Erzsébetváros, 2000 (8. évfolyam, 1-20. szám)
2000-01-20 / 1. szám
2000/1. szám HELYTÖRTÉNET 13 A katonatiszt, akinek sokan tartoznak hálával Az Athenaeum Nyomda A Dohány utca elején, szemben a Zsinagógával, a Filmmúzeum oldalán bronztábla és dombormű örökíti meg Koszorús Ferenc vezérkari ezredes nevét és tetteit. Egész életét a hadseregnek áldozta. Lu- dovikát, majd hadiakadémiát végzett, a II. világháború elején gyors alakulatok parancsnoka volt. 1944 augusztusában páncélos hadosztállyal a frontra küldték, mert kivívta a német szövetségesek haragját. Vajon mivel? 1944 júliusában vidéki zsidóság deportálása után Baky és Endre László német irányítóikkal a több mint kétszázezres budapesti zsidóság elhurcolásával akarták megkoronázni a szörnyű tettet. Eljutottak a segítségkérő hangok a Budai Várba is, és Horty kormányzó Baló Zoltán ezredest és Németh Imre alezredest a páncélos csapatokkal Esztergomba rendelte. Július 5-én 23 órakor rádión riadóztatták a páncélos hadtestet, amelyik azonnal Budapestre jött, éles lőszerrel és üzemanyaggal feltöltve. Harckocsijaik és páncélautóik a budai hegyekben foglaltak előállásokat. Tiszti járőr indult Baky- hoz, felszólítva őt a csendőrök laktanyában tartására. Másnap Lázár Károly testőr altábornagy a Várba rendelte a csendőrparancsnokokat és ellenkezésük dacára kényszerítette őket a főváros elhagyására. A csendőrök elvonulása július 8-ára befejeződött, a fenyegetett százezrek fellélegeztek, a budapesti zsidóság megmenekült, egyelőre. Ha nem lett volna Koszorús Ferenc és az általa vezetett csapatok erélyes demonstrációja, a deportálást az elkészített terv szerint végrehajtották volna, annak szomorúan ismert következményeivel. Koszorús Ferenc érdemeit a kialakuló diktatúra nem méltányolta, emigrációba kényszerült. Ám lelkében ott is katona maradt. Amikor 1948-ban Ausztriában megalakult a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége, ő lett a szervezet egyik csoportvezetője. Később elhagyta Európát és 1974-ben az USÁ-ban érte utol a halál. Dr. Róbert Péter Emich Gusztáv nyomdája 1851-től az Úri utca és Zsibárus utca sarkán (ma Petői Sándor utca 10., Párisi utca sarok) működött, három háznyira a könyvesboltjától. Tovább költözött 1855-ben, az Egyetem utca 2. szám alatti házba, amely ma js áll, a mai Károlyi Mihály utca 12. szám alatt. Innen 1860-ban a Barátok tere 7. szám alatti Podmaniczky hitbizományhoz tartozó barokk palotába költöztette az üzemét (ma Károlyi utca 5.). Itt működött a nyomda, a betűöntő műhely, könyvkereskedés, a kiadóhivatal és számos lap szerkesztősége. A nyomda folyamatosan fejlődött, a hatvanas évek közepére az ország legmodernebb nyomdája lett. Emich elhatározta 1868- ban, hogy nyomdai és kiadó cégét társulattá alakúja. A főváros kereskedelmi világának jó hírű képviselőjének kezdeményezésére a részvény-aláírási íven egy hónap alatt együtt volt a félmillió forint, amely az átalakuláshoz szükséges volt. Az alapítók 1868. június 28-án gyűltek össze, hogy nevet adjanak az új társaságnak, majd július 3-án, amikor az Emich családdal megkötötték a szerződést, elnevezték Athenaeum Irodalmi és Részvénytársaságnak. Athenae a tudomány, irodalom és művészet órómai istenasszonya volt, sisakos, vértes, bal kezében dárdát tartó nőnek ábrázolták, a jobbjában pajzsot tartott. A szellem védője, jelképe lett és szignctjc,a nyomdai társaságnak. Az alapítási jegyzőkönyv aláírói között az elnöklő Cséry Lajoson kívül szerepelt többek között Jókai Mór, Kemény Zsigmond és Lampel Róbert neve is. Az igazgatóság tagjainak sorába tartozott Emich Gusztáv és fia, ifj. Emich Gusztáv, aki kitanulta a nyomdászmesterséget. Emich Gusztáv nem élte meg az első közgyűlést, 1869. április 3-án tüdőbajban elhunyt, helyére Gregus Ágoston, a Kisfaludy Társaság titkára került. A század végére az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai részvénytársaság kinőtte a régi épületet, új és modem berendezésű nyomdára és épületre volt szüksége. Az új székház Krumholtz Ágoston tervei alapján a Miksa (ma Osvát utca) 4., 6., 8. szám alatt Novák Ferenc irányításával épült fel. A körútra néző két épület később került a nyomda tulajdonába. A Kerepesi út (ma Rákóczi út) 54. számú épület tetején álló Athenae szobra Hauszmann Sándor alkotása. A századfordulón a Belvárosból végleg Erzsébetvárosba költözött a nyomda, elnöke ekkor ifj. Emich Gusztáv volt. A berendezkedés után 1899-1913 között a részvénytársaság alaptőkéje hatszorosára nőtt, több kisebb nyomdai üzemet bekebelezett, többek között az erzsébetvárosi Modiano Szivarpapír gyárat. Egy ideig a cég használatában volt a New J York palota egy része is. A fejlődő nyomtatástechnika szükségessé tette a nyomdában 1908- 1909-es években egy mélynyomó rotációs gép felállítását, egyúttal megszerezték a kép és szöveg mélynyomással történő előállítási jogát. Elsőként alkalmazták a Monotype szedőgépeket, 1912-1913 között szedőtermeit Linotype szedőgépekkel szerelték fel. A két világháború között a nyomdában készült és kiadásában megjelent Az Est, a Pesti Napló, a Nemzet, a Magyar Nemzet és a Magyarország. Az államosítás után a nyomda egyre több folyóiratot, napilapot és könyvet állított elő, a termelés megnövekedett. Újabb jelentős rekonstrukció történt. Az Osvát utca és Rákóczi úti sarkon 1959- 1962 között a gyémántháznak nevezett bizsu és ékszerbolt épületének a helyén építették fel a nyomda díszes, modem épületét, amely a színes mélynyomási technológia elhelyezésére szolgált, az ötemeletes épülettömbben megindulta mélynyomású folyóiratok gyártása. Pilinyi Péter
