Erzsébetváros, 2000 (8. évfolyam, 1-20. szám)

2000-01-20 / 1. szám

2000/1. szám „Csótány” veszély Gomb és gombolyag KERÜLETI KÖZÉLET__________________L Fővárosunkban több millió csótány él és terjeszti a súlyos be­tegségeket. Átlagos életkora egy év, mely idő alatt több mint két­ezer utódnak ad életet. Az utódo­kat magukkal hordják és a megfe­lelő helyen, menetközben hullat­ják el. Csak átmenetileg irthatok ki, mert alkalmazkodnak a vegysze­rekhez. A meleg, nyirkos helyeket kedveli, lakmározik az ételmara­dékban és a szemétben. Kedvenc helyük a léguch’ar, pince, kukák környéke és a szemetes lépcsőház. Szívósságuk miatt az irtásukat ha­vonta vagy negyedévenként kell elvégezni drága pénzért. A Baross tér szép udvarú házá­ban a VII. kerületi oldalon a lég­udvart átalakították, így a felgyü­lemlett szemetet csak ritkán távo- lítják el. Fontos élettér számukra a pince. E házban a rekeszek többsége tele van szeméttel és gyúlékony’ anyagokkal. A csótá­nyok irtására rendelet van, de a jogszabályt ebben házban nem tartják be, ezért az Országos Köz­egészségügyi Központ közbelépé­se szükséges, mivel ez ideig sem a házfelügyelő, sem a közös képvi­selő megfelelő módon intézkedni nem tudott. Horváth Béla olvasójuk Emlékeimben élénken él még nagyanyám arca, ahogy gondolataiba merülve, meg­szállottan kötött. Babáimnak csodaszép ruhák, kis cipők, sapkák készültek. Édesanyám engem is tanítgatott a kötés fortélyaira, de én csak a sima­fordítottig jutottam. A mai na­pig őrizgetem az általa készí­tett piciny kardigánt, amit még csecsemő lányomnak ajándé­kozott. Ezzel az elfeledett kézimunká­val foglalkozik a Rákóczi út 6. szám alatt Németh Jenőné, Mag­di néni. Kezei közül gyönyörű és egyedi ruhadarabok kerülnek ki. Egy hosszú ujjú kardigán vagy pulóver anyagigénye körülbelül 60-70 dkg fonal, amelyet hozott anyagból 5000 forintért köt meg. Rengeteg kész mintája van, ami­ből válogatni lehet, de természe­tesen bármilyen igényt ki tud elégiteni. 1978 óta kisiparos: ké­zi kötő-hurkoló és gombáthúzó. Ha fellapozunk egy hirdetési új­ságot vagy szaknévsort, elvétve találkozunk ezzel a szolgáltatás­sal. Édesapja kárpitosként még kézzel húzta be a gombokat, majd vásárolt egy gombáthúzó gépet, hogy munkáját megköny­nyítse. Magdi néni masamódnak ( kalaposnak) tanult, majd varrni kezdett, de sorozatos lábmütétjei miatt nem folytathatta a munkát, ezért a gombáthúzással keresett pénzzel járult hozzá a család megélhetéséhez. Az ál­lamosítás idején kezdő­dött a csontgombok gyártása, így az áthúzott gombokra csökkent a kereslet. Magdi néni az egészségügyben helyez­kedett el nővérként, majd 34 év után, nyug­díjasként visszatért a gombáthúzáshoz. A mai napig az édesapjától örökölt géppel dolgozik. A szerkezet tulajdon­képpen egy prés, amibe két ke­rek fém vagy műanyag lap kerül, rá a kiválasztott anyag, majd a kar lehúzásával préselődik kész­re a gomb. A módszerrel egyen­ként születnek meg a gombok, ami meglehetősen lelassítja a munkát. Ez akkor jelentett gon­dot, amikor a ma már nem létező Vörös Októ­bernek heti 10-12 ezer mandzsetta gombot kel­lett elkészíteni. Ma a gombok ára 8 és 20 fo­rint között mozog. A megrendelők elsősor­ban szabókból és kárpi­tosokból állnak. Magdi néni 73 éves, kevés nyugdíját egészíti ki ezzel a munkával. A gombáthúzó gépet nincs kire örökítenie... Matus Panaszirodát az okmányiroda mellé? Szerencsétlenségemre december 31-en lejárt a személyi iga­zolványom. Az Okmányirodán valami „ apró gubanc ” miatt kér­ték, jöjjek vissza 1-2 nap múlva. Visszatértem két nap múlva, reg­gel 8 óra előtt - gondolva, így van némi esélyem arra, hogy vé­gezzek még aznap. Nem kellett sokáig vámom. Kiküldtek sor­számért (!) és nekem már nem jutott. Állítólag napi 6 sorszámot adhatnak ki. Érdekes és érdemes lenne kiszámolni, hogy ilyen ütemben egy év alatt mekkora adatfeldolgozás elmaradás lesz a kerületben. Nekem pedig változatlanul nincs személyi igazolvá­nyom. Sajnos útlevelem és jogosítványom se. De ez legalább az én hibám. (Olvasónk telefonja alapján) Mi a véleménye Erzsébetvárosról? Balogh Judit, bébiszitter Londonban:­Kalandvágy­ból utaztam ki 1990-ben. Kezdetben csa­posként tevé­kenykedtem, mert az an­gol nyelvet csak mutoga­tás szintjén ismertem. Jó nyelv­érzékemnek köszönhetően fel­küzdöttem magam bébiszitter- ségig. Imádom Londont, de szívem a drága, gyűlölt, szere­tett Erzsébetvárosé. Szülőhe­lyem lehetne egy kicsit tisz­tább. Vértes Lászlóné, bolti el­adó: - A Ma­dách Színház mellett nőttem fel, és a szín­ház légköre egy életre meg­határozta az életemet. Örök szerelmem lett a színház. Saj­nos a fizetésem nem emelkedik a színházjegy árával arányban, így egyre ritkábban járok szín­házba. A színház külső és belső felújítása gondolom nemcsak nekem erzsébetvárosinak oko­zott örömet, hanem minden bu­dapestinek. Pécsi Gábor, hajléktalan: ­Erzsébetvá­rosban szület­tem, itt jártam iskolába, és itt lettem munkanélkü­li. A társada­lomból ön­ként vonul­tam ki, meg­élhetésemet a Garay piac és környéke adja, alkalmi munka szintjén becsületes adómen­tességgel. Jószerivel katona­időmtől eltekintve nem lép­tem át Bözske város határait, és nem is akarom. Itt szeret­ném lehunyni szemem. Várszegi Tibor, üzletvezető:- Ez a kerület mintha kicsit nehezen éb­redne Csipke­rózsika álmá­ból. Az épüle­tek renoválá­sa, rehabilitá­ció csigalassú- ságú, a város­rész tisztasága kritikán aluli. A kutyapiszok négyzetméterre eső hányada a Guinness rekor­dok könyvében bizonyára leg­alább 20 évig vezetni fog, ha­csak valami hathatós intézke­dés nem történik a tisztelt hiva­tal részéről. m

Next

/
Thumbnails
Contents