stammgastja (törzsven­dége) volt Heltai Jenő író, aki Herzl Jenő néven született 1871-ben a Károly körúton, két házzal arrébb, ahol unoka­bátyja Herzl Tivadar cionista politikus szülőháza állt a Do­hány utca sarkán. Az ifjú Heltai albérletben lakott, szo­bájának ajtaján kilincs sem volt, éjjel-nappal betérhetett otthonába az éppen arra járó valamelyik író barátja. A bohé­mek igazi otthona a századfor­dulón a kávéházak voltak. Ebben az időszakban írta Heltai a bohémregényeit, ame­lyekben „Liszabon” néven sze­repelteti a Ceylon Kávéházat. A tulajdonos, „az iszákosságban megőszült tisztes aggastyán” - jellemzi Heltai - kedvelte a bo­hém ifjú társaságot, mindig együtt itta velük a likőröket, büszke volt arra, hogy egyféle likőrből soha nem adott nekik. „... ádáz gyönyörűséggel kever­te a likőröket és a legcsodálato­sabb íz és színhatásokat tudta előidézni. A kis iskola az volt, amikor ti­zenhatféle likőrt töltött egy po­hárba, a nagy iskola harminckét féle szeszből került ki. Az efféle mulatságok rendesen azzal vég­ződtek, hogy az öreg kávés tö­kéletesen elázott. Ilyenkor a fi­úk befektették a jégszekrénybe, és indus harci táncot lejtettek körülötte” - írja Heltai. A Cey­lonban kora reggeli órákban ír­ta az operettjeit, slágerszövege­it az ízig-vérig erzsébetvárosi Harmath Imre, aki feleségével a korszak neves szubrettjének Szokolay Olival évekig a Royal Szállóban lakott, majd a Benczúr utcában volt az ottho­nuk. A bohémek hajnali mula­tozása nem zavarta írás köz­ben. Csendes éjjeleken, amikor a Matus Adrien „Mesterségek” sorozata Az órás Régi megfigyelés és a mai kor emberének talán magától ér­tetődő, hogy a nap állásától függően az árnyék hossza is változik. A XVIII. század kö­zepéig - a szerzetes órák nagy sorozatban készülő, ol­csóbb típusainak megjelené­séig - a különböző méretű és rendszerű, középületekre szerelt, asztali vagy hordoz­ható napórákkal mérték az időt. A zonban ez az idő elmúlt már akárcsak a mérésére szolgáló napóra használatának ideje. Manapság a különféle márkájú és minőségű órák ha­talmas választékban kaphatóak, ki-ki talál pénztárcájának és íz­lésének megfelelőt. Egy óra élettartama elsősorban minősé­gétől és megfelelő használatától függ, javításukat szakavatott ke­zek végzik. Jung Péter órás mester csak­nem húsz esztendeje nyitotta meg órás üzletét a Murányi utca 17. szám alatt. A mesterséghez való vonzalmát és szaktudását családi örökségként tarja szá­mon. Nagyapja 1899-től önálló iparosként javította az órákat, majd csatlakozott hozzá két fia is, később pedig az unoka Jung Péter vette át, és azóta is őrzi a családi hagyományként élő mesterséget. Jung Péter vissza­emlékezve a nagypapa idejére, és összehasonlítva a mesterség mai helyzetét a korábbival, több változást is megemlít. Ebből ki­tűnik, hogy régen az óra, mint ritkaságszámba vett érték, javí­tása komoly és időigényes fel­adat volt, így az adott óra értéke és javításának költsége arányban állt egymással. Nem beszélve arról, hogy a mechanikusan mű­13 vendégek szilvórium mellett halkan beszélgettek, Heltai a hangulatot így írta le: „A női zenekar időközben elnémult, a fehér ruhás angyalok közül há­rom elhelyezkedett a pezsgőző jogászok mellett, kettő pedig a disznókereskedőt fogta közre. A pincérek a falhoz támasz­kodva aludtak, a kaszímő ha­risnyát kötött, az idill tökéletes volt.” Idővel Heltai más kávéházba tette át a törzshelyét. A magyar kabaré egyik meghatározó szerzője lett, Molnár Ferenccel a Modem Színház Cabaret mű­vészeti vezetőjeként, majd színházigazgatóként működött, idősebb korában az Athenaeum Könyvkiadó irodalmi igazgató­ja volt. A kávéházak az első világ­háború idején hanyatlani kezd­tek, de a Ceylon Kávéház mű­ködik, a bohém művészek és írók elmaradtak, helyettük a világháború után sakkozók, környékbeli kereskedők tanyá­ja lett. Akárcsak a New York Kávéházban, a Ceylonban is egy borbélymester az egyik sa­rokban rendezkedett be és nyírta a vendégek haját. ködő órákkal szemben a modem technikai fejlődés eredménye­ként megjelenő quarz-órák más­fajta javítást igényelnek, mind a szaktudás, mind a munkaeszkö­zök területén. Az órás mesterség nélkülözhetetlen munkaeszkö­zei közé tartozik a nagyító, a kü­lönféle csipeszek, fogók, a me­chanikus órák fogaskerekeihez használt speciális olajok és a bi­zonyos alkatrészek elkészítésé­hez szükséges fogmaró-, és esz­tergagép. Egy antik óra javítása mindig kihívást jelent a szakem­ber számára, készen kapható al­katrészek hiányában, sok eset­ben csak az eredeti mintájára, kézi megmunkálású alkatrészek­kel pótolhatóak a tönkrement darabok. A Murányi utcai üzletben visszajáró és új kuncsaftok javít­tatják óráikat, gyakran betérnek elemcserére vagy éppen új óra­szíj vásárlására. Természetesen a kereslethez mért kar-, fali-, éb­resztőóra kínálatában sincs hi­ány, Jung Péter órásmester az üzlet vendégeit teljes körűen és színvonalas szakmai munkával igyekszik kiszolgálni.

Next

/
Thumbnails
Contents