Erzsébetváros, 1998 (6. évfolyam, 1-17. szám)
1998-03-24 / 4. szám
1998/4- szám ÖNKORMÁNYZAT 3 Egy képviselő-testületi döntés története - Gozsdu udvar A Madách sétány (sugárút) megvalósítása közel 80 esztendős álom Erzsébetvárosban. A háború előtt is, a tanácsi rendszerben is, az önkormányzatiság kezdetén is minden felelősen gondolkodó ember tudta, hogy a belváros kiterjesztésének lehetősége - s így Erzsébetváros felemelkedésének esélye - rejlik a projekt megvalósításában. Már majdnem elkezdődött a projekt megvalósítása a tanácsi rendszer utolsó éveiben (központi pénzügyi támogatással és saját erővel), amikor jött a rendszerváltás, és bizony a központi forrásokról le kellett mondani. Az előző önkormányzati ciklus képviselői helyesen ismerték fel, hogy a lehetőségeket újra kell gondolni. Az előkészítést, a tervezést végig is vitték, elkészült az első épület is (a Madách Trade Center), de a folytatáshoz az ingatlanok tisztességes infrastrukturális előkészítéséhez 3 milliárd forint kellett volna. Az 1994 decemberében megválasztott képviselő-testület is már 1995 elején a folytatás mellett tett hitet, de szembesülnie kellett azzal, hogy (anyagi lehetőségek híján) csak még kisebb léptékkel haladhat. Elsőnek a Gozsdu udvar felújítását és az úgynevezett Madách I-es ütem beindítását tűzte ki célul (Ezt lehetett csak nagyobb infrastrukturális beruházás nélkül megvalósítani). Első feladat a felújítással és bontással érintett épületek lakóinak sorsának rendezése volt. Itt meg kell állni egy pillanatra: a Gozsdu udvar lakóinak többsége belátta, hogy a nagyobb közösség érdekében áldozatot kell vállalnia az elköltözéssel. Köszönet jár nekik a megértésért - megérdemelték, hogy tisztességes kártalanítást, vagy elhelyezést kapjanak cserébe. Nem volt kis feladat ezt végigcsinálni, különösen a néhány rosszakaró által gerjesztett (sajtóban is megnyilvánuló) ellenséges légkörben. Bizony a mai napig is van néhány lakás- és helyiségbérlő, aki ki akarja használni a helyzetet, és szemrebbenés nélkül több kártérítést kíván magának, mint amit mások méltányosnak tartottak és elfogadtak. Tisztelt Polgártársak! Az örökösen emlegetett „mennyit költöttünk rá!” dogmára a válasz: annyit, amibe a lakók korrekt kártalanítása, a tervezés, és a megüresedett ingatlan őrzése került. 1997 márciusában kerültünk olyan helyzetbe, hogy a hasznosítási pályázat kiírásáról dönthettünk. A tender kiírása megtörtént - az elbírálásra elég hosszú időt szántunk, hiszen a döntés felelősséggel jár, és hosszú időre meghatározhatja Belső-Erzsé- betváros további sorsát! A tender-kiírást, az elbírálási szempontok meghatározását, a szakmai véleményezést szakértő cégre (Boppers and Lybrand Kft.) bíztuk. Az önkormányzati oldalt To- perczer Ferenc alpolgármester vezette. Három érvényes pályázat érkezett be határidőre: Considine- Badam konzorcium; Heftsiba Lfd., Trivest-Sheargart konzorcium. Az elbírálás és válaszadás határideje: 1998 januárjában lejárt. A szakértők javaslatára (az előzetes szempontrendszer alapján) a Heftsiba cég lett az esélyes. Akkor a gazdasági bizottság javaslatára 30 nappal (125/1998. (1.22.) sz. határozattal) a képviselő-testület elnapolta a döntést, további információkat kérve a pályázóktól. Kérte továbbá, hogy személyes prezentációt, bemutatkozást kér megszervezni a cégekkel. A kiegészítő információkra a válaszadás