Erzsébetváros, 2001 (9. évfolyam, 1-24. szám)
2001-04-12 / 7. szám
PITIN Yf PÉTER HELYTÖRTÉNETI ROVATA 2001/7. szám MESTERSÉGEK - HELYTÖRTÉNET __________13 A XX. SZÁZADI SZÉPPRÓZÁK ERZSÉBETVÁROSI ÚTTÖRŐJE Bródy Sándor Egerben, 1863-ban született Bródy Sándor. Apja kereskedő, aki a szabad versenyben hamar tönkrement, az elszegényedett család az 1870-es években, a fővárosban telepedett le. Bródy érettségi nélkül hagyva ott a középiskolát, szinte gyermekfejjel újságírói pályára lépett. Rákosi Jenő Budapesti Hírlapjánál kezdte el hírlapírói munkásságát, de igazi zsurnaliszta jártasságát vidéken szerezte meg. Kolozsvárott az erdélyi Híradónak, később az Erdélyi Képes Újságnál dolgozott, 1890-ben visszatért a fővárosba, ahol 1902-ig volt a Budapesti Hírlap belső munkatársa. 1903-ban Gárdonyi Gézával és Ambrus Zoltánnal megindította a Jövendő című folyóiratot, 1906-ban bukott meg a lapja. Az ifjú újságíró a New York Kávéházban tanyázott, Az Újság „Pesti Kistükör” rovatába írta a cikkeit, itt várta meg, hogy a nyomdászok hozzák a kefelevo- natot, írásait gondosan átnézte, ügyelt arra, hogy cikkeibe ne csússzon hiba. Ugyancsak itt írta színikritikáit, a színház és a színésznők rajongója volt, írásaiban dicsőítette a legfelkapottabb színésznők dicsőségét. A magyar színpad örök királynőjének nevezte Blaha Lujzát és nagy patáli- át csapott, amikor a művésznő jubileumi ajándékul „höttyöm pötty” arany medáliát kapott, olyat, melynek párját fürvézer vén fináncőrmestemek adták, mielőtt kicsapták.Erzsébetvárosra vonatkozó írásai, az 1902-ben általa kiadott Fehérkönyv című folyóiratban jelentek meg, minden számát elejétől a végéig ő maga írta. A dada című drámát 1902-ben mutatták be sikerrel a Vígszínházban. A Damjanich utca 34. szám alatti házban lakott, a Faludi testvérek felkérésére itt írta A tanítónő című falusi életképét, melyet 1908- ban játszottak a Vígszínházban. Egy ideig az Erzsébet körúti Royal Szállóban lakott, itt írta a Szerető és Lyon Lea című darabjait, a Magyar Színházban mutatták be, a színházban játszották Rembrandt című drámáját 1913-ban. Előfordult, hogy szállodai számláját már hónapok óta nem tudta rendezni, anyagi gondjait úgy oldotta meg, hogy rávette az igazgatót, hogy Ezüst kecske című müvét a szálloda kiadja és a Royal Apolló Mozijegyszedője árusítsa, ahol a regényből készült filmet éppen akkor játszották. Az író a századforduló életélvező Budapestjének körülrajongott férfija, a nők bálványa volt. A bohém, de belső vívódásokkal teli Bródy 1905-ben öngyilkossági kísérletet tett. Felépülése után az Otthon Körben, majd a Kertész utca és Dob utca sarki Fészek Klubban gyakran megfordult. A szerelmet, a nyomort, a kiszolgáltatottságot, a pesti pénzvilág tobzódását rajzolta meg modem stílusban, szóki- mondóan, az írók az új magyar irodalom előfutárának tekintették. Az I. világháborút követő forradalmak után külföldre ment. 1923-ban tért vissza súlyos betegen, 1924-ben hunyt el Budapesten. Bródy Sándor életműve nagyrészt irodalomtörténeti emlék, de több regénye, drámája, számos novellája a magyar klasszikus irodalom élő része. Kérjük olvasóinkat, ha érdekes emléktáblákról, szobrokról, érdekes házakról vagy akár lépcsőházakról van tudomásuk, írják meg címünkre. 1052 Budapest, Váci utca 18. Matus Adrien „Mesterségek” sorozata A zongorakészítő és -hangoló A Müller család 93 éves szakmai múlttal rendelkezik a zongorakészítés és hangolás mesterségének területén. Az osztrák származású id. Müller Rezső 1901-ben a bécsi Lauberger & Gloss gyárból, a Magyar Királyi Operaház meghívására érkezett Budapestre. Az Operaházban zongorák hangolását és karbantartását végezte, munkásságát 1939-ig folytatta. Fia, ifj. Müller Rezső a mesterséget édesapjától tanulta, önállósodásáig Thék Endre zongoragyárában, majd önálló kisiparosként és a Magyar Állami Operaház hangolómestereként dolgozott 1978-ig. Müller László 1957-ben érettségizett a Madách Gimnáziumban, majd apjánál volt hangszerész tanuló. Önálló technikusként, 1966-tól pedig mesterként folytatta családi hagyományokat. Négy éves korában kezdett el zongorázni, de tizennégy év után egy biciklis baleset következményeként kénytelen volt abbahagyni zongora tanulmányait és a trombita hangszerére váltani. Általános iskolai és gimnáziumi évei alatt diáktársaival tánczenekarokat szervezett, és lépett fel iskolai rendezvényeken. A klasszikus zenéhez való vonzódása egész életét végigkísérte. Csakúgy mint nagyapja és édesapja az Operaház 60 zongoráját javította és hangolta nap mint nap, hanglemez felvételeken működött közre, mindemellett az ország különböző pontjain megrendezésre kerülő komolyzenei koncertek zongoráit hangolta. Munkája során számtalan híres zeneszerzővel, zongoristával és művésszel került kapcsolatba, hangolta és javította többek között Ránki Dezső, Kocsis Zoltán, sőt Kodály és Molnár Antal hangszereit is. A zongora felújításához szükséges faanyagot, mechanikai alkatrészeket - hazai háttér ipar nem lévén - külföldről szerzik be, egy teljes külső-belső javítás 2-3 hónapot vesz igénybe. A zongora mellett a csembaló szakszerű generálozását is végzik, mely mechanikai felépítése miatt sokkal kényesebb hangszer utódjánál. Müller László a nyugalmasabb munka reményében, tavaly adta fel hosszú éveket felölelő operaházi hangolómesteri állását. Fiával, Müller Györggyel - aki végzett mérnökként, majd zongorakészítőként tíz évvel ezelőtt lépett be édesapja műhelyébe - a hangolások, koncerthangolások mellett, márkás zongorák felújítását vállalják a mai korszerű igényeknek megfelelően.
