Erzsébetváros, 2000 (8. évfolyam, 1-20. szám)

2000-02-25 / 3. szám

BESZÉLGETÉS MEZEI ANDRÁS KÖLTŐVEL Erzsébetváros a kisemberek kerülete volt 2000/3. szám KULTÚRA 9 Mezei András költő, író, szer­kesztő, kiadó. Egyszemélyes irodalmi intézmény, ízig-vérig pesti polgár. Szülőhazája Er­zsébetváros, az Almássy tér és vidéke.- Az Almássy tér mögött fociztunk reggeltől estig. Olyan menő spiler, nagyfiú nézte focijáté­kunkat, mint Illovszky Rudolf, vagy Erzsébet­város koronázatlan kirá­lya, Koltai István. Nél­külük számomra nincs Almássy tér, nincs Erzsébetváros. Az én Erzsébetvárosom az Almássy tér volt, az Izabella tér volt, a Rózsák tere volt. Nem a kerülethez tarto­zott, de oda számítottuk a Fás­kört. Ott fociztunk, bunyóztunk, a világ legnagyszerűbb találmányát a rongylabdát bűvöltük. Ha a Ró­zsa utca és a Jósika utca sarkán, a Zöld Ház előtt Csundi galer­ifőnök megfogta és odavágta tel­jes erejéből az aszfalthoz, leg­alább tíz centimétert pattant a rongylaszti. Ez nekünk a legna­gyobb boldogságot jelentette.- „Böbeváros” a sporton túl is szolgált jóravaló időtöltéssel?- A hetedik kerület élete tele volt búcsúval, stráfkocsikkal, lovak­kal és kisemberekkel. Erzsébetvá­ros a kisemberek városa volt. Gondoljunk a Király utcára. Az utca egyik részén boltok, szatócs- üzletek voltak, de a Lövölde tér felé eső részen ott volt a Király Színház. Éjszakánként virslit árultak és a bohémok, a zenészek, jóízűen elfogyasztották.- Mozik, mint a korabeli ifjúság kedvelt időtöltése?- A mozikra feltétlenül emlékezni kell. Mándy Iván mozijai a hete­dik kerületben is működtek. Gon­dolok az Odeon mozgóra a Rottenbiller utcában, ahová tö­megesen mentünk matinéra. Fe­lejthetetlen cowboy filmeket lát­tunk. De nem beszélek arról, hogy a Rákóczi úton a Sor, a Roxy, a Tivoli mozik öntötték ka­maszkorunk kedvenc filmjeit. A hetedik kerület gyermekei a mo­zikban éltek, nem beszélve arról, hogy a felszabadulás előtt meg­nyílt Híradó moziban micsoda élet volt. Mi mindannyian tudtuk, hogy miképpen lehet belógni a Híradóba. Nagyon egyszerű volt, oda kellett állni, ahol be­jöttek az emberek, és amikor kijött valaki, megfogtam az ajtót és beslisszoltam.- A szakszervezeti moz­galmak otthont kaptak a kerületben.- Ha végigmenten a Nagykörúton és bementem a Dob utcába, akkor a Csengery ut­ellen, ők bizonyos akciókat bein­dítottak. A kerületben rengeteg kisiparos élt, a kerékpárműsze­résztől kezdve a vulkanizálóig. A Velvárt kerékpárszerviz kisiparos egyszerűen legenda volt. Külön regénybe kívánkozik, hogy kik voltak azok a srácok az Almássy térről, akikből ellenállók lettek, és kik voltak azok, akik beléptek az SS-be.- Almodpi szokott Erzsébetvá­rossal?- Én a Rózsa utcában laktam szü­leimmel. Ha álmomból felkelte­nek, és megkérdezik, „hol laksz Mezei fiam?” csak ezt válaszo­mestert, amint beengedi édesapá­mat. Látom a nyári éjszakát, ahogy apám engedi le spárgán a kosarat, a szemben lévő Krajcár vendéglő tulajdonosa tudván, hogy apám meg akarja spórolni a kapupénzt, odahozza a jófajta sört és beteszi a kosarába. Látom a ló­versenyt, apám izgalmát, hogy futottak a lovai. Látom édesanyá­mat, amikor kérdezi apámtól, hogy miből főzünk, látom a zaci- kat, a családi kincsek időszakos pihenőhelyét. Ezek az álmok, em­lékek az erzsébetvárosi kisember álmai, emlékei.- A mai Erzsébetvárossal van kapcsolata?- Nap mint nap járok a kerület­ben, kritikus szemmel nézem haj­dan volt hazámat. Én most Budán élek, gyönyörű környezetben, de ha elmegyek a Rózsa utca 18/b. előtt, bizony nagyot dobban a szí­vem. Sajnálattal látom a válto­zást. Hogy tele van a kerület au­tókkal, autó autó hátán. Sok az el­hanyagolt épület, a rehabilitációra szoruló ház, rengeteg a grund, de azokon nem fociznak. Nagyon szeretném, ha elindulna egy nagy, erős rehabilitáció ebben a csodá­latos kerületben. Ettől nem sza­bad sajnálni a pénzt, hiszen Er­zsébetváros ma már Budapest belvárosává lett! Szüle Zsolt „Autó, autó hátán” ca után baloldalon ott voltak a lom elsőre: Rózsa utca 18/b., első bőrösök, a bőrös szakszervezet, emelet 11. Látom apámat, ahogy Bár nem volt valami nagy ellen- késő este a hegedűvel a hóna alatt állás Magyarországon a németek jön haza, látom a csoszogó ház­XXVII. Madách Imre Irodalmi és Színjátszó napok Legjobb lett az Elő-Tér Három első díjat nyert az Elő- Tér Művészeti Iskola színházi tanszaka Balassagyarmaton a ja­nuár 21 -e és 23-a között megren­dezett irodalmi és színjátszó na­pokon. Az amatőr színházi moz­galom második legrangosabb or­szágos versenyén a Selejtesek cí­mű, Wéber Péter iskola- és tan­szakvezető által rendezett darab megkapta a legjobb előadásért, illetve a legjobb rendezésért járó két fodíjat, továbbá elnyerték a Szabad Színjátszásért Egyesület legjobb rendezését járó oklevelét és díját. Erzsébetváros önkor­mányzati alapítású, hatodik éve működő művészeti iskolájának produkcióját a neves színházi szakemberekből álló zsűri igen erős mezőnyben, több mint egy tucat, előválogatáson átesett, ní­vós színházi előadás között talál­ta a legjobbnak. A színre vitt Nigel Williams darab olyan kitű­nő társulatok és produkcióik elől vitte el a pálmát, mint például a debreceni Tabak Színház (Hajdú Szabolcs: Aranyszögekkel kivert hazugságok), az Adyák Színpad (Qeneau: Stílusgyakolat) vagy a salgótaijáni MERT Színházi Kö­zösség (Ionescu: Különóra). A zsűri a szakmai értékelés során külön kiemelte a darab szuggesz- tivitását. Értékelésük szerint a nézőt a valósággal ennyire ke­gyetlenül szembesítő, hiteles elő­adást keveset láthat ma a szín­házlátogató közönség. A siker­hez, a mondanivaló aktualitásán túl a fiatal színészek felkészült já­téka, a szereppel való azonosulá­sa is hozzájárult. Az iskola nem csak a társulat személyes sikeré­nek tekinti az országos találko­zón elért eredményt. Szerintük minden egyes eredmény azt az igényt támasztja alá, hogy szük­ség van magas színvonalú, a ké­pességfejlesztést a középpontba állító művészeti oktatásra.

Next

/
Thumbnails
Contents