Erzsébetváros, 1998 (6. évfolyam, 1-17. szám)
1998-04-16 / 5. szám
1998/5. szám Fórum rovatunkban továbbra is az önkormányzatban működő pártok és képviselőik kapnak szót. írásaikat, véleményüket változtatás nélkül közöljük, tartalmáért a felelősséget a pártok vállalják. Törekszünk arra, hogy lehetőség szerint egyidőben jelenjen meg az ellentétes vélemény is. Amennyiben ez terjedelmi korlátokba vagy leadási határidőbe ütközik, úgy a következő lapszámban adunk helyet az érintetteknek. Előző lapszámunkban Bakonyi Karola polgármesterasszony a Gozsdu-udvar témája kapcsán írást jelentetett meg, amely kisebbfajta vihart kavart. A képviselő-testület érintett tagjai szintén tollat ragadtak és megírták véleményüket. írásaikat változtatás nélkül közöljük, s ezzel a vitát lezártnak tekintjük. (a szerk.) ,A Gozsdu-udvar és a tények” Az Erzsébetváros 1998. 4. számában Bakonyi Karola polgár- mester összefoglalta egy képviselő-testületi döntés történetét. A beszámoló több helyen elrugaszkodik a valóságtól, ezért az olvasóknak meg kell ismemi a tényeket is. Valamennyi állításomat a laphoz eljuttatott dokumentumok hitelesítik. A Madách sétány jelenlegi tervét tartalmazó Részletes Rendezési Tervet a Fővárosi Tanács VB. utolsó ülésén fogadta el 1990. augusztusában, közvetlenül az önkormányzati választások előtt. A választások után már kerületi hatáskörbe tartozott volna a döntés. Súlyos emlékezetkihagyás kell ahhoz az állításhoz, hogy a központi források elapadása a rendszerváltás következménye volt. Köztudomású, hogy a kerületben is elindult tömbrehabilitáció már a tanácsi idő alatt lefékeződött. A Madách sétány megvalósítása már a tervezés stádiumában sem számíthatott jelentősebb központi támogatásra. A Madách Trade Center megépüléséhez semmi köze sem volt az önkormányzati döntéseknek. A magántulajdonú telken a hatályos RRT birtokában magántőkéből jött létre az épület, amely azóta a szakmai viták kereszttüzében áll. Az 1992-ben súlyos pénzekért elkészített megvalósíthatósági tanulmány elfogadása után az előző képviselő-testület is halogatta a további operatív döntéseket, miközben a megvalósítás realitása folyamatosan csökkent. A Gozsdu-udvarral kapcsolatos első döntését a képviselő-testület csak 1995. júniusában hozta egy nyúlfarknyi előterjesztésre, amely halvány szándéknyilvánításnál nem volt egyéb. A határozat nem rendelkezett ütemezésről, határidőkről, költségvetési forrásokról. A határozat nyomán elindult folyamatok emiatt is kézben tarthatatlanokká váltak. Mire a testület felocsúdott, már 100 milliós kiadások voltak és jelentős feszültségek, hiszen a polgármester a lakások megvehetőségét ígérte a lakóknak. A lakók egyáltalán nem a nagyobb közösség érdekében hozott áldozatként vállalták a kiköltözést. Egyszerűen elfogyott a türelmük, megunták a bizonytalanságot, és azt, hogy hiába kérik számon a korábbi ígéreteket. A Madách sétány egészével 1996. márciusában foglalkozott először a jelenlegi képviselő-testület. Akkor született döntés az 1992-es megvalósíthatósági tanulmány aktualizálásáról. A tanulmány alapján az újabb megvalósítási határozatok 1996. júliusában születtek. A Coopers and Lybrand Kft. elkészítette a pályázati anyagot a nyári szünet utáni betelj esztésre. A testület elé azonban csak a következő év tavaszán került. A kft. szakemberei sokszor hónapokat vártak az egyeztető megbeszélésekre. Az 1997. március 20-i ülésen a képviselő-testület felkérte