Erzsébetváros, 1999 (7. évfolyam, 1-17. szám)

1999-06-16 / 8. szám

8 1999/8. szám ERZSÉBETVÁROSI EMBEREK * Különleges ajánlatunk 'Aßt* \ Játékok határok nélkül Szellemes ötlet kizárólag logikai játékokkal keres­kedni. A Király utca 25. szám alatti stílszerűen Gondolkodóra keresztelt szaküzletet ‘94- ben nyitották meg tulajdonosai, azóta sincs páija sem a fővárosban, sem pedig az ország­ban. Nem csoda, hiszen olyan játé­kokat lehet itt meg­kapni, ami máshol évek óta csoda­számba megy, vagy nem is árulják, vagy éppen­séggel nem is tudják, hogy létezik. Sakkgépekből, -órákból, - programokból, verseny­sakkból például óriási a választék, de egyszerű sakk-készletből is árulnak, a fából készülttől a díszes figurásokig mindenfélét, fajtát. Ám nemcsak a ki­rályi játékból van ekkora (túl)kínálat, egyéb „király” játékokkal is tele a bolt. Többek között mintegy 60-70-féle társasjáték kér­hető, köztük a Vilajet névvel a Szürke Eminen­ciások által fémjelzett ma­gyar találmány is, mely a török hódoltság idején ját­szódik. A népszerű Gi­gamit-, és Crayola termék­család is megtalálható, ok- tató-szemléltető játékok közül pedig kieme­lendő a Youstra, mellyel például az anatómiai ismeretek is könnyen elsajátít­hatók. S nem is em­lítettük még a puzz- lekat - van három- dimenziós is -, a na­gyon keresett Rubik- kockát, a számos kártyát, dominót, bűvész- kelléket, építőjátékot. Egy­szóval: az 1-2 évestől egészen a 125 éveseknek ajánlott - mert van ilyen is - játékokig minden, ami csak e kis üzletben elfér, hozzáférhető. Fotó: Becskereki Dusi MESTERSÉGEK Ami a lábat illeti Kerényi János született erzsébetvárosi, és mond­hatni született cipőkel­lék kereskedő is... Mind a kettő családi “örökség”. Hi­szen már a nagy­szülők is a ke­rületben éltek, és üzletüket is itt nyitották meg an­nak idején a Kis­diófa utcában. A család életébe a- zonban beleszólt a politika, így más helyiség u- tán kellett nézni. Az újra, a régi közelében, az A- kácfa utca 37- 39-ben találtak rá. Sajnos még egy váltást meg kel­lett érniük: nem sikerült az elődöktől átmenteni a kaptafamü- helyt, mert idővel már nem volt a kaptafára kereslet. Azt a keveset, ami kellett, inkább más­tól vásárolták, minthogy legyártsák. Nem érte meg. Az üzlet viszont megélt már jópár esz­tendőt. Édesapja és nagynénje után most Kerényi János viszi a kereskedést, ahol a ci­pőfűzőtől kezdve a cipőtalpon át egé­szen a speciális cipőipari kelléke­kig minden kap­ható itt. Talpalatnyi hely sincs szabadon. Sza­bad viszont a vá­sár, ám Kerényi Jánosnak olyankor elszorul a szive, amikor egy-egy nyugdíjas azzal tér be hozzá, hogy a cipőjét akarja meg­csinálni, s ez és ez kellene... Mert hát tízszer meg tudja például sarkalni azért a pénzért vett nyersanyagból, a- mennyiért egy suszter elvállalja azt egy alka­lommal. Fotó: Becskereki Dusi Piri néni szép élete „Nahát!..., ilyen születés­napot... El is ájulok!” - kereste a szavakat meg­lepetésében Zobor Jenő- né, akit virág, puszi és ajándéközönnel árasztot­tak el 100. születésnapja alkalmából május 12-én. Hiszen a polgármestertől kezdve a Dembinszky utca 20. alatti lakóház közös­ségéig mindenki bekö­szönt kicsiny otthonába egy-egy szál virággal, vagy aprósággal kísért köszöntő szó erejéig. Min­denki Piri nénije kis idő elteltével hamiskás mo­sollyal meg is jegyezte: szádok szervezte kis házi­ünnepségen jelen lehes­senek, s videokamerával megörökítsék azt. Piri né­ni rokonai ugyan szer­teszét élnek a világban, ám mégsincs egyedül, hi­szen jó barátokkal áldotta meg az élet. Ha már gyer­mekáldásban nem lehetett része, s második férjét is évtizedekkel túlélte... Szomszédjával, a 95 éves Alizkával régóta ismerik egymást: Alizka 62, Piri néni 60 esztendeje már, hogy a Dembinszky utca 20-ban lakik. Jó barátság­ban vannak, olyannyira, „mi vagyok én, virágke­reskedő?’’. Amikor aztán dr. Szabó Zoltán polgár- mester - utoljára hagyva - felolvasta Göncz Árpád köztársasági elnök levelét, boldogságában ,, Pezsgőt bontani! ”-t kiáltott... Az ünnepeltnek 100. élet­évén túl azért is számított kuriózumnak e nap, mert Kanadából csak azért uta­zott Magyarországra rit­kán látott unokaöccse és annak fia, hogy a szom­hogy nincs nap, melyen Alizka át ne menjen hozzá. Sőt, ő melegíti meg ebéd­jét, s be is vásárol. Alizka mellett a ház lakói sem hagyták, hagyják ma­gára Piri nénit. Hihe­tetlennek hangzik, de mint egy nagy családban, úgy élnek együtt. Nap mint nap érezheti törődésüket, szeretetüket... Az oldalt összeállította: Lendvay Piroska Fotó: Galambos Anita

Next

/
Thumbnails
Contents