Erzsébetváros, 1999 (7. évfolyam, 1-17. szám)

1999-08-12 / 11. szám

10 ERZSÉBETVÁROSI EMBEREK 1999/11 szám MESTERSÉGEK Rózsika néni Régiből vadonatújat Változnak az idők, ám Budai Teréz olyan vál­lalkozásba fogott, melyen nem fog ki az idő vasfoga. Bizonyíték erre az a hét esztendő is, melyet már a Hemád utca 41. alatti pin­cében kialakított 300 négy­zetméteres üzletében meg­élt. A TERTEX Kft. né­ven futó, kizárólag bútor­kárpit - illetve habszivacs - árusítására specializáló­dott kereskedés elindítása, mint azt az eltelt évek is igazolják: idő(t)álló befek­tetés. Ennek ellenére nincs könnyű helyzetben a tulaj­donosnő, hiszen hiába van rá kereslet, a kínálat is te­lített. Minden egyes vevő­ért meg kell harcolnia, aki­ket apró fifikákkal próbál­ja meg a konkurenciával szemben megtartani, elcsá­bítani. Az első perctől kezdve, ahogy belép ide az ember, családias légkör fogadja. A kellemes hangulat kel­lemes gonddal társul az­tán, hiszen megannyi bú­torkárpit közül lehet az üzletben válogatni: a leg­különfélébb szövetektől a vásznon át a gyönyörű plüssig. A hengerbe csa­vart anyagok mind-mind arra várnak, hogy elcsábít­sák a vásárlót, hogy régi, vagy megunt bútora eztán ebben pompázzon. De nemcsak a rengeteg anyagnak nem lehet el­lenállni... Az árak is hi­hetetlenül csábítóak. Kö­zépár-kategóriában szin­te az összes bútorkárpit megvásárolható a bolt­ban, csak a már nagyon exkluzív anyagok hiá­nyoznak mindössze a pa­lettáról. Aki nem hiszi, jáijon utána! * Különleges ajánlatunk * Földön, vízen, levegőben... ...A Dataco ESM Mo­dellbau Kft. Thököly út 34. szám alatti Makett és Modellboltjában minden lehetséges. Egyszer fent: a legkülönfélébb repülőgép makettekkel, illetve model­lekkel, egyszer - pardon itt azért több eshetőség is a- dódik - lent: magával so­dorhatnak a hajók, átve­hetjük az autómasinák (ka­mionok) irányítását, vagy éppenséggel rázósabb te­repre is tévedhetünk a harci masinákkal. Az egész csak kaland­vágy, kitartás, no és pénz kérdése. Kalandvágy, hi­szen a minél több repü­lőgép, autó stb. megépíté­se, azaz felfedezése hajt be mindig és mindig az üz­letbe. Kitartás, hiszen a Az oldalt összeállította: Lendvay Piroska modellekből és makettek­ből akkora itt a kínálat egy- egy járműnél, hogy évekig lehet rakosgatni a jobbnál jobb, szebbnél szebb válto­zatokat. Ami pedig a pénzt illeti: hát az attól függ miben utazik az ember... A legegyszerűbb, egy­ben legolcsóbb makettek­ben, melyek már öt-hate- zer forintos áron megvásá­rolhatók, vagy mondjuk a modellekben, melyek kö­zött viszont a „legprimití­vebb” variáns is nyolcvan­ezerbe van. Nem beszélve még akkor az ezzel a hob­bival, szenvedéllyel szin­tén járó járulékos költsé­gekről is: az összeállítás­hoz elengedhetetlen nyers­anyagok, ragasztók, kel­lékek, kiegészitők áráról. Nem véletlenül állítják tehát: a makettezés, mo­dellezés idővel túlnő a hobbi keretén - főleg utób­binál -, s (technikai) sport­tá válik. Márpedig egy sportoló a legtöbbet hozza ki magából... a százegyedikről álmodik Mintha Csipkerózsikát ébresztették volna fel álmából... Szalay Gábor- né, Rózsika néni a 100. születésnapjára szerve­zett kis ünnepségnek kö­szönhetően egy röpke pil­lanatra visszatért az „é- letbe”... A törékeny, agyvérzése miatt már két éve ágyhoz kötött asszony, akinek a vele élő és őt ápoló fián kívül nincs más társasá­ga, annyira megörült al­kalmi látogatóinak, Gyu- risné Braunsteiner Már­ta alpolgármesternek, Heim Péter kabinetfő­nöknek, s a Dózsa György út 46. szám alatti Gondozási Központot képviselő Fehér Edéné vezetőnőnek és kollé­ganőjének, hogy szünte­lenül mosolygott és ön­feledten cseverészett. Pedig a többek között szakácskodó, portásko- dó, és a Belvárosi Ká­véházban még 80 évesen is mosogató Rózsika néni életében erre régen volt már példa. Azóta, mióta drága unokája feléje sem néz, pedig azelőtt napon­ta járt hozzá, s hordta neki az ebédet. S amióta a lánya sem túl gyakran látogatja - még az édes­anyja felköszöntésére sem volt ideje... Már csak a fiú maradt neki, aki édesanyjával osztozik a parányi Garay utcai lakás még apróbb szobácskájábán. Aki in­kább a szoba egyik szeg­letét csípte le kamrának, csakhogy annak a helyén fürdőszobát csináltathas­son anyjának. Aki min­den idejét Rózsika néni­vel tölti, éjjel-nappal lesi minden mozdulatát. Mi­közben eteti, itatja, ápol­ja, fürdeti. Teljesen egye­dül, fáradtan-megvisel- ten és a nehézségek el­lenére „csakazértis ”. Nem csoda, hogy any­jához hasonlóan neki is könnybe lábadt a szeme, amikor Fehér Edéné jel­képesen „átnyújtotta" a Gondozási Központ a- jándékát: a néni ingyen veheti igénybe ellátásu­kat. Egyikük sem gondolta volna, hogy ilyen boldog­ság érheti őket ezen a május 31-i napon. Virág­csokrok, ajándékkosár, Göncz Árpád köztársasá­gi elnök köszöntő levele, a központ felajánlása... Már csupán Rózsika néni álma kellene, hogy teljesülne: „ csak még egy évig engedne élni engem az Isten, hogy még egy kicsit az arany gyerekemmel, a fiammal lehessek, aki utolsó lehe­letemig vigyáz rám ”. Fotók: Becskereki Dusi

Next

/
Thumbnails
Contents