Erzsébetváros, 1999 (7. évfolyam, 1-17. szám)
1999-03-24 / 4. szám
1999/4. szám HELYTÖRTÉNET 11 Erzsébetváros, a mozik bölcsője Az első filmet 1896-ban, az április 30-án megnyílt Royal Szálló kávéházában vetítette Eugéne Dupont a Lumiére fivérek megbízottja. A félórás műsor megtekintéséért ötven krajcárt fizettek a nézők. A közönség tódult a pompás kávéházba, ahol minden pénteken új filmet láthattak. A vetítések megszűnése után vándormozikban, felállított sátrakban vetítettek filmeket Erzsébetváros terein. Az első folyamatosan működő mozit Ungerleider Mór elektrotechnikus és Neumann József cirkuszi artista hozta létre a Rákóczi út 68. szám alatti Velence Kávéházban. Itt 1899-től mutattak be filmeket, helyén működött később a ffonvéd Mozi. Unger- leiderék 1906-ban engedélyt kaptak az Erzsébet körút 27. szám alatt a Projectograph mozgókép- színház megnyitására. Ezt követően számos mozit alapítottak Erzsébetvárosban. Borhegyi János kapott engedélyt az Erzsébet körút 26. szám alatt az Olympia Mozi megnyitására, 1907-ben tizennyolc, majd 1911-ben már huszonhárom mozgóképszínház működött a kerületben. A Blaha Lujza téri Apolló Színház megszűnése után nyílt meg 1915-ben a Royal Szállóban a Royal Apolló Mozi, elsőként„A tetemrehívás” című magyar film került bemutatásra. A némafilm főszerepeit Szentgyörgyi István, Berky Lili és Várkonyi Mihály játszotta. A kerület második népszerű mozija a Palace mozgóképszínház volt, helyén korábban az Áipád Kávéház (később Carmen Kávéház) működött, a környékét benépesítették az utcalányok és a szórakozni vágyó férfiak. Kisebb átalakítások után Teszák Ödön megnyitotta a Carmen Mozit, melyet 1952-ben neveztek el Bástya Mozinak. Rövidesen a Dohány utca is a mozik utcája lett, négy mozgókép- színház is működött. A Károly kőrútnál a Broadway Filmszínház, a későbbi Filmmúzeum fogadta a nézőket, ez volt az első budapesti pincemozi. Az Erzsébet körút és Dohány utca sarkán volt Kittner Mihály vendéglője, amikor bezárt, a helyén nyílt meg az első budapesti Híradó Filmszínház, ahol reggeltől estig egyórás nonstop előadást láthattak a nézők. Mindenki oda ült le, ahol éppen hely volt, a szerelmesek összebújva akár egész este ott üldögélhettek. Az István úton 1912-ben dr. Hertzka Lothár nyitotta meg a Edison Mozgót. A mozi névadása miatt nemzetközi per keletkezett. Edisonnak, a mozi egyik feltalálójának a tudomására jutott, hogy engedélye nélkül mozgókép- színházat kereszteltek el róla Budapesten, névbitorlásért pert indított Hertzka ellen. A pert Edison megnyerte, a bíróság megtiltotta a feltaláló nevének használatát, és Edisonnak egy korona eszmei kártérítést ítélt meg, mivel az engedély nélküli név- használatból Edisonnak kára nem származott. A mozi új neve Csi- kágó lett, 1932-ben Rex Mozinak, majd Szivárvány mozinak nevezték, végül Marx Mozi lett. Valter Nándor az Akácfa utca 4. szám alatt 1909-ben mozit nyitott, de csődbe ment, Rákosi Jakab háztulajdonos Emke Mozgó néven működtette tovább. Majd Guttmann Károly filmszakember bérelte ki, s a nevét Atlantisra változtatta, aztán Beleznay Mozi lett, ezt követően a Kisgazdapárt égisze alatt Stúdió Moziként működött. Az államosítás után Gorkij Mozi néven a főváros egyetlen idegennyelvü mozija lett - orosz filmeket vetítettek -, ám 1956-ban teljesen kiégett. A Dob utca és Erzsébet körút sarkán 1921-ben nyílt meg a Vesta Mozi, neve 1942-ben Erzsébet Mozira változott, 1948-tól Mátra Mozi néven fogadta nézőit. A Bethlen téren, a 3. számú épület földszintjén nyílt meg a Bethlen Színház, amely érdektelenség miatt bezárt. Helyén a Hollywood Filmszínház működött, 1945 után a neve Bethlen Filmszínházra változott. ■ Ezeken kívül számos kis mozi tengődött a kerületben, megszűntek, majd újrakezdték és végleg eltűntek. Pilinyi Péter Madách sétány: 99 éves álom... Az építés célja, hogy térbeli rendet teremtsen, komfortot az emberek számára, a szó mindkét értelmében (komfort = kényelem, vigasztalás). Építeni csak anyagi és szellemi erőforrások koncentrációjával lehet. Építeni nehéz, a „nemépítéshez” megfelelő ürügyeket találni sokkal könnyebb. Fővárosunknak voltak nagy építési korszakai, de a „nemépítésnek” is hosszú referencialistája van a Nemzeti Színháztól a Várbazár rekonstrukciójáig. Sajnos, kerületünk régi álma, a Madách sugárút - majd sétány -, egyelőre az utóbbit, a meg nem valósult tervek listáját gyarapítja. Az álom régi: éppen 99 éve annak, hogy kerületi képviselők helyi kezdeményezéseként felvetődött az - akkori elnevezéssel - Erzsébet sugárút gondolata. A cél egyszerű, praktikus: a Király utca és a Dob utca közötti nagymélységű tömbök megosztása, az új útvonal mentén jól beépíthető telkek kialakítása, egyúttal a zsúfolt városrész beépítésének fellazítása, levegő- sebbé tétele. Az álom akkor nem is tűnt lehetetlennek: kerületünk határain belül egyszer már sikerült - két generációval korábban - hasonlóan nagymélységű tömböket átvágni az Aréna (ma Wesselényi) utca megnyitásával. Már az első világháború előtt több terv készült, de az első jelentős akadályok is felmerültek. A magánkézben lévő nyomvonalba eső telkek magas kisajátítási költségei még a századforduló nagy építési lendületének is korlátot jelentettek. A tervezők a- zonban újra és újra nekirugaszkodtak az útnyitás kritikus problémáinak: hol és milyen legyen a Károly körúti becsatlakozás, hová vezessen, hol végződjék a sugárút? A Károly körúti oldalon a tervek egyértelművé tették, hogy az új út elindításánál a Városháza (Invalidus-ház) befejezetlen tömegét nem lehet figyelmen kívül hagyni. A másik végpontra először grandiózus megoldás született: a nyomvonal áttörte volna a Nagykörutat, kivezetve a Városligetbe. A későbbi tervek szerényebbek: az új út a Klauzál tér közelében a Dob utcába torkollik. Ez utóbbi változat 1914-ben szabályozássá kristályosodott, végrehajtását a- zonban a történelem elnapolta. (Folytatás a következő számunkban) Károlyi István kerületi főépítész
