Erzsébetváros, 1998 (6. évfolyam, 1-17. szám)

1998-04-16 / 5. szám

1998/5. szám Fórum rovatunkban továbbra is az önkormányzatban működő pártok és képviselőik kapnak szót. írásaikat, véleményüket változtatás nélkül közöljük, tartalmáért a felelősséget a pártok vállalják. Törekszünk arra, hogy lehetőség szerint egyidőben jelenjen meg az ellentétes vélemény is. Amennyiben ez terjedelmi korlátokba vagy leadási határidőbe ütközik, úgy a következő lapszámban adunk helyet az érintetteknek. Előző lapszámunkban Bakonyi Karola polgármesterasszony a Gozsdu-udvar témája kapcsán írást jelen­tetett meg, amely kisebbfajta vihart kavart. A képviselő-testület érintett tagjai szintén tollat ragadtak és megírták véleményüket. írásaikat változtatás nélkül közöljük, s ezzel a vitát lezártnak tekintjük. (a szerk.) ,A Gozsdu-udvar és a tények” Az Erzsébetváros 1998. 4. szá­mában Bakonyi Karola polgár- mester összefoglalta egy képvi­selő-testületi döntés történetét. A beszámoló több helyen elru­gaszkodik a valóságtól, ezért az olvasóknak meg kell ismemi a tényeket is. Valamennyi állításo­mat a laphoz eljuttatott dokumen­tumok hitelesítik. A Madách sétány jelenlegi tervét tartalmazó Részletes Rendezési Tervet a Fővárosi Tanács VB. utolsó ülésén fogadta el 1990. augusztusában, közvetlenül az önkor­mányzati választások előtt. A választások után már kerületi hatáskörbe tarto­zott volna a döntés. Sú­lyos emlékezetkihagyás kell ahhoz az állításhoz, hogy a központi források elapadása a rendszerváltás következménye volt. Köztudomású, hogy a kerületben is elindult tömbreha­bilitáció már a tanácsi idő alatt lefékeződött. A Madách sétány megvalósítása már a tervezés stádiumában sem számíthatott jelentősebb központi támogatásra. A Madách Trade Center megé­püléséhez semmi köze sem volt az önkormányzati döntéseknek. A magántulajdonú telken a hatályos RRT birtokában magántőkéből jött létre az épület, amely azóta a szakmai viták kereszttüzében áll. Az 1992-ben súlyos pénzekért elkészített megvalósíthatósági tanulmány elfogadása után az előző képviselő-testület is halo­gatta a további operatív dön­téseket, miközben a megvalósítás realitása folyamatosan csökkent. A Gozsdu-udvarral kapcsolatos első döntését a képviselő-testület csak 1995. júniusában hozta egy nyúlfarknyi előterjesztésre, amely halvány szándéknyilvánításnál nem volt egyéb. A határozat nem rendelkezett ütemezésről, határ­időkről, költségvetési forrásokról. A határozat nyomán elindult fo­lyamatok emiatt is kézben tart­hatatlanokká váltak. Mire a testület felocsúdott, már 100 mil­liós kiadások voltak és jelentős feszültségek, hiszen a polgármes­ter a lakások megvehetőségét ígérte a lakóknak. A lakók egyál­talán nem a nagyobb közösség érdekében hozott áldozatként vál­lalták a kiköltözést. Egyszerűen elfogyott a türelmük, megunták a bizonytalanságot, és azt, hogy hiába kérik számon a korábbi ígé­reteket. A Madách sétány egészével 1996. márciusában foglalko­zott először a jelenlegi képviselő-testület. Ak­kor született döntés az 1992-es megvalósíthatósági tanul­mány aktualizálásáról. A tanul­mány alapján az újabb meg­valósítási határozatok 1996. júliusában születtek. A Coopers and Lybrand Kft. elkészítette a pályázati anyagot a nyári szünet utáni betelj esztésre. A testület elé azonban csak a következő év tavaszán került. A kft. szakem­berei sokszor hónapokat vártak az egyeztető megbeszélésekre. Az 1997. március 20-i ülésen a képviselő-testület felkérte a pol­gármestert, hogy