Erzsébetváros, 1999 (7. évfolyam, 1-17. szám)

1999-12-09 / 16. szám

1999/16. szám POSTALÁDA - AZ UTCA HANGJA 13 Szociális vagy (piaci) bérlakás? Budapesten a kerületi önkor­mányzatok a 90-es évek eleje óta öröklakásként eladták a tulajdo­nukban lévő - egykor államosított - bérlakások túlnyomó részéti A kezdeti időkben ezekben az önkor­mányzati lakásokban lakó bérlők szociális lakbért fizettek, még ak­kor is, ha ezt ki sem mondtuk. Va­gyis a bérlők rászorultságuktól jiiggetlenül a tényleges költségek csupán jelentéktelen részét fizet­ték míg a ráfordítások jelentősen nagyobb hányadát az állam pótol­ta központi alapokból. A bérlemé­nyekhez tartozó szolgáltatások mértékét az állam szabályozta és a lakbér megállapításánál rész­ben figyelembe is vette. Az önkormányzatok tulajdoná­ban maradt bérlakások esetében még ma is ez a „szociális” szem­lélet érvényesül és teljesen függet­len a bérlő anyagi rászorultságá­tól, többnyire még az általa igény­be vett szolgáltatásoktól, költsé­gektől is. Az önkormányzatokba „lakbér” és a tényleges költségek közötti te­temes többletet az adófizetők zse­béből pótolják. Ez az eljárás teljes mértékben igazságtalan1. Amellett visszaélé­sekre és pazarlásokra ösztönöz! Ideje volna meghatározni, mi te­kintendő szociális bérlakásnak és kit illet meg. Ennek használatát fokozott figyelemmel kellene kí­sérni. ■ Jelenleg az önkormányzat az adófizetők pénzéből pótolja a tényleges költségek mintegy két­harmadát azoknak is, akik jelen­tős jövedelemmel, saját lakással, nyaralóval és márkás gépkocsival rendelkeznek! A nem szociális lakást bérlakás­nak kellene minősíteni a világ na­gyobbik részében alkalmazott sza­bályok szerint és piaci alapokon kellene velük gazdálkodni. Az ilyen bérlakások nem terhelik indoko­latlanul az adófizetők pénztárcá­ját, és elegendő bevételt biztosíta­nak a valódi lakásgazdálkodás­hoz. Ezáltal alapok biztosíthatók a házak további rohamos pusztulá­sának megakadályozására! Sz, A. (Teljes név és cím a szerkesztőségben) Köszönet a Képviselőnek! Az 1998-as önkormányzati vá­lasztáson Erzsébetváros 8. válasz­tókörzetében indultam, mint füg­getlen jelölt. Évtizedek óta itt la­kóként, több társasház kezelője­ként, a helyiek problémáit alapo­san megismerve úgy gondoltam, hogy a képviselő-testületben olya­noknak kell dolgozniuk, akik való­ban a lakók érdekeit képviselik, döntéseiket nem befolyásolják esetleges pártpolitikai megfonto­lások. Egy év elteltével azt kell monda­nom, jól döntöttek a körzet lakói, amikor Molnár István SZDSZ- MSZP jelöltet, a kerületi SZDSZ elnökét választották önkonnány- zati képviselőnek. Belátom - annak ellenére, hogy nem én lettem a képviselőjük -, a megválasztott képviselő lelkiismeretesen, a la­kossággal aktív kapcsolatot tartva dolgozik, az általa elért sikereket én nem biztos, hogy megtudtam volna valósítani. Ezúton kívánok tehát Molnár István képviselőnek további jó munkát a körzetünk és Erzsébetvá­ros valamennyi lakója érdekében. Öllé József (volt képviselőjelöltf Szövetség utca 28/a. Szeretet és önzetlenség Osztálytalálkozóra készültem. Úgy adódott az évtizedek során, hogy eddig egyikre sem tudtam el­menni. Most