a polgármestert, hogy bízzon meg a project irányításával. A polgármester az írásbeli megbízást április 17-én adta. Tehát nem igaz az az állítás, hogy mindvégig rámbízta a project menedzselését. Egy nap múlva velem nem egyeztetett leveleket írt a Gozsdu-udvar még itt lakó társbérlőinek. A saját kezű írásos megbízás ellenére kategorikusan kizárt egy április 28-i hivatalos tárgyalásról. A megbízás birtokában végzett munkáról október 2-án számoltam be a képviselő-testületnek. A beszámolót a képviselők elfogadták. A Gozsdu-udvar tendert ezután lehetett kiírni. A tender legkritikusabb időszakában 1997. november 25-én a polgármester írásban visszavonta a korábbi teljes jogkörű megbízást. Szóban arról tájékoztatott, hogy a visszavonás indokai a végzett munkától függetlenek. Akkor ugyanis attól tartott, hogy állásából felfüggeszti a képviselő- testület. A testület 1998. január 22-én nem hozott döntést a befektetői pályázatról. Az ülés jegyzőkönyvében szerepel a polgármester nyilatkozata arról, hogy a folytatással ismét megbíz. Megbízás helyett majdnem egy teljes hónappal később egy levelet kaptam, amelyben tájékoztatást kért az ügyek állásáról. így érkeztünk el a március 13-i és március 19-i rendkívüli ülésekhez. Az utóbbi ülésen - előre bejelentve - nem vettem részt a szavazáson. A polgármester ennek okát pontosan ismeri, hiszen egy korábbi ülésen maga is kitért arra a felügyelő bizottsági tagságomra, amely távolról ugyan, de összefüggésbe hozható az egyik pályázat anyagával. Cikke írása közben erről nyilván szándékosan feledkezett meg, hogy igazolja egyesek bűnös felelőtlenségét. Az igazság az, hogy a folyamat döntő hányadában a projectnek nem volt gazdája az önkormányzat részéről. Ez eredményezte azt, hogy a komolyabb befektetések elkerülik a Madách sétányt, és a pályázatok minősége egyáltalán nem kecsegtet mindenkit megnyugtató eredménnyel, a fejlesztés dinamikus beindulásával. Toperczer Ferenc alpolgármester 99 Irányított emlékezet. 99 Lapjuk ez évi 4. számában írás jelent meg Bakonyi Karola polgármesterasszony tollából, a Gozsdu-udvarról, az arról döntő testületi határozatról. Az írás néhány pontosítást feltétlen megkíván. A polgármester ismét belemar politikai ellenfeleibe (akiket njég ennyi idő után sem képes megkülönböztetni ellenségeitől), miközben dorombolva hízeleg azoknak, akik vele együtt szavaztak. Való igaz, nem voltam jelen a teremben a szavazásnál, mégpedig azért, mert nem értek egyet a Gozsdu-udvar elkótyavetyélésével. És noha különben ki-be járkálni képviselőként jogomban áll, én viszont soha nem távoztam még téma tárgyalása közben oly középszerű drámaisággal (értsd: látványos sírógörcsök közepette), mint a polgármester. Kovács Károly képviselőtársamat a teremből nem hívtam ki, az FKgP és Kovács úr soha nem értett egyet a Gozsdu-udvar jelenlegi megoldásával. Egyébként Kovács urat kivonulása alkalmából a polgár- mesteraszony nő létére rendkívül útszéli módon átkozta. Az azóta súlyos balesetet szenvedett Kovács Károlynak innen is jobbulást kívánok. Két héttel ezelőtt abban a kitüntetésben (?) lehetett részem, hogy a Dob utcai Zöld Dallamok Étteremben vendégül láthattam a polgármesterasszonyt, aki ez alkalomból (talán oldott hangulatában) kölcsönös megállapodást kötött velem, hogy egymásról negatív hangnemben nem nyilatkozunk. Nem értem, miért rúgta fel megállapodásunkat. Lehet, hogy nem emlékszik rá? Garabits Károly független képviselő