határideje: 1998. március 2. volt (2 cég válaszolt). A meghallgatás március 11-én történt (jelen volt 9 képviselő, 5 szakértő az önkormányzat részéről), ahol a Heftsiba és a Consodine-Badam jelent meg. Az előbbi szakértőkkel, tervekkel, komoly elképzelésekkel vonult fel. Az újabb döntési határidő március 17. volt, így 13-án pénteken rendkívüli ülést tartottunk. Ennyi idő alatt, ennyi előkészítés után minden képviselőnek elegendő ideje volt a tájékozódásra ahhoz, hogy kialakíthassa a véleményét a felelősségteljes, tisztességes döntéshez (már akit ilyen szempontok vezéreltek - mert sajnos voltak ezzel ellentétes jelek). A rendkívüli ülés végül is 13-án kudarcba fúlt, és szavazási szakaszban határozatképtelenné vált, miután Garabits Károly képviselő (aki Serfoző Ilonával és Zlatár Györggyel ki-be járkált) a szavazás pillanatában kihívta (?!) Kovács Károly képviselőt az ülésteremből. Ezen a napon Hont András is “benézett”, hogy vajon határozat- képesek vagyunk-e? Nem tudtunk Tisztelt Polgártársaim korrekt döntést hozni, egy korrektül előkészített tender beadott pályázataira! Megint elnézést kellett kémünk a pályázóktól a válaszadási határidő be nem tartásáért. Március 19-re emiatt a rendes ülés előtt rendkívüli ülést kellett összehívni. A 19-i ülésen megint a ki-be mászkálás volt a jellemző. Sajnos néhány korrekt képviselő (valóban betegség miatt) hiányzott, így félő volt, hogy megint a taktikázások kerekednek felül. Köszönetemet fejezem ki tehát az MSZP frakciónak, amely mindvégig a haladást támogatta, az SZDSZ frakciónak, köztük Hahn Györgynek különösen (mert ő a Madách sétányt mindig bírálta, de megértette, hogy tovább nem maradhat a Gozsdu udvar ilyen állapotban), Bartha Attilánénak, aki a pénzügyi bizottság elnökeként mindvégig korrekt partner volt, és természetesen Koromzay Annamária frakcióvezetőnek. Köszönöm dr. Kecskés Gusztávnak, hogy a politikán felüli közösségi érdekeit tartotta szem előtt, mind érvelésével, mind szavazatával. Úgy látom, hogy a negyedik évre ebben a testületben „termett” néhány olyan képviselő, aki a választók szolgálatát, az esküjét, és az önkormányzat jó hírnevét többre tartja minden más érdeknél. Mi lett volna, ha nem döntünk? a sajtó és a közvélemény immár joggal mondhatta volna, hogy a képviselő-testület gondatlanul jár el a Gozsdu udvarral kapcsolatban,- megbízhatatlanok lennénk a befektetők körében, ha a törvényesen kiírt pályázatról nem döntenénk törvényes módon, határidőben, tisztességgel,- elszalasztottuk volna a fejlesztés lehetőségét éppen most, amikor végre van anyagi lehetőségünk. Egyet nagyon sajnálok: Toperczer Ferenc alpolgármester, akire a projekt menedzselését mindvégig bíztam, nem vett részt a szavazáson. Most még csak a pályázat nyerteséről döntöttünk. Ezzel csak lehetőségünk adatott, hogy előrelépés történjen. Eztán kell megállapodnunk és szerződnünk a nyertessel. Az önkormányzat nevében hárman fogjuk tárgyalni a Heftsibával. Mindhárman, mindent el fogunk követni a kerület és az önkormányzat érdekeinek védelmére.- A végső szót azonban ismételten a képviselő-testület mondja ki: Erzsébetváros polgárait, a nyilvánosságot hívom segítségül mindazokkal szemben, akik vagy egyéni érdekből, vagy rosszul felfogott kampányérdekből ezt a fejlesztést is meg akarják akadályozni, ugyanúgy, mint a testület további rendes működését. Bakonyi Karola
