Erzsébetváros, 2000 (8. évfolyam, 1-20. szám)
2000-12-21 / 20. szám
2000/20. szám MESTERSÉGEK - HELYTÖRTÉNET 13 PILINYI PETER HELYTÖRTÉNETI ROVATA Régi karácsonyi ünnepek Századunk elején angyalhajjal, díszekkel borították be a karácsonykor felállított fenyőfát, amely örökzöld szimbólumként a zord téli évszakban, a remény melegét vitte az otthonokba. Este gyertyát gyújtottak, a régi álmoskönyvek szerint az égő gyertya szerencsét hoz. Az iparosok, műhelyük mesteigerendájá- ra örökzöld fagyöngyöt, borókaágat aggattak a szeretet ünnepén, a fagyöngy becsületet, a bogyó jó reménységet jelent a néphit szerint A lakosság mozgásba jött karácsony és vízkereszt közötti hetekben. Luca napján kezdték el faragni a lucaszéket, minden nap dolgoztak rajta, karácsony estéjére lett kész. Erre a kis székre álltak a templomban az éjféli misén, meglátták a boszorkányt vagy a jövendőbelijüket. A felnőttek és a gyerekek kántálni, betlehemezni mentek, Istvánt, Jánost köszöntöttek. A gyermekek az „aprószentek" (azok a betlehemi kisdedek, akiket Heródes a napkeleti bölcsek által keresett újszülött Jézusra való féltékenységből leöle- tett Emléknapjuk december 28.) vesszős játékaival szórakoztak. A betlehemezés a legnépszerűbb karácsonyi játék volt, a XVn. századból származik, iskolai előadások céljaira rendezték. A XIX-XX. században a kifordított bundát viselő pásztorok párbeszédes, énekes, táncosjátéka volt A betlehemezők házilag készített jászolt, vagy templom alakú betlehemet hordoztak magukkal. Jézus születésének jelenetét adták elő. A karácsonyi köszöntés szokását nevezték angyali vígasságnak, kántálásnak, koringyálásnak, mendikálásnak, pászt- lizásnak. A köszöntők, karácsonyi dalokat énekelve jártak házról-ház- ra. Engedélykérés után az ablak alatt vagy bent a házban elénekelték többek között a Csodapásztorok és a Mennyből az angyal című dalokat, majd megköszönve az ajándékokat, egy házzal továbbálltak. Karácsonyra eldőlt a hízott lúd sorsa, a disznó végzete, de a régi szokásokat megtartva, amíg az éjféli mise véget nem ér, addig nem ettek zsíros ételt, mákos gubát, halat, „keserű- túrós-faragott galuskát", sült tököt, rétest, „angyalcsíkot", cukros-mákos tésztát ettek, nem hiányozhattak Karácsonyi és újévi szokás az ólomöntés. Ólomdarabokat olvasztanak fel nyílt tűz felett, a megolvadt ólmot hirtelen vizes edénybe loccsantják. A leült ólomdarabok különféle alakot öltenek, ebből jósolnak, a szabálytalan formájú ólomdarabokat kalandozó fantáziával igyekeznek „kisütni", mert megmutatja, hogy a jövendőbelinek milyen mestersége lesz. A hagymakalendáriuma népi idöaz asztalról a szegetlen kenyér, sem a kalács. A mézeskalácsra cukormáz készült, krampuszokat, szívet, babát tettek, a gyerekek jóízűen elrágcsálták. Gyümölcsnek diót, mogyorót és almát tettek a tálra. A népi hiedelem szerint, aki karácsony estéjén diót eszik, méz nélkül, annak kihull a foga. Az ünnepi virgácsnak nem a rossz gyermek megfélemlítése volt az alapvető jelentése, hanem a gonosz szellem kisöprésének a szimbóluma. A karácsonyi harangzúgás nemcsak a misére hívást jelentette, hanem a rossz szellemek elűzését szolgálta a néphit szerint. jóslás eszköze volt, általában szilveszterkor készítik. Egy jókora fej vöröshagymát négyfelé vágnak és széjjelszedik ízekre. Kiválasztanak tizenkét egészséges lemezt és mindegyikre egy csipetnyi sót szórnak. A hagymalemezeket sorban egy tányérba, vagy tepsibe teszik, megjegyezve, hogy melyik, milyen hónapot jelöl. Az óév utolsó estéjén a kemence tetejére teszi. Újév reggelén megnézik, hogy melyik hónap lemezén olvadt el a só. Az a hónap esős lesz, amelyikben száraz maradt, abban a hónapban nem lesz eső. Aki pénzt ad ki újév napján, az egész évben költekezni fog, szilveszter éjjelén az aprópénzt kihajítják az ablakon, hogy a jövő évben ne legyenek filléres gondjaik. A szegénység jelképét jelentő filléreket viszont aki megtalálja örvendezik, hogy egész esztendőben pénzt fog keresni. * * * Matus Adrien „Mesterségek” sorozata * * * Újévi szokások, babonák Az autórugó kovács Vörös István autórugó kovácsmester, sokoldalú és színes egyéniség, aki mind magánemberként, mind iparosként szívén viseli az iparos közösség sorsát Különösen saját szakmájának, a kovácsmesterség méltatlan helyzetének javítását tartja szem előtt Hazánkban közel 200 kovácsmester van, ugyanakkor a mesterség intézményes oktatása, mestervizsgáztatása megszűnt. Számos társadalmi pozíciót tölt be, többek között: a BKIK VII. és XIII. kerület tagszervezetének elnökségi tagja, az Erzsébet- és Terézvárosi Általános Ipartestület és a Ipartestületek Budapesti Szövetségének FEB elnöke, valamint a BKIK Ellenőrző Bizottságának tagja. Önként vállalt és kötelező tennivalói mellett, kevés szabad ideje marad, de azt igyekszik szeretett feleségével, unokáival tölteni. Kora gyermekkora óta festeget, verseket, prózákat ír, mindemellett szenvedélyes ásvány gyűjtő. Vörös Istvánt a gimnázium elvégzése után, KlSZ-tag- ság híján nem vették fel a bölcsész karra, ezért néhány évig a Magyar Hirdetőnél helyezkedett el. Ezt követően édesapja műhelyében dolgozott segédként, aki híres kovácsmesterként, hosszú évek tapasztalatát adta át fiának. Kilenc év szakmai gyakorlat után, 1976-ban tette le a mestervizsgát, és a mai napig családi vállalkozásban működteti, az édesapjától örökölt autó- rugó-kovács műhelyt, ahol különböző típusú gépjárművek futóművéhez gyártanak, szerelnek és javítanak lap-, illetve spirálrugókat. Az autórugók speciális rugóacél alapanyagát Franciaországból szerzik be. A munkafolyamatokat elsősorban kézzel végzik, a méretre vágott acélt elektromos kemencében edzik, majd megeresztik és beívelik. Állandó megrendelőik közé több nagyobb cég tartozik, például az Országos Mentőszolgálat, a BRFK, a Family Frost, biztonsági cégek, fuvarozó vállalatok és természetesen sok egyéni autós is felkeresi a műhelyt.
