Erzsébetváros, 1999 (7. évfolyam, 1-17. szám)
1999-12-22 / 17. szám
8 HELYTORTENET 1999/17. szám Piacok, vásárcsarnokok az Erzsébetvárosban A millennnium évében, 1896-ban nyitották meg ünnepélyesen a Nagykörutat, melynek az erzsébetvárosi szakaszát 1882 óta hívják mai nevén. Az újságok ünnepük a világvárossá fejlődő Budapest leghosszabb útját: a gyorsan fejlődő főváros lakossága, midőn a villamos vaspályán végigrobog a hatalmas palotasorok közt, már nem is gondol arra, hogy alig néhány évvel ezelőtt még üres telkek, homokbuczkák és szemétdombok voltak a Te- réz-körűt és Erzsébet- körút helyén.” A millenniumi tavaszon cserélték ki a kiszáradt fákat ezen az útszakaszon és amint a Budapesti Hírlap írta: „A főváros fő- kertészi hivatala azon van, hogy a milléniumi fák megfogamjanak, s minél előbb lombos fákká váljanak.” Ide épült az ifjú nagyváros egyik szenzációja, a Grand Hotel Royal, az akkori „szuperszálló”, a Grand Hotel Hungária méltó pártjaként. A Magyarország és az ezredéves ünnepély című budapesti útmutató imigyen lelkesedik: „Már az az irigység sem fogja városunktól megtagadni: szállodáinkat, éttermeinket és kávéházainkat tekintve, igazán világváros vagyunk. Az épülőfélben lévő és a kiállításra elkészülő körúti szállodáról, a Grand Hotel Royalról nem is szólunk, nem tudjuk még, mi lesz, hogy lesz...” A sajtó kórusban ünnepelte az elkészült épületet, Ray Rezső Lajos építész munkáját. melynek homlokzatára Párizsból hozatták a négy évszakot jelképező öntöttvas szobrokat. A lapok részletesen ismertetik az impozáns hotel elegáns berendezését, empire bútorait, drága szőnyegeit, pompás műtárgyait, és modem kényelmét, a liftet, azaz a prospektus szavai szerint a „hydrauükus emelőgépet”, „melyen a felmenet e czélra alkalmazott őr kíséretében történik”. Telefonösszeköttetés a szolga-személyzettel, minden emeleten külön városi telefon. A társasági élet egyik központja lett a szálló, valamint a haza és átutazó ületemberek kedvelt helye. De otthonra találtak itt a környék lakói, az erzsébetvárosi polgárok is. Hunyady Sándor - egyébként a szálló egyik törzslakója - írja Szűrve, habbal ... című kisregényében: „A Royal, maga a hotel, a hallja, az étterme divatos intézmény volt. Olyanféle, kicsit müvészjellegű hely, mint a Newyork. Megyeri Ella 1937- ben megjelent útikalauza, a Budapesti notesz is melegen ajánlja a nagy- közönség figyelmébe “a jó konyhájáról ismert Grand Hotel Royalt”, mely „az előkelő üzletemberek, átfutó külföldiek központja”. Külön kitér a Royal akkor divatba jött híres „five o' clock-táncaira”, ötórai teáira. Voltak fekete napjai is a hotelnak: 1944-ben itt működött a nyilas párt vagyongyüjtő osztálya. A pesti gettóban az a hír is elterjedt, hogy a Ro- yalban összegyűlt nyilasok és SS fegyveresek tömegmészárlásra készülnek, melyet állítólag Wallenberg közbenjárására akadályozott meg a német városprancsnok. Az 1956-ban teljesen kiégett szálló 1961-ben nyílt meg ismét. A négy öntöttvas szobor visszakerült a helyére, neves művészek szobrai, gobelinjei díszítették termeit és szobáit. Ismét híres lett az étterme, a cukrászdája, az éjjeli mulatója - a jeles szállodaszakértő és műbarát Rózsahelyi György igazgatása alatt virágzott. Ma pedig minden reményünk megvan rá, hogy az 1991 -ben bezárt szálloda ismét kitárja kapuit és újra ékessége lesz a Nagykörútnak, mint a hozzáépítések következtében az ország legnagyobb hotelje. Erki Edit Színes, tarka képet nyújtó árusító fabódék sorakoztak az Erzsébetváros terein a XIX-ik században, mutatványosok, artisták szórakoztatták a vásárlókat. Nézhették a zugszínházak és bábszínházak előadásait a guggoló árusok, vagy a zsibárusok standjai mellett, a piacokon mutatták be az első pár perces némafilmeket is. Az Országúton (mai Károly körút) zajlottak le a nagy vásárok, egymás mellett álltak a ponyvás szekerek, ezeken gyapjú, dohány volt felhalmozva, árulták a szalonnát és a szilvapálinkát, a vásár benyúlt az erzsébetvárosi utcákba is. Megkongatták a vészharangot 1895 körül a piacok fölött. Az újságokban cikkek jelentek meg, hogy a piacokon a köztisztaság kétségbeejtő, a meleg napokon pestises nehéz szag terjeng, nem volt vízellátás, a bódék padozata alatt patkányok tömege élt. A városrendezés során egyszerre öt vásárcsarnokot építettek, fedett, hangulatos épületekben árulták a kofák a portékáikat, állataikat és élelmiszereket. Csendben árusítottak, nem kiabálták túl egymást, mint a korábbi piacokon. Az új erzsébetvárosi vásárcsarnok 5138 négyzetméteres tervezett alapterületével a harmadik helyen állt. Krátky János vezetésével a fővárosi mérnöki hivatal terveinek alapján építették fel a Klauzál tér 11. szám alatt, illetve az Akácfa utca 42-48 között, a Klauzál tér felöi bérházi résszel. Budapest öt vásárcsarnokát egy napon, 1897. február 16-án adták át a vásárló közönségnek. A megnyitással hetekig foglalkoztak a korabeli újságok. 1910-ben már arról számoltak be, hogy a húsvásárlás növekedése miatt a zöldségárusok egy része a szabad ég alá került. A Klauzál téri csarnok az élő baromfiárusítás egyik központja volt. Később a csarnok a vágott baromfikereskedelem központja lett. A csarnok idővel kinőtte magát, de bővítésére nem volt lehetőség, a székesfőváros polgármestere újabb csarnok létrehozásáról határozott, Erzsébetváros külső részén, a Garay téren. A zárt élelmiszervásár csarnoka tornyokkal öt épülettömbre volt tagolva, ötszáz árusítófulkéjével alkalmas volt a magánkereskedelemre. A főváros ostroma után a vásárcsarnok épületét rendbe hozták, többször korszerűsítették. Pilinyi Péter A Garay téri piac 1931-ben A Koyal
