Erzsébetváros, 2001 (9. évfolyam, 1-24. szám)

2001-01-11 / 1. szám

2001/1. szám MESTERSÉGEK - HELYTÖRTÉNET 13

P/LINYI PÉTER HELYTÖRTÉNET! ROVATA

Erzsébetváros kialakulásáról

Pest város lélekszáma a XVIII. század első évtizedeiben annyira megnövekedett, hogy a városfalakon túli részeket felosztották Felső-Külvárosra (mai Terézváros és Erzsébetváros) és Alsó-Külvárosra (mai Józsefváros és Ferencváros). A Felső-Külváros területén zöldségeskertek, szőlők és állatenyészetek voltak, a várost látták el élelemmel. 1730 körül kezdték el az építkezéseket a Felső-Külvárosban, 1769-ben 865 ház, 1782-ben már 1276 épület állt. Az 1740-1750-es években a nagykiterjedésű kerteket ötven kisebb telekre osztották fel és beépítették.

Létrejött az első keresztutca, amit Kreutz gassenak neveztek el, majd egy német vincellér telektulajdonosról Weinreich Gassenak kereszteltek át, ma Kazinczy utca. Jobst János vendéglős Wildmann (Vadember) cégérü kocsmájáról 1757- 1759 között nevezték el az újonnan kiépült útszakaszt, de 1804-től a Wildmann utcát Pfeiffer utcának nevezték, s 1850-től Síp utcára magyarosították. A XVIII. század elején Lerchenfeldnek (Pacsirtamezőnek) nevezték a mai Erzsébetváros területét. A kiépülő városrész a Ferdinánd- Külváros elnevezést kapta V. Ferdinánd császárról, de közigazgatásilag továbbra is a Terézvároshoz tartozott. A XVIII. század végétől az óbudai zsidó lakosság betelepülésével jelentősen megnőtt Ferdinándváros gazdasági szerepe Pest életében. Ferdinánd- Külváros 1882-ben végleg kivált Terézvárosból, a Főváros tanácsa I. Ferenc József császár és király feleségéről, Erzsébet királynéról nevezte el Elizabethstadtnak (Erzsébetvárosnak). A XIX. század utolsó harmadáig még nagy beépítetlen területek voltak a külsőbb részeken, főleg konyha- és virágkertészetek terültek el a házak között. A Rákosmező felőli gyakori homokviharok miatt

a kerület több részén fasorokat létesítettek, ezeknek az emlékét utcanevek őrzik. A legrégebbi akác-fatelepítések a mai Erzsébetváros területén történtek, 1786-ban olyan sok, hatalmas akácfa állt ezen a homokos talajon, hogy utcát is neveztek el Akatzien Gasse (Akácfa utca) néven. A mai Dohány utcától a Dob utcáig terjedt, a Dob utcától a Király utcáig nyúló útszakaszt pedig Kleine Akatzien Gassenak nevezték el, s 1874-től Akácfa utca lett az egész útvonal. Ugyancsak a Hársfa utca elnevezése utal a hársfasorókra. A Síp utcától a Rottenbiller utcáig terjedő mai dohány utca szakaszát Fűzfa utcának, 1873-tól a mai Károly körúttól a Rottenbillcr utcáig terjedő utcát pedig Dohány utcának nevezték el. Erdősor húzódott 1817-ben a mai Alsó erdő sor helyén Wald-Zeilennek nevezték el, az utcában csak egy házsor állt, 1866-ban Erdősornak, majd 1874-től Alsó erdő sornak nevezték. Fasorok álltak a Stadtwaldchen alien is, Városligeti fasorra magyarosították. Fasorokra utal a Kisdiófa utca és a Nagydiófa utca elnevezése is. A Nefelejcs utca, a Rózsa utca kertészetekre, a Kertész utca pedig a foglalkozásra utal. Korábban a kerület egy részét dús növényzet borította, az öreg fák és a jó levegő miatt a fasorok környékén szanatóriumokat létesítettek. Erzsébetváros a Nagykörút megépítésével indult fejlődésnek, számos gyár települt ide. A XX. század első évtizedében, 1910-ben már 181 836 lakos volt a VII. kerületben, a főváros legsűrűbben lakott része volt.

* * * Matus Adrien „Mesterségek” sorozata * * *

A harmonika művésze

Manapság sajnos az igénytelen, mégis tömegigényt kiszolgáló könnyűzene árad a különböző médiacsatornákon keresztül, ritka az igényes, élvezhető muzsika. Pedig fiatal, tehetséges zenészből akad jó néhány kis hazánkban, felkarolásukra azonban kevesek vállalkoznak. Miután a minőségi zenének kicsi a felvevő piaca, így eladhatósága, illetve a hanghordozók kiadásának anyagi megtérülése bizonytalan.

Mindazonáltal nem vitás, hogy szükség van az igényes, magyar könnyűzenére, a zenei ízlés formálására és az ifjú tehetségek pályájának egyengetésére. Bódi Gyula szemtelenül fiatal, ígéretes harmonikamüvész. Erzsébetvárosban született, édesanyja egyedül nevelte és teremtette meg fia zenei tanulmányaihoz szükséges anyagiakat. A családban többen is foglalkoznak zenével, Bódi Gyula öt éves korában kezdett el zongorázni, hat évig volt a Rózsa utcai Állami Zeneiskola növendéke, majd a Jazz Akadémián gyarapította tudását. Zongoratanára dr. Garay Attila tanácsára, a világhírű Tabányi Mihály harmonikamüvész iskolájában ismerkedett meg e ritka hangszerrel. A harmonika, más néven mellzongora művészi megszólaltatása a megfelelő fújtató technikán múlik és természetesen naponta több órás gyakorlást igényel. Később Tabányi Mihállyal közös harmonika koncertre, televízió és rádió felvételre került sor, ugyanakkor Bódi Gyula számos önálló esten mutatta be tudását. A közelmúltban megalakította a Bódi Quartettet, mely a cimbalom, a gitár, a bőgő és a harmonika hangszereinek együttes hangzásával nyújt különleges zenei élményt a hallgatóknak. A Bódi Quartett Harmonika varázs címmel várhatóan kiadásra kerülő CD-je unikumnak számít a dzsessz kedvelők körében, zeneanyaga saját hangsze- relésü francia mussettet, latinamerikai és román eredetű műfajokat vegyít dzsesszel. A

Quartett lehetőség szerint különböző rendezvényeken, fesztiválokon koncertezik, a közel jövőben pedig Amerikába és Norvégiába kapott meghívást.