bízzon meg a project irányításával. A pol­gármester az írásbeli megbízást április 17-én adta. Tehát nem igaz az az állítás, hogy mindvégig rám­bízta a project menedzselését. Egy nap múlva velem nem egyeztetett leveleket írt a Gozsdu-udvar még itt lakó társbérlőinek. A saját kezű írásos megbízás ellenére kategori­kusan kizárt egy április 28-i hiva­talos tárgyalásról. A megbízás birtokában végzett munkáról október 2-án szá­moltam be a képviselő-testület­nek. A beszámolót a képviselők elfogadták. A Gozsdu-udvar ten­dert ezután lehetett kiírni. A tender legkritikusabb idősza­kában 1997. november 25-én a polgármester írásban visszavonta a korábbi teljes jogkörű meg­bízást. Szóban arról tájékoztatott, hogy a visszavonás indokai a végzett munkától függetlenek. Akkor ugyanis attól tartott, hogy állásából felfüggeszti a képviselő- testület. A testület 1998. január 22-én nem hozott döntést a befektetői pályá­zatról. Az ülés jegyzőkönyvében szerepel a polgármester nyi­latkozata arról, hogy a folytatással ismét megbíz. Megbízás helyett majdnem egy teljes hónappal később egy levelet kaptam, amelyben tájékoztatást kért az ügyek állásáról. így érkeztünk el a március 13-i és március 19-i rendkívüli ülések­hez. Az utóbbi ülésen - előre beje­lentve - nem vettem részt a szava­záson. A polgármester ennek okát pontosan ismeri, hiszen egy ko­rábbi ülésen maga is kitért arra a felügyelő bizottsági tagságomra, amely távolról ugyan, de össze­függésbe hozható az egyik pá­lyázat anyagával. Cikke írása közben erről nyilván szándékosan feledkezett meg, hogy igazolja egyesek bűnös felelőtlenségét. Az igazság az, hogy a folyamat döntő hányadában a projectnek nem volt gazdája az önkor­mányzat részéről. Ez eredményezte azt, hogy a komolyabb befektetések elkerülik a Madách sétányt, és a pályázatok minősége egyáltalán nem kecseg­tet mindenkit megnyugtató ered­ménnyel, a fejlesztés dinamikus beindulásával. Toperczer Ferenc alpolgármester 99 Irányított emlékezet. 99 Lapjuk ez évi 4. számában írás jelent meg Bakonyi Karola pol­gármesterasszony tollából, a Gozsdu-udvarról, az arról döntő testületi határozatról. Az írás néhány pontosítást fel­tétlen megkíván. A pol­gármester ismét belemar politikai ellenfeleibe (akiket njég ennyi idő után sem képes megkü­lönböztetni ellensége­itől), miközben dorom­bolva hízeleg azoknak, akik vele együtt szavaztak. Való igaz, nem voltam jelen a teremben a szavazásnál, még­pedig azért, mert nem értek egyet a Gozsdu-udvar elkótyavetyé­lésével. És noha különben ki-be járkálni képviselőként jogomban áll, én viszont soha nem távoztam még téma tárgyalása közben oly középszerű drámaisággal (értsd: látványos sírógör­csök közepette), mint a polgármester. Kovács Károly képvise­lőtársamat a teremből nem hívtam ki, az FKgP és Kovács úr soha nem értett egyet a Gozsdu-udvar jelen­legi megoldásával. Egyébként Kovács urat kivo­nulása alkalmából a polgár- mesteraszony nő létére rendkívül útszéli módon átkozta. Az azóta súlyos balesetet szenvedett Ko­vács Károlynak innen is jobbulást kívánok. Két héttel ezelőtt abban a kitün­tetésben (?) lehetett részem, hogy a Dob utcai Zöld Dallamok Étteremben vendégül láthattam a polgármesterasszonyt, aki ez alka­lomból (talán oldott hangulatában) kölcsönös megállapodást kötött velem, hogy egymásról negatív hangnemben nem nyilatkozunk. Nem értem, miért rúgta fel megál­lapodásunkat. Lehet, hogy nem emlékszik rá? Garabits Károly független képviselő

Next

/
Thumbnails
Contents