Erzsébetváros, 2001 (9. évfolyam, 1-24. szám)

2001-11-12 / 21. szám

2001/21. szám KERÜLETI KÖZÉLET 11------------------------------------------------' M P ostaládánkból K A leveleket szerkesztve, állásfoglalásunk nélkül közöljük, azok tartalma nem minden esetben fejezi ki a szerkesztőség vé­leményét. Továbbra is várjuk olvasóink leveleit, írják meg véle­ményüket, javaslataikat, esetleges problémáikat, kérdéseiket. Címünk: Bp. 1052. Váci a. 18., Tel./fax: 317-2473, 317-2552, 267-0525. E-mail: erzsebetvaros@freemail.hu rencsés „nem erre járónak”, hogy érdemes néha kirándulást tenni ezen a tájon is, és megtapasztalni azokat a balkáninak sem nevezhe­tő állapotokat, amelyek itt találha­tók. A hajléktalanok, a csóró fő­városiak, elhanyagolt vidékiek központi gyülekezőhelye ez a te­rület. Esznek, isznak, alszanak, elvégzik a kis- és nagydolgukat. Isméi a Szerecsen Kávézóról A „postaládánkban” megjelent panaszos levél az üzletem vendé­geit külföldinek és albánnak titu­lálja, amely már-már rasszista be­nyomást kelt bennem és nem ér­tem ezt a fajta iszonyúan ellensé­ges magatartást. Kérdezem a tisz­telt lakótársakat: mit tennének ha egy idegen országban, egymásra utalva élnének és állandó zaklatás­ban lenne részük? Számomra min­den ember egyenlő és lehet, hogy pont egy ilyen hangoskodó külföl­di nyújt nekünk segítséget ha el­esünk az utcán vagy véletlen bal­eset ér bennünket. A panaszos le­velekben leírt mobiltelefonálásról annyit: a mai mobiltelefonos vi­lágban az emberek 90 százaléka az utcán beszéli meg ügyes-bajos dolgát különböző nyelveken és különböző hangvételben. A ven­dégeim pedig - tanúsíthatom - ugyanúgy bírságot szoktak fizetni a tilos parkolásért és behajtásért, mint bárki más. Véleményem sze­rint az felett törjünk pálcát, amit ismerünk és ne az alapján ítéljünk, amit látunk. Van egy régi idevágó elv: „Élni és élni hagyni!” Érde­mes lenne mindezen elgondolkod­nia a magukat meg nem nevező, unatkozó levélíróknak. Rácz Andrea 80 éves vagyok Érdekes dolgokat produkál az élet. Erzsébetvárosban születtem, Er­zsébetvárosban élek, és Erzsébet­városban kívánok meghalni is. 10 ezer forint valóban nagy pénz egy nyugdíjasnak. Legalább is az átla­gos nyugdíjasnak, az olyannak, mint én vagyok. Úgy gondoltam, hogy a „ajándékként” érkező pénzből megajándékozom magun­kat, és hosszú évtizedek után elő­ször elmegyünk valahova egy hét­re a feleségemmel. Úgymond nya­ralni, utószezonban. Talán nem kell elmondanom, hogy nem men­tünk, mivel legalább 50 ezer forint kellett volna még ahhoz, hogy alapszinten, némiképp kiszolgál­va, valóban jól érezzük magunkat. Eztán úgy gondoltam, meglepem a feleségem, aki még „csak” 73 éves, és nem jár neki ajándékpénz. De egy közepes minőségű pléd már csak 10 ezer forint felett kap­ható. Aztán elgondolkodtam. Mire is elég ma 10 ezer forint. Elmesé­lem mit vettem belőle: 2 kiló húst, egy nagy csomag mosóport, ke­nyeret, tejet, 5 májkrém konzer- vet, mosogatószert, 20 tojást, öblítőszert, 2 napraforgóolajat, az unokáimnak 5 tábla csokoládét, és egy üveg konyakot, ami a háztar­tásunkban 3 éve nem fordult elő. Otthon elgondolkodtam megint- csak: mit is vehettem volna ezek helyett? e-mail - cím a szerkesztőségben ­Köszönet A Kisdiófa utca 6. és 8. szám alat­ti házak lakói köszönetüket fejezik ki dr. Hahn György képviselőnek, aki képviselői alapjából nagy mér­tékben hozzájárult a ház kaputele­fon rendszerének kialakításához, továbbá az 1. számú Épületgond­nokság, Szövetség utca 17. szám alatti