Erzsébetváros, 1998 (6. évfolyam, 1-17. szám)
1998-04-29 / 6. szám
1998/6. szám HELYTÖRTÉNET 11 TEREINK, UTCÁINK NÉVADÓI Hutyra Ferenc, orvos Hutyra András kisbirtokos, sze- pesváraljai korcsmáros családjában 1860. október 7-én született a Szepes vármegyei Zsibra nevű fürdőhelyen Hutyra Ferenc. Elemi és középiskolai tanulmányait Késmárkon, Iglón, Egerben és Lőcsén végezte, érettségi vizsgáinak letétele után kitünően beszélt magyarul, németül és szlovákul. 1878-ban beiratkozott a budapesti egyetem orvosi karára, harmadéves medikus korában az élettani intézetben a segédtan- személyzet tagjaként kísérletek előkészítésével foglalkozott. 1882-ben az egyetem kórbonctani intézetében gyakornok, 1883-ban diplomájának megszerzése után tanársegédnek nevezték ki. Tanulmányait folytatta, megszerezte az állatorvosi oklevelet is. 1886-ban az Állatorvosi Tanintézet kórbonctani tanszékére került tanársegédnek. 1889-ben megírta az első hazai kórbonctani szakkönyvet: Kórbonctani diagnosztika címmel. Hutyra Ferenc reform- javaslatokat tett az állatorvosi oktatás fejlesztésére, amelyeket a minisztérium vezetői elfogadtak és átszervezték az állatorvosi oktatást. A tanítás időtartamát négy évre emelték, korszerűsítették a tanmenetet. A tehetséges orvos termékeny szakíró volt, 1894-1898 között 1600 oldal teljedelemben Állatorvosi belgyógyászat címmel megírta föművét, amelyben összefoglalta kutatómunkáját. A háromkötetes munkát - amellyel az állatorvosi irodalom alapjait vetette meg - Marek Józseffel 1904-ben átdolgozta és újból kiadták. Hutyra életében hat alkalommal jelentették meg, számos nyelvre is lefordították. 1897-ben Hutyrát munkásságának elismeréseként az Állatorvosi Akadémia igazgatójának nevezték ki, az intézmény neve 1899- ben Állatorvosi Főiskolára változott. Az előadások és a belklinika vezetésével Marek Józsefet bízta meg. Elmélyedt a járványtani kutatásokban, mivel a század utolsó éveiben a sertésvész a hazai sertésállományt megtizedelte. Kísérleteit hamarosan siker koronázta, elsőként mutatta ki Európában, hogy vírus okozta a sertéspestist. Előállította a vírus elleni szérumot, amit 1909-ben forgalomba hoztak. Segítségével felszámolták a sertésvészt. Eredményesen foglalkozott a szarvasmaiha-gü- mőkór betegségnek a gyógyításával. Számos tudós társaság tagjának választotta, az MTA tagja, a Magyar Országos Állatorvosi Egyesület örökös díszelnöke, a Természettudományi Társulat alelnöke volt többek között, több külföldi egyesület is tiszteletbeli tagjának választotta meg. Hetvenegy éves korában, 1931- ben újból rektornak jelölték az intézet élére, de már nem fogadta el, 1933-ban nyugállományba vonult, 1934. december 20-án Budapesten elhunyt. A Fiumei úti Nemzeti sírkertben helyezték örök nyugalomra, síremléke műemlék jellegű. Emlékét Erzsébetvárosban, ahol dolgozott, a mai Állatorvostudományi Egyetem mellett utcanév őrzi, az egyetem parkjában pedig az 1937-ben felállított szobra látható. Pilinyi Péter Az Erzsébetvárosi Helytörténeti Klub szervezésében lehetőség nyílik május 13-án 17 órakor az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának megtekintésére. Találkozás az István utca 2. számú bejárat előtt. MLCEM LÉKEINK: Árkád^boL^r A műemlék-védettségi kategória szerint városképi jelentőségű, zárt sorba épült, körülépített udvaros, négyemeletes szecessziós lakó- és üzletházat, a Dohány utca 22-24 - régen Síp u. 3. - alatt található volt Árkád-bazárt, azaz a mai Metrók-lubot Vágó László és József tervei alapján 1908-1909 között építették. A pontosan 90 évig a Lubi-család tulajdonában lévő két korábbi ingatlan összevonásából keletkezett telket, melyen csak értéktelen, lebontásra való földszintes házak álltak Illés Ferenc, a Késmárky és Illés cég tulajdonosa megvásárolta. E cég 1879- ben alakult „nórinbergi és díszműárukkal i kereskedés” céljából, melyet Késmárky halála után változatlan néven Illés vitt tovább. Saját üzletház építése, mely építészeti megjelenítésben is a céget reklámozza természetes igényként merült fel jól prosperáló cégeknél. Bérházzal való kombinálása pedig a korban tipikus megoldás. Az Árkád-bazár a század- fordulóra kialakult jellegzetes épülettípus, az üzlet-lakóház átlagon felüli példája. Elnevezése onnan ered, hogy az utcai homlokzatok legnagyobb részén a külső traktust árkádosították. A pilléres vázszerkezet következtében ki lehetett váltani a földszinten az utcai főfalat: magát az üzlethelyiséget a belső traktusban és a lefedett udvarrészben helyezték el, a külső traktust pedig az utcai foiga- lomnak, illetve kirakatoknak tartották fenn. Mondhatni „behozták” az utcát az épületbe. Ez az árkádosítás tette egyedivé - híressé - az épületet. A félemelet üzleti funkciója, az emeleti lakószintektől eltérő nagyablakos kialakítása, az udvar részleges lefedése, a lakóházrész szeparált megközelítése és elkülönülő megjelenése a háztípusra jellemző sajátosság, ugyanakkor az üvegkupolás tér nagyvonalú eleganciája nem tipikus a helyszűkével küszködő üzletházakban. A másik igazán egyéni jellegzetesség a homlokzati architektúra. A homlokzat korához képest modem megjelenésű. Sima, csak kerámia „gombokkal” - melyek feltehetően a Zsol- nay-gyárban készültek - ékesített felületein csupán bizonyos hangsúlyos pontokon jelenik meg a díszítés, ott azonban rendkívül intenzív. A díszítés a sarokrészen és a főpárkány alatt a legerőteljesebb, a játékáruház bejáratát és az egész épület lezárását hangsúlyozza. A játékáruház egyébként feltehetően a húszas évek elején ment csődbe, helyén autó-, majd bútorüzletet, aztán a ‘30-as években pedig sok kis üzletet alakítottak ki. Az Országos Orvosi Nyugdíj- intézethez 1942-ben került és maradt is egészen az államosításig.