viszont felhívott egy osztálytársam és meghívott az 50. érettségi találkozóra. De régen is volt, 1949-ben. Hogy nézhetnek ki osztálytársaim, megismerem-e őket, vagy ők engem? Megöreged­tünk. Rögtön az jutott az eszembe, va­lami ajándékot kellene vinni. Mi­vel varróiskolába jártam, nagyon szép lenne egy tűpárna emlékbe. Véletlenül az egyik kerületi var­roda előtt mentem el, ahol egy fia­talember éppen cigarettaszünetet tartott és az ajtóban állt. Az idő rö­vidsége miatt én már nem tudom megvarrni a 28 tűpárnát, megkér­deztem, nem tudnák-e elvállalni és körülbelül mennyibe kerülne? A fi­atalember nagyon készséges volt, azt mondta jöjjek hétfőn, akkor bent van a főnöknő, neki vajból van a szíve, biztosan megcsinálják, talán nem is kell érte semmit sem fizetni. Nem akartam hinni a fü­lemnek. Hétfőn elmentem és a fő­nöknő ugyanolyan kedves volt. Nem kérdezték a nevemet, címe­met, azt sem, van-e pénzem vagy nincs. Az önzetlenség és a szeretet vezérelte őket, hogy 28 embernek örömet tudnak szerezni azzal, ha ajándékpámát varrnak. Horváth Imréné Almássy utca Mi a véleménye a dohányzás elleni törvényről? Géresiné Nagy Éva, előadó:- A törvényt nagyon is he­lyeslem. Mi nemdohány­zók sokat szen­vedtünk a do­hányzóktól. Passzív ciga- rettázóvá vál­tunk, akaratunk ellenére. A mun­kahelyen is sokkal jobb az ember teljesítménye, közérzete, ha nem kell beszívni a dohányfüstöt. A törvény remélhetőleg valóban védeni fogja a nemdohányzókat. Az agresszív füstokádókat szigo­rúan büntetni kellene, mindany- nyiunk egészsége érdekében. Répánszki János, nyugdíjas: ­Egész életem­ben dohányoz­tam és így is fo­gok meghalni. Törvényt tisz­telő ember va­gyok, tudom, hogy az Euró­pába vezető úton nem kedvelik a bagózókat, de pont ez a törvény volt a tisztelt képviselő urak és hölgyek számá­ra a legsürgősebb? Mi van az élet­színvonalat, a közbiztonságot, az egészségemet garantáló törvé­nyekkel? Úgy hogy én csak szí­vom a magamét és 2002-ben el­megyek majd választani. Günderd Ferenc, targoncás: Törvény ide, törvény oda, én amió­ta az eszemet tudom, szí­vom a spang­lit. Mi más öröme van egy melós- nak? Ezt is el akarják venni? Aztán a cigaretta ára sem a csóró melós zsebére van kita­lálva, de a besöpört dohány­ból a nagyokosok játsszák a janit. Felháborítónak tartom, hogy már ezt a kevéske élve­zetet is szabályozzák. Kép és szöveg: Werbőczy Nándor Szokira Anikó, menedzser:- Liberális é- letfilozófiám és minden porci- kám tiltako­zik az ellen az ukáz ellen, hogy bele­szóljanak a személyes sza­badságomba. Evvel a törvény­nyel is ezt teszik, szabadsá­gomba hatolt be a hatalom. És ezt kikérem magamnak. Más­különben nem vagyok erős do­hányos, de alkalmanként el szoktam szívni egy-egy finom, könnyű cigarettát. A törvényt nem helyeslem. Dohánystop * a közhivatalokban! November 1-jén lépett élet­be a rendelet, mely megtiltja az egészségkárosító dohány­zást a közhivatalokban. A rendelet elsősorban a nemdo­hányzókat és a passzív dohá­nyosokat védi. A többségi társadalom bizakodva fogad­ja a rendeletet, tudja, hogy az elképzelés annyit ér, ameny- nyit helyben megvalósítanak belőle.

Next

/
Thumbnails
Contents