kirendeltségének, akik a pá­lyázás lebonyolításában és a rend­szer kivitelezésében nyújtottak se­gítséget. Baross tér Kezdem azt hinni, hogy a kerü­let vezetése, hasonlóan a kerület más részén élőkhöz, még véletle­nül sem jár a Baross tér környé­kén. Én ama szerencsések közé tartozom, akik viszont ezen a kör­nyéken élnek. így e fórumon hív­nám fel a figyelmét minden sze­Kedves erzsébetvárosi lakótársa­im: ugye nem baj ha ez engem jobban zavar, mint a kutyakaka az utcákon? e-mail - cím a szerkesztőségben Figyelemmel kísérve Rendszeresen figyelem és ta­pasztalom a kerületben történő po­zitív vagy éppen negatív változá­sokat. A tapasztaltak alapján kö- szönetemet szeretném kifejezni Gyurisné Braunsteiner Márta al­polgármesternek, akit többször is felkerestem problémáimmal és aki minden esetben segítökészségéről és jóindulatáról tett tanúbizonysá­got. Továbbá nagyon nemes gesz­tusnak tartom - az októberi testü­leti ülésen döntésre került - az MSZP frakció által kezdeménye­zett ingyenes óvodai étkeztetés megvalósulását. Jó érzés tudni, hogy ezek az emberek szívügyük­nek tekintik Erzsébetváros jelenét és jövőjét. Lívia néni (név és cím a szerkesztőségben) UTCAHÁNG Az új plaza-mozikat yagy a régi kis mozikat kedveli inkább? Kassai Sándor, benzinkutas- Inkább az új mozikat részesítem előnyben, mert na­gyon jó az akusztiká­juk. A Cor­vin moziba szoktam járni, ha időm engedi, mert az új dolby surrand technológia miatt kiváló a hangminőség. Ez egy térhatású hanghatás, ami sokkal élvezhetőbbé teszi a filmeket, mint a régi hangtechnika, még a sztereónál is jobb. A régi kis mozik felett már eljárt az idő, nem tudják azt nyújtani, amit a felgyorsult kor megkíván tő­lük, ezért aztán kevésbé láto­gatottak, így nem is nagyon tudnak fennmaradni. A követ­kező technikai lépés a térhatá­sú film lesz. Nagy István, szobrász- A korom­nál fogva jobban sze­retem a ré­gi mozikat, mert sok­kal meg­hittebbek, jobban van lehetőség a véleménycserére, beszélgetés­re. Ezek a régi mozik ma már nincsenek meg, ilyen volt az Alfa, amit lebontottak vagy a Bányász mozi. Ma már meg­változtak az igények, a nagy bevásárlóközpontok nagy mo­zijai hódítanak, ahol egyre- másra vetítik a legújabb ameri­kai filmeket. A tévé és főleg a videó megjelenése is megvál­toztatta az emberek szokásait, inkább leülnek a tévé elé, és az otthoni kényelemben nézik meg a filmet. Kádár Zoltánná, vállalkozó- Nem va­gyok túlsá­gosan tájé­kozott ezen a téren, mert már körülbelül húsz éve nem vol­tam mozi­ban, úgyhogy nem is igen fö­döm, milyenek az új mozik. Inkább tévében nézem meg a régi filmeket, én azokat kedve­lem, lehet hogy ilyeneket már nem is vetítenek mozikban. Ezek a mostani filmek nem kötnek le, nem szeretem őket, túlságosan durvák és semmit­mondóak, régebben nem ilyen volt a filmkínálat. A televízió­ban a nemrég indult Filmmú­zeum csatornáját szoktam néz­ni, mert ott régi magyar filme­ket vetítenek. Egri János dzsesszzenész: ­Nem va­gyok mozi­ba járó em­ber, de ha mennék, in­kább a régi klasszikus jellegű mo­zikban néz­nék filmet. Nem is tudom, vannak-e még ilyenek, talán a Művész Mozi őrizte meg ezt a jellegét. Ezek­ben van bizonyos régies han­gulat, és mint zenész, jobban kedvelem a patinás dolgokat. Számomra a művészet inkább a tradíciókról szól, és a mozit művészetnek tartom. Persze nem ezt a mostani filmdöm- pinget, ami a bevásárlóköz­pontok mozijaiban látható. De úgy látszik, hogy erre nagyobb az igény, mert rendkívül nép­szerűek.

Next

/
Thumbnails
Contents