Erzsébetváros, 2000 (8. évfolyam, 1-20. szám)
2000-09-28 / 14. szám
> 10 KERÜLETI KÖZÉLET 2000/14. szám F'&iújítcís A kerületben alig találni olyan lakóházat, mely frissen festett falaival kiemelkedne a szürke háztömbök és a málladozó, sötét lépcsőházak sokaságából. A külső és belső felújítás hihetetlen összegeket emészt fel, mégis van követendő példa arra, hogy egy lakóközösség saját erőből, összefogással képes újjá varázsolni környezetét. A Király utca 89. szám alatt található lakóház kapuján belépve, az első pillanatban talán érzéki csalódásra gyanakszunk, hiszen a tiszta, frissen festett falak, ablakkeretek, lépcsőkorlátok és a folyosókon virágzó növények nem megszokott látványa fogad minket. A ház 37 lakásából, hat ön- kormányzati tulajdon, ezen kívül négy üzlet- helyiség is található itt. A lakók - akik közül 19 nyugdíjas közülük többen 70 illetve 80 év felettiek - a felújítást 1994-ben kezdték el, azóta elkészült a belső udvar, a lépcsőház és rendbe hozatták az önkormányzat tulajdonában lévő légópince szellőzőjét is. A felújítás költségét az önkormányzati lakások esetében a tulajdonhányad szerint, a többi, magántulajdonban lévő lakás esetében, egyenlőn négyzetmétertől függetlenül osztották fel. A célbefizetéseken kívül, mindenki saját erőből mázolta le az ablak-, ajtókereteket és az oszlopokat. A lépcsőházi energia- takarékos világítást, valamint a pince vízszerelési munkálatait is önerőből oldották meg. Befejezésre vár még az udvari kövezet és a hátsó lépcsőház rendbe tétele, valamint a legnagyobb anyagi áldozattal járó homlokzati felújítás. Sajnos a lakók anyagi lehetősége véges... A Király utca 89. szám alatti társasházat a lakók saját igényeik szerint, önerőből újították fel. Postaládánkból Kedvenc lapom 2000/10. számában a 10. oldalon olvastam a „Szociális támogatásokról” című cikket. Ebből értesültem a 80 éven felüliek gyógyszer támogatásáról. Tekintettel arra, hogy ennyi idős már régen elmúltam, azonnal a kerületi önkormányzathoz fordultam kérésemmel. Kicsivel később megérkezett az ideiglenes engedély, amely egy esztendeig érvényes. Nagyon hálás vagyok a cikk szerzőjének, a lap szerkesztőségének, és köszönetem azoknak akik egyetértettek a felvilágosító írás megjelentetésével, mert igen szerény a nyugdíjam. Az egyre emelkedő gyógyszerköltség miatt minden segítség az öreg életemet könnyíti meg. Ezen igazolás beszerzésének lehetőségéről nem tudtam. így a figyelemfelhívó cikk megjelentetése tette lehetővé, hogy a törvényben biztosított kedvezményről tudomásom legyen. Őrlő Sándorné nyugdíjas Hajrá magyarok! Hány éremre számít az olimpikonjainktól? Debinszky Éva, tanár: Szoktam nézni az olimpia közvetítéseket, sajnos az élő adások nagyon későn vannak. Délután, amikor ráérne az ember tévét nézni, éppen nincs semmi. Hetente négy-öt órát, ha nem is folyamatosan, de azért ülök a tévé előtt. Szurkolok a magyaroknak, szeretném ha legalább 6-8 aranyérmünk lenne, de most már úgy néz ki, hogy csak négy lesz. Ha minden összejön. Mindenesetre igaz, hogy az is dicséretes teljesítmény, ha valaki eljut az olimpiára. Vadász Károly- né, rokkant- nyugdíjas:- Figyelemmel kísérjük az olimpiai közvetítéseket, a férjem majdnem egész nap nézi az adást. Két-há- rom órát is ül a tévé előtt. Mindenkinek szurkolunk, aki Magyarországot képviseli az olimpiai játékokon, de leginkább a kis úszólánynak, a Kovács Áginak szorítottunk. Ha már olimpia van, és a sportolóink eljutottak erre az eseményre, minél több aranyat szeretnénk magunknak elkönyvelni. Ám ez lehetetlen, így ha öt-hat aranyunk lesz, szerintem elégedettek lehetünk. Füzesi Kornélia, tanuló:- Az olimpiai aranyérmek sorsát nyomon követem, de különösebben nem figyelem az eseményeket. A sportversenyek, még ha az olimpiai játékokról is van szó, nem kötik le a figyelmemet. Az mindenesetre számomra is fontos, hogy a sportolóink jól szerepeljenek. Csak végignézni az eseményeket nincs türelmem. Jó lenne minél több, és minél fényesebb éremmel gazdagodni, de önmagában már az is eredmény, hogy sok magyar sportoló kijutott a játékokra. Bállá Gábor, tanuló:- Az olimpiát szerintem a legtöbb ember nézi, és szurkol a hazaiaknak. Ez minden országban így van. A legfelkészültebb, legjobb sportolók utaztak el Sydneybe, és biztos vagyok abban, hogy megpróbálják a lehetetlent is. Nekünk itthon csak a televíziós közvetítés maradt, de azért együtt örülünk és bánkódunk az olimpikonokkal. Egy-egy nem várt sikertől még inkább nekibuzdulunk, és igaz, hogy a magyar himnuszt hallani a legnagyobb öröm. Remélem 6-7 alkalommal most is lesz lehetőségünk együtt örülni.
