Erzsébetváros, 2001 (9. évfolyam, 1-24. szám)

2001-01-25 / 2. szám

2001/2. szám HELYTÖRTENET - MESTERSÉGEK 13 ril l!\ VI RÉTER HEL YTÖR TÉ!\ETi RÓVATA Ismeretterjesztő író Erzsébetvárosban Erzsébetvárosban, az István utca 8. szám alatti felújított műem­lék jellegű épületben lakik Somogyi Dezső szerkesztő, korrektor és ismeretterjesztő író. Róla szól helytörténeti sorozatunk jelen­legi része. Kérjük olvasóink segítségét: ha ismernek a kerület­ben élő, alkotó művészeket, olyan embereket, akiknek a mun­kássága megérdemli, hogy lapunkon keresztül nyilvánosságot kapjon, juttassák el szerkesztőségünk címére az illető nevét és elérhetőségét, vagy hívják fel szerkesztőségünk valamelyik munkatársát a 317-2552-es telefonszámon. A nyomdai kéziszedő szakmát sajátította el Somogyi Dezső, aki külföldön lapot tördelt, majd több erzsébetvárosi kis nyomdá­ban dolgozott ifjúkorában. Szak­mai gyakorlatának megszerzése után korrektorként, szakmai szerkesztőként dolgozott évtize­deken át. Nyomdai szakkönyve, Kézirat előkészítés és korrektú­ra címmel jelent meg Budapes­ten, az 1960-as években korrek­tor tanfolyamokat vezetett. Nyugdíjas éveiben is aktívan dolgozott, utoljára a Magyar Grafika című nívós kivitelű nyomdász szakfolyóirat korrek­toraként dolgozott. Hosszú korrektori pályafutásá­nak tapasztalatait a nyolcvan esztendős friss szellemű író úgy A Helytörténeti Klubról Az Erzsébetvárosi Civil Szerve­zetek Szövetségének tagjait be­mutató sorozatunk előző sze­replője a Helytörténeti Klub volt Sajnos terjedelmi korlátok miatt a beszélgetés egy része le­maradt Buda Katalin klubel­nök a következő mondatokkal fejezte be a tájékoztatást - Tevékenységünk részét képezi a kutatómunka, ismereteink rendszerezése és kiadása. Eddig megjelent kiadványaink: A mi ■városunk - Erzsébetváros, Erzsé­betváros története, Erzsébetvá­ros 125 éve, Erzsébetvárosi ar­cok, Erzsébetváros - Iskolaváros /., a második kötete hamarosan megjelenik, továbbá a Budapest kézikönyv (Erzsébetváros). 1996- ban kiállítást rendeztünk kerüle­tük alsó- és középfokú iskoláinak történetéről. Az egységes keretbe foglalt nagyméretű képek egyelő­re szekrények mélyén várják sor­suk jobbrafordulását. érezte, hogy meg kell osztania az érdeklődő fiatalokkal. Megír­ta Helyesírási Csemegekosár címmel magyar nyelvtanköny­vét. A nyelvtan és azon belül a helyesírás nem tartozik a leg­népszerűbb tantárgyak közé az iskolások körében. Könyvében Somogyi tömören és olvasmá­nyosan tekinti át és gyakoroltat­ja a fiatalokkal a magyar helyes­írás legfontosabb szabályait és alkalmazásukat. A kis nyelvtani kalauz a testes szöveggyűjtemé­nyeket és a munkafüzeteket he­lyettesíti. Öt kontinens magyar­jai részére ínyencségként tálalja kultúránknak eme fontos részét, hasznosan forgathatják az isko­lák pedagógusai és tanulói, szö­vegszerkesztők akár Budapesten vagy Montrealban. Helyesírá­sunk dzsungelébe enged bepil­lantani a kiadvány, méghozzá úgy, hogy a magyar helyesírás szellemét, rendszerének alapjait ismerteti meg az érdeklődőkkel, játékos könyvecske, a szellemi vetélkedéstől nem idegenkedő használóival. Mindenki megta­nulhat a Helyesírás Csemegeko­sár segítségével helyesen írni és érzékletesen fogalmazni. A ki­advány önerőből, támogatás hiá­nyában, kemény munkával és anyagi ráfordítással született meg 1999-ben. Somogyi Dezső müve a pedagógusok körében elismerést aratott, az Oktatási Minisztérium szakvéleménye alapján a tankönyvek címlistájá­ra került és az Internet világhá­lóján is szerepel. Az Erzsébetvárosi Honis­mereti és Helytörténeti Klub szervezésében február 14-én, 17 órakor A „macs­kák", a Király utca hajdani mulatói címmel, Molnár Gál Péter újságíró tart elő­adást az Almássy téri Sza­badidőközpontban. Matus Adrien: „Mesterségek” Asztalosmester,, iparművész, író A kerületi ipartestület az el­múlt évben életműdíjjal tüntet­te ki Szilárd Gyula asztalos- mestert. Az idén nyolcvanadik születésnapját ünneplő mester­ember mozgalmas és élmény­dús életútját mindig a változá­sok igazgatták, melyek felszín­re hozták megbúvó tehetségét az iparművészet, valamint az írás művészetéhez. Aktív iparosként és nyugdíjasként is fontosnak tartotta a szakma, az iparos társadalom helyze­tének javítását, tag­ként és elnökként is részt vett a szak­osztály munkájá­ban. A Faipari Szakiskola elvégzé­se után, asztalos se­gédként, később kü­lönböző vállalatok­nál dolgozott, a há­borús évek alatt munkaszolgálatra vitték, majd deportálták. A Dohány utcában 1956-ban nyitotta meg műhe­lyét, ahol huszonhat évig állt asztalosként a lakosság szolgá­latában. Már nyugdíjas iparos­ként kezdett el saját tervezésű, magyaros tálasokat, fűszertar­tókat készíteni, melyeket a mű­helyben kialakított bemutatóte­remben állított ki. Különleges munkái sikert arattak megren­delői körében és neve bekerült a kézműves névjegyzékbe is. Azonban hiába tett meg min­dent az iparosműhelyek bér­letidíjának drasztikus emelése Fotó: Varga Attila ellen, kénytelen volt felszámol­ni iparát. Életének eme epizód­ja új távlatokat nyitott pályá­ján, ekkor kezdte el azoknak az egyedi és különleges faliképek­nek a készítését, melyek ké­sőbb számos kiállítás anyagául szolgáltak. A különböző for­májú faliképek plasztikusságát a nyírfa alapra több rétegben felvitt tempera adja, a kézzel festett motívumok színeiben az arany dominál. A motívumok egyedi elképzelés szerint szü­lettek, stílusában keveredik a gótikus, a barokk, a népi motí­vum és a zsidó szimbólumok. Szilárd Gyula iparmű­vészeti alkotásai között jó néhány, a zsidóhús- vét szertartásához használt úgynevezett szédertál található. Kö­zülük néhány, mintául szolgált a pécsi Zsol- nay Porcelángyár tálai­nak. A faliképek kiállí­tási anyagának többek között a Zsidó Múze­um és az Elektrotech­nikai Múzeum is ott­hont adott. Szilárd Gyula élete nagy ka­landjának tekinti, hogy számtalan publikációja után 1990-ben megjelent első doku­mentumregénye sodrában a szörnyű malomnak” cím­mel, melyet még két másik rö- videbb lélegzetű írás és versek is követtek.

Next

/
Thumbnails
Contents