Erzsébetváros, 1998 (6. évfolyam, 1-17. szám)
1998-03-02 / 3. szám
1998/3. szám ERZSÉBETVÁROSI EMBEREK 9 Aranyművesek alkonya...? Éppen aznap reggel fél kilenc tájban rabolták ki, amikor késő délután a Vi- co-cég fejét, Fenyő Jánost meggyilkolták. Hiába voltak nála a tévétől és a sajtótól, az esti híradóban már csak a kis hírekben említették meg. Hiszen Székely Pál ötvösmestert „csupán” leütötték, majd megkötözték, száját szigetelőszalaggal letapasztották, hogy Dohány utcai üzletét kirabolva, 570 grammnyi arannyal - magyarán üzleti értéket számítva, két és fél millió forinttal - legyenek a tettesek gazdagabbak. Pali bácsi 41 éve űzi aranyművesként az ipart, és szerinte nincs mit azon csodálkozni a mai világban, hogy megnőtt a rablások száma e szakmabeliek kárára. Sajnos, mostanság rájuk jár a rúd. Ő már a sokadik ötvös az idén, akit kifosztottak. Neki még szerencséje is volt, mert nem mindenét találták meg, és mivel ájulást színlelt, nem ütlegelték annyit.- Nagyon rendes szakma ez, két-három kivételtől eltekintve. - Konkurencia ide vagy oda, ha baj van, amivel csak tudunk, segítünk egymáson. - E- gyébként pályafutásom során egyszer történt velem hasonló, de akkor mindössze 30 grammal rövidítettek meg. Pali bácsi pályafutása kezdetével kapcsolatosan menten hozzátehetnénk a „nem mindennapi” jelzőt. Eredetileg orvosi műszerésznek készült, később kiderült, maximum általános lehet belőle. így aztán könnyű volt elcsábítani, ráadásul a kézügyessége sem hiányzott hozzá. Egy kis Rumbach Sebestyén utcai cégnél tanulta ki mesterséget, s a légierőknél való leszerelés után azonnal ki is akarta váltani Zuglóban az ipart. Csakhogy közölték vele, fiatal taknyosnak nem adnak. Végül apja ügy véd-barátj ának kellett lépnie, aki elintézte, hogy Erzsébetvárosban megkaphassa. Némi fondorlattal... A születési dátumot önhatalmúlag 1931-ről, 1901-re változtatta... Három éve, a hagyományos serleges vacsorán az aranykoszorús mesteri oklevélhez lényegesen könnyebben juthatott volna hozzá, csupán át kellett volna vennie. Ám ő közölte: a sztálini módszerekkel dolgozó Nemesfémmüvesek Országos Ipartestületétől - ellentétben a Krieger Artur vezette Erzsébet- és Terézvárosi Általános Ipartestülettel - nem fogad el semmit. Ahogy több munkát sem, ha már remegni fog a keze. Lendvay Piroska rovata Pont, a koreográfia végére Elsőként, virágcsokorral Karczagi Gyuláné 43 éve áll a néptánc szolgálatában, aki 1971-ben jött fel a székesfehérvári Zenei Általános Iskolából az akkor még a Bethlen Gábor téri, időközben aztán a csodálatosan modem alsóerdősori é- pületbe áthelyezett Énekzene Tagozatú Általános Iskolába. Fővárosba kerülésével megteremtette, mi több a néptáncoktatás központjává, bölcsőjévé tette az iskolát. Majd pedig be is bizonyította, a nehéz körülmények ellenére igenis van értelme a néptánctanításnak, mi több eredményes lehet. Amely a néphagyományok ápolásán, a táncbéli tudás jelentőségén túl, egyúttal elősegiti a gyerekek személyiségének kibontakozását, közösségbe való beilleszkedését is. A Kodály Zoltán - aki személyesen is meglátogatta óráit - által elismert néptáncpedagógiai módszertanát egyébként e- gyedül kísérletezte ki, sőt oroszlánrészt vállalt az alsótagozatosok néptánc tantervének kidolgozásában, illetve oktató videofilmek elkészítésében is. Mindig is a szegény kerületben élő emberek lelki világa egyezett meg az övével, ezért is választotta és maradt mid- végig - immáron 28 éve - a csábítások ellenére ebben az iskolában. Az itt tanító nagyon híres énektanárok mellett ugyanolyan nívóra sikerült felhoznia a néptáncot is. Árulkodik erről, hogy az iskola néptánccsoportja 1971 óta a budapesti és országos versenyeken rendre aranyoklevelet kap, illetve ‘78-ban Nívódíjban, ‘89-ben Kiváló együttes minősítésben részesült. Ezenfelül az Országos Filharmónia által szervezett bérletsorozatok állandó szereplője, miként a „Tánclépésben” és a „Szép magyar táncok” című televíziós sorozatoké. Valamint az UNESCO budapesti tanácskozása alkalmából is ők léphettek fel a Magyar Állami Operaházban és a Kecskeméti Kodály Szemináriumon szintén rendszeres bemutatót adnak tudásukról. A csoportot olyan neves koreográfusok segítették, tisztelték meg egy-egy ajándék koreográfiával, mint például Vásárhelyi László, Neuwirth Annamária, Gyógyfalvai Katalin, Foltin Jolán, Novák Ferenc, Tímár Sándor, dr. Osskó End- réné. Karczagi Gyulánénak nincs hiányérzete, úgy gondolja, ezzel a díjjal pont került a pályafutása végére. Szép csöndben vissza is vonul, elvégre ő már nyugdíjas. Az egyetlen osztályát még végigviszi, aztán végleg átadja a helyet kiváló tanítványainak, mint mondta: meg tudják 1 már oldani ők is. Adrovicz Attila világbajnoki-, olimpiai ezüstérmes kajakozó, Balogh Edina, az Állami Népi Együttes szólótáncosa, a Bihari Táncegyüttes kiváló tagjai, Bányai Zsuzsa operaénekes, Csutka István, a Madách Színház musicalszínésze, Danyi Judit színművésznő, Gundel Takács Gábor sportriporter, Issovits István és Kinczel József táncművész, Kalocsai Krisztián, a Hip- Hop-Boys popegyüttes zenésze, Kiss Zoltán musicalszínész, Korom Attila zeneszerző, Újvári Éva, szépségversenyek nyertese, az MTV munkatársa, Varga Petra orgonamüvész, Várjon Dénes zongoraművész, s a „legkedvencebb”, Sal lay András világbajnok, ötkarikás ezüstérmes műkorcsolyázó. Mind az alsóerdősori Ének-zene Tagozatú Általános Iskola diákjai voltak, és mindegyiket tanította Burghardt Jenöné. Helénke ‘77-ben került ide, de már előtte is az Erzsébetvárosban tanított. Biológiát és földrajzot. Amit igazgató-he- lyettesége mellett is ugyanolyan lelkesedéssel csinál, legutóbb ismét az ő tanítványa nyerte a kerületi versenyt. Szóval nem csak letudja azt a 8 óra kötelezőjét. Sőt, a gyerekek kérésére kétszer is felvállalta pluszban az osztályfonök- séget. Imádja a tanítványait, a- hogy tudja, ápolja a kapcsolatot velük, ha már kikerültek is. Figyelemmel kíséri a pályafutásukat. Minden vizsgakoncerten, fellépésen ott van, hogy miután aggódó anyaként végigizgulta a produkciót kis virágcsokrával aztán elsőként gratuláljon tanítványának. Hozzá bármikor be lehet kopogtatni, mindig szán időt lurkóira, örül neki, ha megajándékozzák a bizalmukkal, még akkor is, ha kis sem lát a munkából.
